Lehetett szeretni. Felnézni rá. Tátott szájjal hallgatni a szavait. Lehetett gondolatokat lopni tőle. Lehetett követni őt. Figyelni távolról, közelről. Leülni vele egy kávézó teraszán, feketét szürcsölve világ-, de legalábbis régiómegváltó terveket szőni. Aztán lehetett rá legyinteni is. Lehetett őt utálni, akár gyűlölni. Felsóhajtani keserves-türelmetlenül. Elkapcsolni a tévét, ha épp megjelent a képernyőn. Átlapozni az újságot. Fújni rá, csendesen vagy kevésbé, szitkozódni. Igen, lehetett vele kapcsolatban az emóció hideg és meleg, akár egyszerre is. Csak egy valamit nem lehetett. Megkerülni. Mert a büszkén felszegett fejek idejét ő hozta el. Ő volt a karakán stílus. A támadó nyilak elé megfeszített mellel kiállás. 80 éve született Duray Miklós – az összetartozás városában méltón emlékeztek rá.
fotó: Kovács Maja
Az évforduló kapcsán rendezvénysorozatot hirdetett meg a Kárpátia Sport Polgári Társulás és a Szövetség a Közös Célokért. Ennek első állomása a tavaly, a komáromi Eötvös utcában elhelyezett Duray-dombormű megkoszorúzása volt.
Szót kért a Magyar Szövetség párt elnöke, Gubík László, aki méltatta Duray Miklós életútját. Hangoztatta, a megemlékezés akkor bír igazán jelentőséggel, ha mindazok az erények és értékek, melyeket a politikus élete során képviselt, beépülnek mindennapjainkba, ott gyökeret vernek, szárat eresztenek, és évről-évre gyümölcsöt teremnek. Hogy mik ezek az értékek? Az állhatatosság, az alaposság, a felkészültség, a szakértelem, az elkötelezettség, a következetesség, az elvhűség, valamint a jövő tervezése.
„Ha ezek alapján hozzuk meg jelenkori döntéseinket – legyen szó felvidéki magyar politikusról, közéleti személyiségről, vagy egyszerűen csak itt élő mindnyájunkról – méltó módon emlékezünk Duray Miklósra, és képesek vagyunk tovább éltetni ránk hagyott örökségét.”
fotó: Kovács Maja
Somogyi Alfréd, a Szövetség a Közös Célokért elnöke, egyben a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja kiemelte:
„Duraynak megvolt a szlovák-magyar megbékélés receptje – vagy legalábbis a fő hozzávalói.”
Hozzátette, hogy akik e megbékélés ellen voltak, ellehetetlenítették a politikus munkáját, nem támogatták az együttélés eszméit.
„Duray nem volt szélsőséges! Jogokat akart védeni. Azokét is, akik nem értettek egyet vele, mert nem értették őt és a célkitűzéseit”
– hangoztatta Somogyi.
fotó: Kovács Maja
„Duray profetikus alkat volt – nemcsak szavakban, hanem tettekben is a felvidéki magyarság boldogulásáért dolgozott. Bízom benne, hogy ez a dombormű és emléktábla nemcsak az őt ismerőknek segít emlékezni, hanem a mindig megújuló nemzedékekkel is megismerteti Duray Miklós nevét és munkásságát. Van jövője a nemzet feltámadásának, a magyarság összefogásának, az együttműködésnek! De meg kell tanulnunk valamiért dolgozni, nem csak valami ellen!Magyarország nemzetpolitikája alulról építkezik, és partnerként tekint a szlovákiai magyarságra!”
– hangzottak el Nacsa Lőrinc Nemzetpolitikáért felelős államtitkár szavai. Személyesen – betegség miatt – nem tudott részt venni az eseményen, levelét a helyszínen felolvasták.
fotó: Kovács Maja
Az ünnepi eseményt még fennköltebbé tette Nagy Ferenc komáromi versmondó szavalata: József Attila A Dunánál című versét adta elő. Pallag György, a Kárpátia Sport Polgári Társulás elnöke ismertette az Eötvös utcai emlékhely, valamint az emléktábla történetét. A koszorúzás után Kiss Róbert kanonok imát mondott, Somogyi Alfréd pedig megáldotta a jelenlévőket.
fotó: Kovács Maja
A rendezvény kezdő akkordját Nátek Eszter, a Selye János Gimnázium diákjának éneke szolgáltatta. Révész Sándor rendkívül népszerű slágerét dalolta: Vigyázz a madárra! Tökéletes választás volt, hiszen ez a dalszöveg épp arra figyelmeztet, hogy ne csak a saját életünkkel foglalkozzunk, hanem tegyünk a környezetünkért, közösségünkért is. Hangsúlyozza, hogy a világ sorsa, annak alakulása az ember kezében van: minden nap élnie kell ezzel a lehetőséggel. A madár a szabadságot szimbolizálja, melyet minden korban óvni kell, mindig harcolni érte. Ezek az eszmék jellemezték Duray Miklós munkásságát is. Vigyázzunk hát az általa szabadon engedett, dédelgetett madárra!
fotó: Kovács Maja
