Ahogyan lépkedünk az év utolsó napjai felé, úgy erősödik fel bennünk a múltra való reflektálás igénye. Bár lényünk egyik fele már csak előre tekintene, tudjuk, hogy a visszatekintés éppen olyan hasznos. Nézzük hát, hogyan érdemes áttekinteni a mögöttünk álló hónapokra.
Érdemes néhány nyugodt órát eltölteni a nosztalgiázással, hogy igazán alaposak lehessünk. Tekintsük át naptárunkat s galériánkat, összegyűjtve évünk legkiemelkedőbb momentumait. Gondoljuk át, mely napok hagyták bennünk a legmélyebb nyomot, hol éreztük azt igazán, hogy élünk. Nézzük meg, van-e valamilyen kapcsolat ezek közt az élmények között, akár egy adott személy vagy helyszín formájában.
Ha felsoroltuk örömünk forrásait, térjünk át nehézségeinkre. Mivel küzdöttünk ebben az évben a legtöbbet? Mivel volt a legnehezebb megbirkózni? Éltünk-e meg veszteségeket, csalódtunk-e valakiben? Ütköztünk-e olyan akadályba, melyet a mai napig nem sikerült legyőzni?
Térjünk át erőforrásainkra. Ki jelentette számunkra idén a valódi támaszt- mások vagy önmagunk? Kötöttünk-e olyan új ismeretséget, mely meghatározó emberi kapcsolatba torkollott? Esetleg felelevenítettünk-e valakivel a már feledés homályába burkolózott kapcsolatot?
Vessünk ezután egy pillantást elért sikereinkre. Hogyan teljesítettünk év elején kitűzött céljainkban? Sikerült-e mindet kipipálni, vagy ha nem, annak mi volt az oka? Felfedeztünk-e magunkban újfajta álmokat, s azokért tettünk- e eleget? Olyan munkahelyünk van, mely rezonál vágyainkkal és értékrendünkkel? Megteremtettük magunknak az elképzelt anyagi biztonságot, vagy belevágtunk a régóta halasztgatott kalandba?
Ha összegzésünk végéhez közeledünk, próbáljuk meg egy szóval jellemezni a mögöttünk álló 12 hónapot. Izgalmas volt, kényelmes, fájdalmas vagy romantikus? Sokat változtatott rajtunk vagy éppen, hogy megerősítette eddigi személyiségünket?
Majd mindebből tanulva- mit viszünk magunkkal az új évbe?
fotó: Freepik
