Sokak számára Michael Madsen, a tarantínó-féle filmekből ismert – egész nemzedék nőtt fel például a „Kutyaszorítóban” című ironikus gengsztermoziján. Természetesen negyven év alatt, a szadista rabló szerepénél jóval többet alkotott. Szokás a „The Doors”, „Thelma és Louise”, vagy a „Donnie Brasco” alkotásokat említeni; ugyanakkor több mint kétszáz kamera előtti munkája közt van western, sci-fi horror, televíziós sorozat, és néhány feltételezhetően csupán a fizetési csekk miatt elvállalt, legendásan rossz fércmunka is. Az utóbbi fajtába tartozik például az Uwe Boll által rendezett játékadaptáció, a Bloodrain.
Madsen fénykorszaka a kilencvenes évek volt, de mivel Quentin Tarantínó egyik kedvenc színészévé lett, egy újabb sikerhullámot tudhatott maga mögött az ezredforduló után is. Ez sodorta felé a „Kill Bill” filmeket, vagy az „Aljas Nyolcast”. Karaktert alakított a sötét hangulatú „Sin City-ben” és a szinte rendszeres időközönként forgatott paródiákban, mint például a „Horrorra akadva.” Madsen jellemes, karcos hangját kölcsönözte animált figuráknak és számítógépes játékok alakjainak. A képernyő világán kívül jelentős sikert ért el a költészet dimenziójában is. 2012-ben, Koltai Gábor rendezésében tűnt fel Pindroch Csaba, Szabó Győző és Hujber Ferenc oldalán, mint a vígjáték maffiavezére. A magyar-angol-kanadai együttműködésben létrejött mozi másik külföldi sztárjaként a labdarúgóból színésszé lett Vinnie Jones személyét láthattuk…
Madsen három alkalommal házasodott, négy gyermeke született. Testvére, Virginia szintén a színész pályát választotta. Hatvanhét éves korában, július 3-án, szívrohamban végezte földi pályafutását.
fotó: wikipedia, facebook
