2025. június 3-a, reggel 05.20. Meglepően forgalmasnak bizonyul a II/573-as út Révkomárom és Gúta között. Nem meglepő: sok az ingázó, aki más településre jár dolgozni, nagy a teherforgalom – a szállítmányozók inkább a korai órákat választják, a kevesebb jármű és talán a ritkább közúti ellenőrzés miatt is. Egy karaván halad az úton: három fehér furgon, fekete felfestéssel, cseh rendszámmal. Nem tapadnak egymásra, de azért belátható távolságban autóznak egyik a másiktól, harmadiktól. Messziről jöttek, talán messzire is mennek. Sietnek. Nincs idő a nyújtózásra, kis topogásra, fejkörzésre, fekvőtámaszra. Kávé elfogyott, pihenés egyenesen kizárt. Majd később, majd máskor. Szemben velük, akkor még kilométerekre, egy másik fehér furgon: az ébredéstől még kissé kómás, álmos emberek, akik próbálják megtalálni az ülés legkényelmesebb pontjait, hátha visszatérhetnek a nemrég félbeszakított álomhoz. Munkába igyekeznek. Felvenni a műszakot, teljesíteni, ahogy tegnap, ahogy holnap is. Napi rutin, minden már a kisujjban, pikk-pakk, gond egy szál se. Csak ez a korán kelés, csak ez ne lenne! Csak egy órácskával lehetne tovább aludni, vagy tíz perccel, esetleg 120 másodperccel. Bárcsak... Valahol a távolban élesebben fékez egy vontatós teherautó sofőrje: nem adja már ki a kanyar, egy kicsit csökkenteni kéne a sebességet. De idő van meg áru van meg határidő.
Ennek a három, különálló történetnek sosem kellett volna találkoznia. Csak elhaladtak volna egymás mellett, mint az út során oly sok más mellett. Ehelyett azonban volt egy pont, ahol mégis összeakadtak, tragikus végeredménnyel: 2025. június 3-án, 05.30-kor hatalmas közúti baleset történt a II/573-as úton, Révkomárom és Gúta között. Négy halálos áldozattal, kilenc sebesülttel, egy felismerhetetlenül összetört, valamint kettő kiégett járművel. A „szűkítőnél” – ahogyan a környékbeliek hívják. Ahol táblákkal jelzett sebességkorlátozás és előnyadási kötelesség van, és ahol ennek ellenére nem ez az első, nem is az utolsó baleset.
Miről olvashatnak a cikkben?
Elkerülhető? Elkerülhetetlen?
Halálutak
Régiós polgármesterek Gútán: mi legyen a megoldás?
Egyszer volt, hol nem volt, az EMBER
Elkerülhető? Elkerülhetetlen?
Mielőtt rátérnék a járási találkozóra, a munkamegbeszélésre, mely próbálta felmérni a Komáromi járás útjaira nehezedő terheléseket, illetve megoldásokat keresett a június 3-i balesethez hasonló esetek elkerülésére, jöjjön egy kis statisztika. Figyelemfelkeltés vagy elrettentés miatt. Az ok végül is mindegy a végeredmény fényében (vagy árnyékában?): balesetek, ahol emberek sérülnek meg, ahol jelentős anyagi kár keletkezik. Balesetek, ahol emberek halnak meg, ahol álmok törtnek ketté, ahol családok mennek tönkre lelkileg.
Ugyan már a 2025-ös évben is sok közúti baleset történt, statisztikai adatok csak az elmúlt évekből vannak. 2024-ben 11434 esetben helyszíneltek a rendőrök országosan, ezek következtében 262 ember vesztette életét. A legmagasabb balesetszámot a Nyitrai járásban rögzítették: 696-szor riasztották a rendőrséget.
Nézzük a leggyakoribb okokat.
Első helyen áll a figyelemelterelődés. Ez elsősorban a vezetés közbeni telefonhasználatot jelenti, azt a szituációt, amikor a sofőr a mobilkészülékre mered ahelyett, hogy az utat figyelné.
A második helyen az alkohol és a kábítószer hatása székel. Bár előbbi aránya az évek során egy nagyon kicsit csökkent, a drog hatása alatt vezetők (és balesetet okozók) száma drasztikusan megnőtt: 2024-ben a korábbi 1654-ről felugrott 2805-re.
„Bronzérmes” lett a gyorshajtás – elsősorban a súlyos közlekedési baleseteknél rögzítették ezt az adatot.
Negyedik helyen pedig a kereszteződésben való helytelen manőver szerepel: hirtelen kikanyarodások, elsőbbség megadásának elmulasztása, hibás- vagy elmulasztott irányjelzés.
A statisztika szól még a vezetés közbeni fáradtságról és feszültségről, körülményekhez képest nem megfelelő vezetői stílusról, valamint az agresszív magatartásról.
