A Szabad Újság portál az elmúlt hónapok során több ízben is beszámolt a szlovákiai magyarság kulturális-közösségi életének egyik legfontosabb idei témájáról: új országos elnököt választ a Csemadok. Portálunk elsőként közölt interjút az akkor még két jelölttel: Kiss Beátával és Petheő Attilával, illetve nyomon követtük az elnökválasztás körül kialakult hangulatokat is. Az országos kongresszus a mai napon, azaz szeptember 20-án összeült, hogy döntsenek ebben a jövőt sarkalatosan meghatározó kérdésben. Petheő Attila elnökjelölt eljuttatta hozzánk Ipolynyéken elmondott beszédét, kérvén, hogy portálunk közölje azt, függetlenül a választás kimenetelétől. Kérésének oka az volt, hogy mind szélesebb közönség, mind szélesebb rétegek ismerjék meg gondolatait, terveit, álmait. Portálunk "vágatlanul" közli Petheő Attila beszédét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
Ha megengedik három részre bontanám az Önöknek, a Csemadok közösségének szánt beszámolómat. A bevezető és a záró részben azt szeretném megosztani Önökkel, hogy mi az, kik azok, ami, akik motiválnak abban, hogy a Csemadok elnökeként dolgozzak. Az ilyen módon közre zárt gondolataim első része a jelenünkről szól majd, míg a második része egyfajta jövőképet, koncepciót és stratégiát vázol Önök elé. Számomra már az hatalmas megtiszteltetés, hogy most itt állok Önök előtt és megismertethetem Önökkel a terveinket, a koncepciót, ami hosszú hónapok munkájának gyümölcse.
Mindezek előtt azonban engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az ipolynyékieknek ezért a pazar vendéglátásért és azért a szeretetért, amivel minden itt töltött pillanatban körül vesznek bennünket. Ha pedig már itt áll az épület előtt Szüllő Géza szobra, akkor az ő idézetét szem előtt tartva szólok Önökhöz: „Nem használ a célnak, nem segíti elő a jó ügyet a bőbeszédűség”
Amikor közel egy esztendeje baráti körben arról beszéltünk, hogy mit jelent a közösség számára a Csemadok, akkor egy tanulságos mondat hangzott el: „Az a Csemadok, ami az előttünk járóknak az ifjúságukat, a felvidéki magyar nemzetrész számára a jövőt jelenti”. Megvallom, hogy gondolkozásomnak, a nálam idősebb Csemadokosok megértéséhez vezető útnak ez lett az alapgondolata.
Az elmúlt hónapokban sokat utaztam befelé, mélyen a Csemadok történetében olyan emberek gondolatain, tapasztalatain keresztül, akik a Csemadok múltját és egyben a jelenlegi létünk alapját jelentik. Sokat olvastam Szabó Rezső és Fábry Zoltán gondolatait (többek között a végrendeletét is) Temérdek impulzust gyűjthettem olyan Csemadokosoktól, akik az életüket a szervezetünkben töltötték. Képzeljék el, amikor a honismereti kerékpártúra évtizedes résztvevőjével, a Csemadok központi biztottság korábbi titkárával, az Érsekújvári, vagy a Rozsnyói járás korábbi titkárával, Duray Miklós korábbi jobbkezével, vagy a gombaszögi fesztivál 60-as, 70-es évekbeli szervezőjével cserélhettem eszmét. Minden megegyeztek abban, hogy a Csemadok jelen helyzetében nem elég erős sem ellenségnek, sem barátnak, úgyhogy tenni kell a közösségért.
