Ma Mario Puzo gondolatával szeretnék jó reggelt kívánni:
“Az idő hamarabb kikezdi a hálát, mint a szépséget”.
Nem pozitív ez a gondolat. Így reggelre nem is igazán illik, gondolhatná valaki. Pedig nagyon is! Mégpedig azért, mert eszünkbe juttatja, hogy hálásnak kell lennünk. Hogy a mai napon gondoljunk hálával mindenkire, aki jót tett velünk az életben.
Sok ilyen ember van. Számoljunk gyorsan! Egy-kettő-három… Elég a tíz ujjunk? De akkor sincs semmi baj, ha nem tudunk tíz ilyen embert összeszámolni…
Lehet, csak azért nem tudunk, mert a feledés homályába merültek. Mert régen nem gondoltunk rájuk. Mert talán magukra hagytuk őket. Mert “elfelejtettük”, hogy amikor kellett, ők mellénk álltak.
Semmi baj! Gondoljunk ma rájuk. Aki istenhívő, mondjon értük egy fohászt. Aki nem, szeretettel idézze vissza a szépet. Mi mind egyek vagyunk. Akár hívők, akár nem: egyek lehetünk a hálaadásban (is).
fotó: Grok.ai