Halálutak
A szakzsargon Szlovákia legkritikusabb útszakaszainak hívja ezeket a szakaszokat. A köznyelv halálutaknak. Mily meglepő, hogy a köztudatban ez utóbbi maradt meg. Közlök itt is egy listát, ami országos viszonylatban lett összeállítva: a pár száz méterestől a 60 km-es útszakaszokig, ahol évente, akár havonta is rendszeresek a halálos kimenetelű autóbalesetek. Előtte azonban három olyan utat, vagy azok egy részéről írnék pár gondolatot, melyeken magam is autózom, van, hogy naponta.
És most nézzük az országos statisztikát, a legkritikusabb vagy leghalálosabb útszakaszokról.
Régiós polgármesterek Gútán: mi legyen a megoldás?
Szörnyű tragédia történt, és – természetesen – azonnal megfogalmazódtak a „mi lett volna, ha...” mondatok. Mi lett volna, ha a vétkes sofőr megáll pihenni, ennek következtében, valószínűleg, nem záródnak le álomra a pillái vezetés közben, ergo nem hajt a szembe sávba, tehát nem ütközik? Mi lett volna, ha a munkásokat szállító furgonnak van „menekülési útvonala”? Ha a sofőr le tudta volna vezetni az autóját az útról, akár füvön, szántáson, buckákon, köveken át, akár úgy is, hogy defektet kap, duplát is, utasai beütik a fejüket, de...! De mindenki életben marad! Mi lett volna, ha az a kamion nincs ott, vagy úgy közlekedik, hogy el tudja kerülni a balesetet szenvedett furgonnal való ütközést? Mi lett volna, ha a csillagok épp másként állnak, és a három különálló történet nem folyik össze?
„A Komáromi és a Vágsellyei járás polgármesterei találkoztak Gútán. Célunk az volt, hogy megvitassuk a fennálló problémákat, és próbáljunk megoldásokat találni. A Komárom-Gúta-Vágsellye útvonalon csökkenteni kell a forgalmat, ez kétségtelen! A Monostori híd megnyitásával a teherforgalom ezen az útszakaszon a 3-4-szeresére nőtt, hozzá még komoly személyautós forgalom is társult. Ne feledjük: ezt az utat nem ilyen terhelésre építették!”
– nyilatkozta Halász Béla, Gúta város polgármestere, a megbeszélés házigazdája. Elmondta továbbá, hogy rövid- és hosszú távú célokat is meghatároztak. A rövid távú célok között szerepel az említett „szűkítő” megszüntetése, az út menti árkok kitisztítása, a növényzet gyérítése, hogy beláthatóbb legyen az útszakasz. Hozzátette még, hogy fontos a tiltótáblák kihelyezése, a rendőrség aktív közreműködése sebességméréssel, illetve a tömegközlekedés népszerűsítése (az autók ellenében) – emiatt kampányra is készülnek.
„Júliusban nagyszabású tiltakozóakcióra készülünk, melyben több járás is részt vesz majd: a Komáromi, az Érsekújvári, a Vágsellyei és a Dunaszerdahelyi. Bízunk benne, hogy eredményesek leszünk, és a kormány foglalkozni fog a hosszú távú célunkkal, az elkerülőúttal."
Keszegh Béla, Komárom város polgármestere is részt vett a tanácskozáson. Elmondta, hogy nagyon fontos lenne a forgalom lassítása a kritikus pontokon, valamint, hogy előbb ki kell építeni a szükséges infrastruktúrát a kamionokra, csak utána beengedni őket a régióba.
„A lengyel kamionok csak rövidítenek ezen a szakaszon, de nincs itt semmi keresnivalójuk. Magyarország felől érkeznek. Menjenek tovább az M1-en Rajkának, ott átlépik a határt, és máris rajta vannak az autópályán, most már Pozsonyt is meg tudják kerülni, hogy aztán megérkezzenek a saját országukba. Persze, hogy Komárom-Gúta-Vágsellye felé rövidebb, de ezek az utak nem nekik épültek!”
– hangsúlyozta Komárom első embere.
Egyszer volt, hol nem volt, az EMBER
Az autópálya melletti benzinkút parkolójában megálltam egy kamion mellett. Tíz méteres volt, gondolom, megpakolva rendesen. Fogalmam sincs, hány tonnát nyomhatott. Volvo márkajelzés. Úgy tudom, ezek jó nyergesvontatók. Megbízhatóak, nagyobb sebességre is képesek. De képzeljék: olyan volt, mint egy sánta kutya egy nagy fonott kosárban: ártalmatlan. Körbejártam, egyik kerekébe még kicsit bele is rúgtam. Nem történt semmi. Állt, pihent. Ha ott hagynák száz évig, akkor is úgy állna, csak talán megenné a rozsda. Veszélyessé, akár gyilkossá csak akkor válhat, ha beleül az EMBER. Ha viszont beleül az EMBER, és az az EMBER pont egy „olyan” EMBER, akkor lehet a (bármilyen) jármű alatt a legpompásabb aszfalt, akár hat sávban is, lehetnek lassító szigetek, táblák, fényjelzések, sebességet mérő radarok, az „olyan” EMBER, bármilyen járműben,életveszélyes lesz. És ezt nem lehet megváltoztatni.
fotó: Kalmár Csaba, Pézman Zoltán, Polícia – Nitriansky kraj fb