Rendkívül tanulságos és motiváló volt számomra a bölcsességük. Azt vallják, hogy ahogy minden élőlénynek megvan a képessége arra, hogy belülről meggyógyuljon, úgy a Csemadoknak a jövője is bizakodásra adhat okot. Mindannyiunknak közösen kell felelősséget éreznünk és vállalnunk a Csemadokért. A Békés korszakváltás nevet viselő program alapja az a sok impulzus, amit tőlük kaptam, a tudatos, ha tetszik testi-lelki megújulás programja. A velük való találkozások jelentették számomra a megerősítést, hiszen az ő örökségük kötelez. Dániel Erzsébet, Füzék Erzsébet, Fábián Edit, Habán Ottó, Gyurcsík Iván megértették velem, hogy a Csemadok egy életen átívelő kötődés. Nem tudunk egymásnak nagyokat ígérni, csupán annyit, hogy együtt haladunk az úton. Itt nem az én igazam, vagy a te igazad dominál, hanem a közösség igazsága, mert abból csak egy van.
Az elsődleges motivációm tehát a múlt továbbvitele, ha tetszik a fáklya magasba emelése. Dolgunk van itt, hiszen tennünk kell a nemzetrészünkért, ahogy a Csemadokos költő Gyurcsó István írja: „Hazám ez a föld, bizony csak az föld, ahol nyelvem ép, nem csupán megtűrt, kenetlen, csikorgó ötödik kerék.” (ezt az idézetet egyébként 6-os alapiskolás koromban írta az anyukám az emlékkönyvembe).
Tisztelt kultúrtársak!
Engedjék meg, hogy néhány szót magamról is szóljak. Petheő Attila vagyok, 48 éves, komáromi. A komáromi gimnáziumban érettségiztem (október elején lesz a 30 éves érettségi találkozónk éppen), majd Szegedre kerültem, ahol történelem tanár-bölcsész lettem. Később Budapesten kulturális menedzser szakot végeztem, majd a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán doktoráltam. Egyháztörténész vagyok, a szakterületem a két világháború közötti csehszlovákiai magyar egyháztörténet. A legfontosabb, amivel kezdenem kellett volna, hogy két fiam van, Balázs és Barna. Szegeden a karom hallgatói önkormányzatában dolgoztam, majd a Magyarországon tanuló határon túli magyarok érdekképviseleti szervezetének az Apáczai Csere János Szakkollégiumnak választottak az országos elnökévé. Az első Orbán-kormány idején az MDF ifjúsági tagozatának, az IDF-nek a parlamenti munkacsoportját vezettem, majd a Jobboldali Ifjúsági Közösség országos elnökségi tagja voltam, ezzel egyidőben a Rákóczi Szövetségben is dolgoztam. Duray Miklós és Pogány Erzsébet hívására 2002-ben jöttem haza Komáromba. Alapítója és elindítója voltam az MKP Ifjúsági Csoportjának. Az MKP önkormányzati képviselője és megyei képviselője is voltam. Közel 10 éve azonban nem politizálok. A Csemadok Komáromi Területi Választmányának elnöki tisztségét 2006 és 2025 között 19 éven keresztül töltöttem be. Itt engedjék meg, hogy megköszönjem a komáromi közegnek, ahonnan érkeztem, ahol a Csemadokban dolgozhattam, hogy 2 évtizeden keresztül támogattak és most is mellettem állnak. Ki szeretném emelni, ha nem bántom meg vele, Vass Laurát a járási titkárunkat, akivel a munkakapcsolatunk a közel 20 esztendő alatt barátsággá érett. Neki külön köszönettel tartozom azért, hogy most itt állhatok Önök előtt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
George Orwell az 1984 című regény szerzője mondta, hogy “Minél távolabb kerül egy társadalom az igazságtól, annál jobban gyűlöli azokat, akik kimondják azt.” Orvos családból származom, így tudom, ahogy Önök is, hogy a helyzet feltárásának az alapja a jó diagnózis.
A Békés korszakváltás 2025 kérdőívet ennek a szellemében alkottuk meg. Nagy örömöt jelent, hogy 154, helyi szervezet vezetőségében dolgozó Csemadok tag válaszolt a kérdésekre.
