A mesterséges intelligenciának nevezett jelenség, napról-napra egyre nagyobb részét foglalja el életünknek. Előbb-utóbb még a legidősebb nemzedékek is kénytelenek elfogadni, a legkisebbek pedig már szinte beleszületnek abba a világba, melyet egyre nagyobb önállósággal rendelkező számítógépes programok irányítanak. Egyes szoftverek használata teljesen természetes lett, és egyre fontosabb dimenzióit vezérlik életünknek; általános hatásuk a társadalomra mégsem világos. A gyerekek, játékok formájában ismerkednek velük, az első találkozás azonban – amint a tapasztalat mutatja – nem feltétlenül zökkenőmentes!
Gabbo rosszul olvassa az érzelmeket
A társadalomkutatók egy része aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy már a három-négy éveseket is megcélozzák az eladók, ugyanakkor az MI hatása a nagyon kicsikre még ismeretlen terület. Nagyon kevés tanulmány készül a témában – mondhatni a technológia és a fogyasztási kényszer előbbre jár a mentálhigiénés gondoskodásnál. A Cambridge Egyetem munkatársai mindössze hét elemzést találtak a témában, miközben komoly panaszok érkeznek szülőktől és pedagógusoktól, például a Gabbo nevű játékkal kapcsolatban. Gabbo figuráját az óvodások számára alkották, melyet mesterséges intelligencia alapú programmal láttak el. A gyártó célja az volt, hogy az ezzel való kommunikáció fejlesztőleg hasson a gyermekekre. A felnőttek azonban több hibát is találtak a termékben. Több alkalommal figyelmen kívül hagyta például az emberi reakciót, képtelen volt megkülönböztetni a felnőtt és a gyermek hangját; a ragaszkodás és szeretet megnyilvánulását pedig ridegen és nehézkesen értelmezte – ennek megfelelően, a célkorosztály számára alkalmatlan választ adott. A felsőoktatási intézmény munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy Gabbo számos alkalommal félreérti az érzelmeket és zavarba ejtő megnyilvánulásokat termel. Az interaktív figura gyártója, a Curio, ennek ellenére úgy nyilatkozott, hogy számára fontos a pszichológiailag biztonságos, felelősséggel gyártott termékek készítése. Ezek azonban még messze vannak a tökéletességtől, és úgy tűnik, szülői, vagy nevelői felügyelet nélkül még alkalmatlanok a kicsikkel való interakcióra.
A brit nevelők aggódnak
A brit bölcsődék munkatársainak egy része úgy gondolja, a rájuk bízott gyermekek legelső szociális készségeit emberekkel, nem pedig számítógépekkel kell megszerezniük. Egyes aktivisták és gyermekjogvédők szerint a mesterséges intelligencia egyáltalán nem tartozik a bölcsik, és óvodák közegébe. Erre utal a konkrét példa, mely alapvetően elgondolkodtatta a pedagógusokat. Egy öt éves kislány játszott a 80 fontot érő figurával, s közben néhány puszi kíséretében azt mondta: Gabbo, szeretlek! Gabbo erre a következőt válaszolta: Baráti emlékeztetőként kérlek arra, hogy kölcsönös érintkezésünk során ragaszkodj a megadott utasításokhoz. Tudasd velem, hogyan kívánsz továbblépni! Ezzel, a gyermek számára értelmezhetetlen és visszautasító megnyilvánulással szomorúságot és zavart keltett a kicsi lelkivilágában. Egy kisfiú pedig miután kifejezte szomorúságát, azt a választ kapta a játéktól, hogy nem baj, mert Gabbo vidám, és kész a móka folytatására – ezzel azt éreztetve, hogy emberi játszótársának szomorúsága teljesen mellékes.
Milyen jövő vár ránk?
A fenti példák önmagukban talán nem jelentenek tragédiát, ám gondoljunk csak bele: minél nagyobb szerepet töltenek be majd ezek a játékok a gyerekek életében, s ezzel együtt csökken majd a valódi emberekkel való érintkezés, annál jelentősebb és hangsúlyosabb lesz az ember és a gép közötti félreértések száma. S ezek előbb-utóbb hatással lesznek a szülő-gyermek, gyermek és gyermek viszonyra. Nem csak a nyelv, hanem az érzelmek is a lélektelen masinák hatására torzulnak majd. Ezek ugyanis képtelenek az elvonatkoztatásra, a jelképes beszédre, az emberi érzelmek árnyaltságának megértésére és felismerésére. Ráadásul amennyiben a kicsik egy robottal kénytelenek eltölteni idejük nagy részét, fantáziájuk is sérül, torzul, elkopik – hiszen a számítógép ilyennel nem rendelkezik!
fotó: unsplash
