Miről meséltek Nagykeszi ablakai?

„Ablakimba, ablakimba besütött a holdvilág. Aki kettőt-hármat szeret, sosincs arra jó világ.” Így szól a népdal, eleink mindennapjaiból, az életük ügyes-bajos pillanataiból feljegyzett élettapasztalat. Hogy mikor keletkezett a dal? Ki tudja azt már! Valamikor, réges-régen, talán akkor, mikor a mesék születtek. Sok víz lefolyt már azóta a Dunán, s bár a régi üzenetek gyakran változnak, sokan, sokszor még most is dúdolják e finom sorokat. Meglehet, Nagykeszin is eszébe jutott néhány adventi vadásznak, és dacolva nem egyszer a metsző széllel, a kabátot áztató esővel, miközben céljuk felé haladtak, csendesen mormolták a népdal strófáit. „Ablakimba, ablakimba...” Hogy mi változott a régmúlthoz képest? Nos, az Alsó-csallóközi falucskában leginkább az, hogy lehet szeretni kettőt-hármat, vagy akár huszonnégyet is! Persze nem kedvest, de ablakot! Feldíszítettet, fénylőt, meghittet. S mögötte a mosolygós embereket, a lelkeket, a csodavárást.

Mesebeli konyhában ülök, szemben velem a Hajnalvándor keresztény együttes énekes-gitárosa, Kovács Farkas Rebeka. Jobbomon egyéves kisfia, Bendegúz: kissé megilletődve, hatalmasra kerekedő szemekkel, ám szája szélén bujkáló mosollyal. Férje, Balázs épp vendégváró kávét főz. A fekete mennyei illata belengi a fiatal család meseházát: a mennyezetet látványos gerenda szeli, az ajtófélfák mentazöldjét álmodni lehet, kikeverni művészet. Eszembe jut egy élc az egyik közösségi oldalról, melyet január 1-jén olvastam: 2024 oly közel van még, mintha csak tegnap lett volna! Valóban: hiszen még mindig tévesztünk néha, s dátum írásakor igyekszünk a négyesből ötöst kreálni. Ideje van hát még visszagondolni a múlt évre, annak végére, s felidézni a szép emlékeket.

„Jómagam keszi vagyok, és nagy öröm volt számomra, hogy az adventi ablakvadászat programmal sikerült igazán összehoznunk a falu közösségét. Egy ideje már foglalkoztatott, meg aztán minta is volt, hiszen több faluban már hagyománya van ennek a 24 napon át tartó rendezvénynek. Megkerestem a falu vezetőségét, akik szeretettel fogadtak, és azonnal parterek lettek az ötletemben. Fontos hozzátennem, hogy a falu közössége nélkül ez a rendezvény nem valósulhatott volna meg, nem lehetett volna ilyen sikeres!”

– meséli Rebeka lelkesen. Itt most álljunk meg egy szóra – ahogy Vágó István szokta volt mondani a legendás nyelvművelő műsorban Grétsy László tanár úrnak. Rebeka 30 éves, a gútai Nagyboldogasszony Iskolaközpont ovijában óvodapedagógus, jelenleg anyaságin van Bendegúzzal, a faluban Ringató foglalkozásokat tart. Mint minden fiatal anyának, minden bizonnyal neki is vannak olyan napjai, mikor még a 24 óra is kevésnek tűnik, hogy mindent elvégezzen. A házuk új építésű, biztosan ez is sok odafigyelést, tervezést, megvalósítást igényel. De a lelkesedés mégsem lohad: Rebeka szereti a közösséget, ahol él, és szeretne tenni érte. Hogy még jobban érezze magát, s hogy adhasson családjának, szomszédjainak, utcabelieknek, eleve a keszieknek.

„Mindenképp meg kell említenem, hogy erős családi támogatást kaptam, együtt voltunk a szervezésben, együtt az ünneplésben!”

Gondolom, a Szabad Újság olvasóinak nem kell bemutatni az adventi ablakvadászat programot, hiszen valóban sok-sok községben már hagyománnyá vált a várakozás időszakának ilyetén megünneplése. Hogyan zajlott ez most, először, Nagykeszin?

„Első körben a facebookon eseményt hoztam létre, vártuk a jelentkezőket, akik között kiosztásra kerültek az adventi időszak napjainak számai. Az elvárásunk az adott napon való ablakdíszítés volt, illetve az, hogy egészen karácsonyig fénylő legyen minden jelzett ablak. A vendégvárás csupán lehetőségként merült fel, de szinte az összes résztvevő élt ezzel az opcióval. Többnyire kis szeretetvendégséggel: harapnivalóval, teával, forralt borral várták az »ablakosok« a »vadászokat«. Mivel a falu elég hosszú, aki ismeri, tudja, hogy nem akármilyen kanyarok színesítik a rajta való áthaladást, megkönnyítettük az ablakvadászok dolgát: a házat nem, de az utcát feltüntettük, ahol az aznapi ablak díszbe borult. Volt egy magát megnevezni nem kívánó felajánló is, akinek jóvoltából az akcióban résztvevő gyermekek ajándékot kaptak”

– tudom meg a részleteket, s azt is, hogy a Kovács családnál élőzene is várta a oda érkezőket. Rebeka elhívta zenekari barátait, és kis koncertet adott a Hajnalvándor (a Remény hetilap többször is foglalkozott már az együttessel, biztos vagyok benne, hogy ez a jövőben sem változik!)

„Sokan megkerestek, vagy akár épp ablakvadászat közben jöttek oda hozzám, és köszönték az ötletet és a lehetőséget, hogy összejöhetett a közösség. Csóka Lajos, Nagykeszi polgármestere ajándékcsomagot is felajánlott a legtöbb adventi ablakot megtalálóknak. A facebookos csoportban így mindig számon tartottuk a fotókat beküldőket, akik közül hárman végeztek az első helyen: Spitznágel Csilla, Ódor Mónika és Paluska Erika.”

Búcsúzóul még próbálom kifaggatni Rebekát, mik a tervei közösségszervezés terén az új esztendőben. Válaszul csupán csibészes mosolyt kapok, talányos információt arról, hogy vannak ötletei, ám egyelőre még titkolózik. Sebaj. Nagykeszi közel van, és igazán remek emberek lakják. Öröm lesz visszatérni!

fotó: Kovács Farkas Rebeka archívuma

Címfotó: a három legügyesebb vadász, csemetéstől