A legnagyobb kihívásnak a tagtoborzás terén a 76,7% szerint az érdeklődés hiányát a fiatalok részéről, 67,8% az elöregedő tagságot, míg 26,7% a korlátozott anyagi lehetőségeket látja.
A Csemadok alapszervezetek többsége semmit nem lát a központba beérkező euró százezrekre rúgó támogatásokból. Mind a mai napig az önkormányzatok támogatásából, helyi vállalkozók támogatásaiból és legnagyobb mértékben a tagság és az alapszervezetek elnökségi tagjai által összeadott pénzből és sok munkával szervezik a közösséget. A válaszadók 85,1%-ka örömmel fogadna egy alapszervezeteknek elkülönített pályázati alapot.
A válaszok azt mutatják, hogy korábban senki sem kérdezte meg az alapszervezeti vezetőket arról sem, hogy mely területeken látják leginkább szükségesnek a Csemadok fejlesztését. A válaszadók nagy többsége az ifjúság bevonásában, a rendezvények modernizálásában, a digitális jelenlét erősítésében és az infrastruktúra fejlesztésében látja a fejlődés lehetőségét.
A fiatal Csemadok tagoknak szervezendő, végzettséget adó képzések elindítását a válaszadók 82,7%-ka támogatná, ahogy szinte ugyanennyien örülnének, ha művelődési táborokat szervezne és a Felvidék történelmi helyeire szervezne kirándulásokat a Csemadok. Nem hagyhatjuk viszont figyelmen kívül, hogy a válaszadók 69,3%-ka úgy látja, hogy nem igazán vonzzák a fiatalokat jelenleg a Csemadok rendezvényei.
Sajnálatos tendenciára mutat rá a válaszadók véleménye, amelyből az tűnik ki, hogy a 2/3-uk bizonytalannak látja, vagy negatívan vélekedik a Csemadok jövőjéről. Ehhez az is hozzájárulhat, hogy az alapszervezeteknek a megkérdezettek közel 90%-ka szerint ritkán vagy egyáltalán nincs kapcsolata a Csemadok felső vezetésével, biztató azonban, hogy a területi választmányokkal 65,3%-nak rendszeres a kapcsolata.
Fontos irányt szabhat a Csemadok működésének, hogy a válaszadók 73,3%-ka támogatja továbbra is, hogy a Csemadok a felvidéki magyarságot érintő társadalmi kérdésekben megnyilvánuljon. 56,4% azt válaszolta, hogy a Csemadoknak támogatnia kell a felvidéki magyar politikumot, hogy a nemzetrésznek magyar érdekképviselete legyen a parlamentben, viszont a válaszadók 40,6%-ka ellenzi, hogy a Csemadok pártpolitikai kérdésekben állást foglaljon.
A Csemadok és közösség kérdőívünk már a felvidéki magyar nemzetrész tagjaitól kért véleményt rólunk. Szeretném megköszönni két kollégámnak a segítséget a kérdőívek megszerkesztésében és értékelésében, Bugár Sátor Veronika és Keresztesi Ildikó munkája nélkül nem ment volna. A válaszok nagy segítséget jelenthetnek a Csemadok alapszervezeteinek akkor, ha frissíteni szeretnék a közösséghez való viszonyukat, vagy javítani kívánnak a rendezvényeik minőségén és a lakosokkal való párbeszéd hatékonyságán.
A 461 válaszadó 72% vett részt az elmúlt két évben Csemadok rendezvényen, így elmondható, hogy saját tapasztalata van a programjainkról. A Csemadok jelenlegi szerepét a válaszadók 74,8%-a a magyar kultúra megőrzésében látja legfontosabbnak, jó lehetőséget lát 43,8% arra, hogy a közösséget építsük segítségével, viszont 41,2% szükségesnek tartja a modernizálást, és 21,3% elavultnak érzi a szervezet működését. Rendkívül fontos a Csemadok szervezeti és szervezői utánpótlásának szempontjából, hogy a válaszadók nagy része, amennyiben lehetőséget kapna, szívesen részt venne a rendezvények szervezésében is. Leginkább a családi programok (56,6%), az önkéntes munka (44,5%), versenyek és vetélkedők (30,6%), tanulási csoportok (19,7%) szervezésében vennének részt a válaszadók, amennyiben meg lennének szólítva. A válaszok azt erősíthetik meg a Csemadok alapszervezeteiben, hogy bátran nyithatnak a közösség jelenleg nem aktív tagjai felé, hiszen mindenütt van munkára fogható ember, ha rátalál a neki tetsző feladatra.
Tisztelt Tagtársaim!
Hogy mit főzünk nagyban függ attól, hogy mi van a spájzban. Ezt most röviden felvázoltam magunknak, így tudjuk, hogy mi van a Csemadok éléskamrájában és azt is láthatjuk, hogy mások miként látják a kondícióinkat.
Nem a valóságot kívánom elhallgatni, hanem elsősorban a lehetőségeinket akarom feltárni Önök előtt a következőkben felvázolandó koncepcióval. Ennek a stratégiának az alapja a közös munka, a Csemadok következetes értékrendjének követése, a családbarát látásmód, és támogató közösség igénylése. Azzal, ha mi Csemadokosok veregetjük a saját válunkat, becsapjuk magunkat és a közösséget is. Beszéljünk világosan, hiszen egymás között vagyunk, a mi stagnálásunk, a szlovákiai magyarság lemaradását jelenti. Ha a Csemadok megújult erővel dolgozik és az alapszervezetekre helyezi a hangsúlyt és a helyi erőket támogatja, akkor a közösségünknek van jövője, ráadásul olyan jövője, amit magunk alapozunk meg. Tehát, az ezután ismertetett programnak a tartóoszlopa a Csemadok alapszervezeteinek felemelése, a központ, az elnökség, az országos vezetés általi támogatása. Helyi szervezetek nélkül nincs országos elnökség!
Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy Szabó Rezső látnokként mondta a rendszerváltoztatás idején, hogy a közösségünkben lassan megszűnik a mesterségesen kialakított alacsonyabbrendűségi, kisebbségi érzet. Fokozatosan oldódik és eltűnik a kollektív bűnösségből eredő félelem. Az általa leírt bibliai bölcsesség számunkra is irányt mutat, miszerint: „új bort nem lehet öreg tömlőbe tölteni”
Ki kell hangsúlyoznom és meg kell erősítenem, hogy a jelenlegi struktúra, a választmányi titkárok rendszerével jó. A titkárok munkáját támogatni, megbecsülni és segíteni kell. Fontosnak tartom mellettük két ifjúsági koordinátor munkába állítását is. A fiatal Csemadokosok képzését hosszú távú jövőképpel kell megterveznünk, hogy felkészültek legyenek a felelősségvállalásra és a közösségért folytatott munkára. Olyan képzéseket kell beindítanunk a Csemadokban, amely végzettséget, hivatást is ad a közművelődés és kommunikáció iránt érdeklődő fiataloknak. Az ő segítségükkel sokkal aktívabban részt vehetünk a polgári életben, kapcsolatokat építhetünk a civil szféra többi szereplőjével és befolyásolhatjuk a közvélemény látásmódját a magyarságot, a felvidéki nemzetrészt érintő kérdésekben. Két, Csemadokban tevékenykedő fiatal hölgy, az egyik Királyhelmecről, a másik Bogyáról nyitott és alkalmas lenne a feladat elvégzésére, a rendszer beindítására, hogy minden működő alapszervezet mellett találjunk egy olyan fiatalt, akivel jövőt tudunk tervezni.
A minap olvastam egy hivatalos kimutatást arról, hogy Szlovákia lakosainak 18,4%-át már a 65 éven felüliek alkotják. A Csemadok rájuk is támaszkodik. A fiatalok képzése mellett ezért nagy hangsúlyt kell fektetnünk az idősebbek számítástechnikai, illetve online jártasságának fejlesztésére is. Ezt a feladatot a tapasztaltak tanácsa koordinálná, akik azokat szervezik közösségbe, akik tettek a Csemadokért és, akiknek a véleményére még mindig nagy szükségünk van. Ennek a megszervezését tapasztalt tagtársainkkal végeznénk.
Nagyon fontosnak tartom továbbá egy Felvidéki Magyar Értelmiségi Kör létrehozását a CSEMADOK mellett. Ez nem csupán az itthoni magyar érzelmű értelmiségeket szólítaná meg, hanem a felvidéki kötődésekkel bíró külhonban tevékenykedő, vagy a szlovákiai szlovák tudományos műhelyekbe tevékenykedő gondolkodóinkat gyűjtené össze. Ennek a feladatnak a megvalósításában a Szlovák Tudományos Akadémia egyik munkatársa, illetve a prágai Károly Egyetem professzora nyújtana segítséget.
Az országos CSEMADOK semmi segítséget nem nyújt az alapszervezeteknek pályázatok megírásában, EU-s pályázati források felkutatásában – ezen is változtatni kell. Szükségünk van egy olyan pályázatíró iroda megszervezésére, ami nem a KULTMINOR, vagy Bethlen Alap pályázatai megírásában segédkezne, hiszen ezt kiválóan teszik a járási titkáraink. Olyan csapatot építünk, akik az ingatlanaink állagmegőrzését elősegítő pályázataink és a nemzetközi pályázataink megírását végeznék. A Csemadok ugyanis nem függhet csak és kizárólag a magyarországi és a szlovákiai politikai helyzettől. Ehhez elengedhetetlen a Csemadok ingatlanállományának a felmérése, amit sürgősen el kell végeznünk országosan. Természetesen ehhez a feladathoz is találtunk már rátermett magyar embert.
Tágabb értelemben ide tartozik az országos Csemadok székházunk kérdésköre. Ha gazdátlan épületet nevezünk országos székháznak, ha koszos, elhanyagolt az otthonunk, az a Csemadokot minősíti. Ahogy az is a jelenlegi vezetést minősíti, hogy a szlovák szabadkőműveseknek adták bérbe a helységeinket. Az országos elnökség székhelye az országos székház kell, hogy legyen és nem a szenci Csemadok üdülő. Az országos székházat tartalommal kell megtölteni. Minden dicséret megilleti a pozsonyi Csemadokosokat a munkában, amit végeznek, de nekünk hatványozottan segítenünk kell őket, hiszen Pozsony a legnagyobb magyar lakossággal bíró felvidéki városaink egyike. A Szőttes is az épületben lakik, akiknek sokkal több fellépési lehetőséget kell biztosítanunk az alapszervezeteink körében. A pozsonyi székházban bázisra kell leljen a Csemadok kulturális örökségvédő csapata, akik a felvidéki magyar közélet neves szereplőinek a hagyatékát ide hozzák. Itt kell helyet kapnia az örökös beleegyezésével a Duray Miklós hagyatéknak is, ami elképzeléseink szerint Duray emlékszobából is állna, ahol kutatható lenne Duray Miklós, Böszörményi István és a hozzájuk fogható nagyjaink öröksége. Ennek a megszervezésében segítségét ajánlotta egy losonci kötődésű kiváló korábbi diplomata és egyetemi tanár. A szenci Csemadok üdülőt pedig át kell adnunk az alapszervezeteknek, hogy a nyári időszakban üdülhessenek ott, az őszi-téli időszakban pedig képzéseket, csapatépítőket szakmai programokat tarthassunk ott a sajátjainknak.
Régóta foglalkoztat már egy gondolat, egy terv: a CSEMADOK Caritas elindítása, hiszen a társadalmunkban, a magyarok által lakott régiókban egyre többen vannak, akik kiemelt odafigyelésre, segítségre szorulnak. Ennek a felépítésében egy katolikus és egy református pap mellett egy innen nem messze dolgozó aktivista segítségére számítanék.
A CSEMADOK alapszervezetekben sok óvónő, tanító, tanár dolgozik, velük sokkal hatékonyabban kell együttműködnünk, meg kell őket jobban becsülnünk, mert ők a leghatékonyabb utunk a családok felé. A Csemadokunkban dolgozó pedagógusok felkarolása startégiai célunk, hiszen rajtuk keresztül vezet az utunk a felvidéki magyar családokhoz. A Csemadokot egyenlővé kell tegyük az erős családokkal, az erős családok egyenlők az erős közösségekkel, az erős közösségek egyenlők az erős felvidéki magyar nemzetrésszel. Minden alapszervezet mellett meg kell találnunk azt a pedagógust, akivel együtt tudunk működni.
Fontosnak tartom, hogy végre teljes képet kapjunk arról, hogy az ország egyes szegleteiben hányan vagyunk és kik vagyunk Csemadokosok. Egy olyan adatbázis elkészítésére van szükségünk, ami segítségével nem csupán a tagjainkhoz tudunk eljutni, hanem fel tudunk építeni egy olyan felvidéki magyar tudásbázist, amiből megtudhatjuk, hogy hány olyan kultúrházunk van, ahová rendezvényt tudunk vinni, de azt is látjuk, hogy merre van a közelben citeracsoport, ki az a Csemadokos, aki rétest süt, vagy hímez. Ennek a tudásbázisnak a felépítésével egy rátermett, gyakorlott adatelemző vállalta, hogy foglalkozik.
Fel kell ismernünk a kommunikáció központi szerepét az átalakuló világunkban. A Csemadoknak jelenleg nincsenek olyan mediális felületei, amin keresztül ténylegesen hasznos információkat tudunk eljuttatni a közösséghez, vagy akár a tagjainkhoz is. Ennek az újjászervezésében egy grafikus és egy médiaszakember lenne a segítségünkre, akik szintén Csemadok kötődésűek. A feladatunk, hogy az alapszervezeteinket is hozzásegítsük ahhoz, hogy új kommunikációs csatornán, még több emberhez el tudjanak jutni.
Fontosnak tartom a Csemadok országos rendezvényeit is. Ezeknek a koordinálását, az állandó minőséget biztosítandó egy csapat felügyeletére kell bízni. Egy szakmailag elkötelezett, Csemadokos csapat segítene abban a feladatban, akik már több országos rendezvényt hoztak tető alá. Ehhez szorosan kapcsolódik a terv, amit kiváló barátom és példaképem Hrubík Béla javasolt, hogy az országos fesztiváljaink keretein belül újra meg kell honosítanunk a minősítőket. Fontos visszajelzéseket kell, hogy kapjanak a népviseleteket viselők, hogy autentikusak-e a ruháik, az éneklőcsoportjaink, a citerazenekaraink, hogy jó úton haladnak-e. Ennek a témának egy aktív citerást szeretnék megbízni, illetve egy zoboralji származású néprajzossal együttműködni.
Korábban a Csemadoknak kiváló művelődési táborai voltak. Most az egyik legnevesebb művelődési tábor a Mécs László Szabadegyetem, amit a szervezőkkel egyetértésben fel kell karolnia az országos Csemadoknak és oda kell csalnunk az utánpótlásunkat is.
Fontos számunkra, hogy ne veszítsük el a kapcsolatot azokkal a partnerszervezeteinkkel, akikre mindig számíthattunk. Szorosabbra kell fűznünk a kapcsolatot a cserkészeinkkel, az egyházainkkal, nagycsaládosokkal és a Rákóczi Szövetséggel is. Egy kiváló hölgyre számítunk ennek a munkának a szervezésében egy Rimaszombati járásból, illetve egy fiatalemberre Szepsi mellől.
Ha már a partnerszervezetekről szólunk tisztelt jelenlévők, akkor nem kerülhetjük meg a Csemadokunk és a politika viszonyát. A felvidéki magyar nemzetrész abban érdekelt, hogy a szlovákiai magyarságnak pártja legyen a parlamentben. A Csemadok nem politizál. A Csemadoknak a feladata azonban, hogy a közösségünket érintő társadalmi kérdésekben markáns véleményt képviseljen és a közösség hangját eljuttassa a politikusainkhoz. A Csemadok a felvidéki magyar politika lelkiismerete kell, hogy legyen. A Csemadok szervezettségét politikai erő nem érheti utol idehaza. A politika így ránk van utalva. Viszont a Csemadokos, ahogy a felvidéki magyar ember is csak olyan politikusra fog és tud szavazni, aki közöttünk dolgozik és, aki nem csupán a kampányidőszakban ereszkedik le közénk. A Csemadokban feladat van. Segítség elkél a székpakolásnál, a konferálásban, a terem rendezésénél, de a jó hangú és táncoslábú embereknek is örülünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A programom tartópilléreit ismertettem most meg Önökkel, ami egy hatalmas csapatmunkát igényel és aminek a központjában a Csemadok alapszervezeteinek támogatása és a helyi közösségek erősítése áll. 1927-ben egy római útja alkalmával jegyezte fel Szüllő Géza felvidéki magyar politikus, hogy: „Nem az a jó püspök, aki hisz, hanem az, aki lehetővé teszi, hogy a hívek higyjenek” A feladatunk, hogy hitet adjunk a mindennapi munkába azoknak a Csemadokosoknak, akik a közösségért tesznek. A feladatunk, hogy őket erősítsük minden egyes mozzanatunkkal, mert ha nem ezt tesszük, akkor elfogyunk.
Tisztel Közgyűlés, kedves Barátaim!
Az utóbbi években kedveltem meg a hegyeket, azt a tiszta és kemény világot, ahová az ember csak verítékkel tud felkapaszkodni, valószínű, hogy ezért fogadtam el először a perbetei Csemadok Alapszervezet, majd később elsőként a járások közül a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányának a jelölését.
Nekem olyan impulzusokra van szükségem, ami a jövőből hív. Afelé mozdulok, amiben fejlődni tudok, így tudom elkerülni a kiégést. Az ember dönthet, hogy új célok felé igyekszik, vagy marad a megszokott rutinban, ami általában bedarálja. Egy hasonlóan erős hívást érzek most, mint amikor tanítani kezdtem. A Csemadokos munkámmal csupán úgy viselkedem, mint Önök, hiszen azt teszem, amiben hiszek és abban hiszek, amit teszek.
Saját magamnak, a fiaimon és a barátaimon kívül, én vagyok a legnagyobb kritikusa. Ha elnöknek választanak, ha megbíznak bennem, ha igent mondanak egy megújulási törekvésre, ha lehetőséget adnak, hogy bizonyítsunk, akkor dolgozni fogunk. Megígérem Önöknek, hiszen elhatároztam, hogy pokoli munkát teszek bele a Csemadokba. Többet, mint bárki valaha az országos vezetők közül, hogy ezt lássák a nálam 5-10 évvel idősebbek, tapasztalják a korábbi Csemadok vezetők és erőt meríthessenek belőle az utánunk következők. Ha ma mellettem és a csapat mellett döntenek, akkor az elkövetkező három hónapban az összes alapszervezetünk vezetőjével találkkozni fogok és mindegyiküknek meg lesz a személyes elérhetőségem. „Jobb hiába dolgozni, mint hiába heverni” – tartja a népi bölcsesség. Kérem, támogassák a Csemadokért, a közösségünkért dolgozni vágyókat, hogy mi is erősíthessük Önöket.
Köszönöm, hogy meghallgattak, köszönöm, hogy megtiszteltek a figyelmükkel!
fotó: csemadok.sk
