Ötvenegy nevező száztizennyolc tételét kóstolták meg Madar községben a degusztátorok a Madari Borverseny 2026-os évében. A kilencek, akik maguk is neves borkészítők, pontozták a megjelenést – ami magába foglalja a tisztaságot és a színt, az illatot és az ízt – pontot ért az intenzitás, a karakteresség és a minőség, valamint a bor összbenyomását. Madaron nyílt versenyt tartanak, ami azt jelenti, hogy bárki benevezhet, bárhol termett szőlőből készült borral. Így lesz a borverseny ízben, illatban, megjelenésben is gazdagabb, így nyit a község a széles régiók felé. S emiatt válik a hétköznapi borfogyasztó rajongóvá: ha végigköveti a nevezett tételeket, egyfajta ízutazáson vehet részt, bebarangolva a Kárpát-medence kiváló ültetvényeit.
Igar Istvánnal ülünk szemközt a madari kultúrházban. A Sutyúvölgyi Borosgazdák Társulásának volt elnöke, patrióta, borász és rendezvényszervező. Szavaiból kitűnik, hogy szeretné felemelni a községet: feltenni a közép-európai gasztronómiai-borász térképen egy kiemelkedő, jelentős helyre. Minden adott hozzá: a település egyik dűlőjében szinte katlanszerűen helyezkedik el a Sutyúvölgy, ami a szőlészek, borászok otthona, ahol présházak és szőlőültetvények váltják egymást példás rendben. Talán nem is akad olyan falubéli, akinek valamilyen köze ne lenne a Madaron termett szőlőkből készült hegylevéhez. A borkészítés itt valóban apáról fiúra száll: a gyermekek beleszületnek őseik nedűjének örökségébe. Igar István épp a hagyományokról mesél: a Luca-napot megelőző decemberi napról, amikor általános zsibongás volt jellemző a Sutyúvölgyre. A felnőttek pincéről pincére jártak, itt is, ott is felhangzott a jellegzetes kiáltás: „Kukurikú, vak a kokastok!”, majd azonnal jött rá a válasz: „Vak a tietek!” Jókedv és közösségi lét jellemezte az éjszakába nyúló estet, ahogyan a többi jeles napot is, aminek ünnepét szokás volt a faluban megülni.
„Amikor évtizedekkel ezelőtt elindítottuk Madaron a borversenyek hagyományát, még gyermekcipőben járt az esemény: se a borok minősége nem volt igazán kimagasló, se pedig egy rangos verseny megszervezésének tapasztalatai nem álltak rendelkezésünkre. Ha visszatekintünk, látjuk ma már, micsoda hatalmas változáson mentünk keresztül: technológiában, a borászok hozzáállásában. Régebben a fahordós fehérborkészítés volt a természetes és magától értetődő, manapság már felváltották ezeket az antikóros tartályok. Régebben a természetben, az időjárás kedvező alakulásában bíztak a gazdák, ma már hűtőrendszerrel irányított erjedésről tudunk beszámolni. Az új technológiák, kezelések lehetővé teszik az almasav-problémák oldását, így mára már a fiatalabb borok is rendre bekerülnek a versenyekbe, kóstolható, magas pontszámra értékelhető tételeket hozva: selymes, bársonyos, nagyszerűen összeért borokkal találkozunk”
– meséli Igar István, felhívva figyelmem a vörösborok közül a cabernet sauvignonra, elismerően bólogatva s nyilatkozva utána. Egy kicsit a madari borászok kedvenc helyéről, a Sutyúvölgyről faggattom.
„Dr. Nagy Lajos esperes írt Madarról egy könyvet, kutatásai közben az Esztergomi Levéltárban talált egy hivatkozást, mely arról szólt, hogy a jó, madari, sutyúvölgyi nedűből vigyenek Zsigmond király udvarába. Zsigmond 1387-1437 között uralkodott. Feltételezhető, hogy a Sutyúvölgy már jóval korábban is megvolt, hiszen ahhoz is nagy idő kell, hogy a jó híre eljusson egészen a királyi udvarba. Más kötődése is volt Zsigmondnak e vidékhez: a Madar és Bátorkeszi között elterülő erdőket vadászta, kifejezetten szeretett itt tartózkodni, dokumentumok bizonyítják, hogy számos találkozót, tárgyalást a mi tájainkon ejtett meg.”
A borversenyen közben újra elfoglalják helyeiket a bírák: a fehérborok után következnek a rozék, aztán a vörösek. Körbejártam, kíváncsi voltam a felhozatalra. Fehérből Zenitet, Ezerjót, Pálavát, Alettát, Devínt, Savignon blankot, Fehér burgundit, Zöldveltelinit, Cserszegi fűszerest, Királyleánykát, Traminit, Chardonayt, Irsai Olivért, Rajnai rizlinget, Moprt, Peszeki leánykát, Leánykát, Szürkebarátot, Olaszrizlinget, Müllert neveztek a borászok, vörösből pedig Szentlőrinci, Alibernet, Ohello, Kékfrankos, Merlot, Pinot noir, Cabernet sauvignon, Dunaj és vegyes vörös került terítékre. Meglepett, mert bizonyos fajtákról nem gondoltam volna, hogy Madaron termesztik őket.
„Nyílt borversenyeket szervezünk Madaron, ami azt jelenti, hogy nemcsak községünk kataszterében termelt szőlőből készített borral lehet nevezni. Környező községek, valamint magyarországi testvértelepüléseink borászai is megmérettetik nálunk nedűiket. Ez így széles spektrumot ölel fel. Madarra leginkább az olaszrizling és a leányka jellemző, vörösek közül a Dunaj, az alibernet és a kékfrankos”
– tudom meg Jobbágy Miklóstól, a Sutyúvölgyi Borosgazdák Társulásának fiatal elnökétől. A társulást azzal a céllal alapították, hogy a fiatalokkal is megszerettessék a szőlőtermesztést, borkészítést, hogy közelítsék e nemes foglalkozást mind szélesebb közönséghez. A társulás kiemelt figyelmet fordított a Sutyúvölgyben az elhagyott vagy elhanyagolt területek kitisztítására, rendbetételére. Új telepítések is jellemzik a térséget.
„A társulásnak hála sikerült felkarolni és gondozni ezt a hagyományt, amit így tovább tudunk adni a jövendő nemzedékeknek. Fontos, hogy a szőlőtermesztés és borkészítés kultúrája fennmaradjon”
– ismerteti a Sutyúvölgyi Borosgazdák Társulását Igar István. Kíváncsi voltam, mi a helyzet a madari terroirra régebben kifejezetten jellemző othello direkttermő szőlőfajtával. Jobbágy Miklós elnök elmondja, hogy a fehér othello már teljesen eltűnt, a feketéből azonban még készül bor, és – állítása szerint – rozénak igazán kiváló.
Az utolsó tétel megkóstolása után szedelőzködnek a bírák: invitálnak bennünket is, tartsunk velük a helyi kocsmába, vacsorára. Ennek a meghívásnak azonban már nem teszünk eleget: vonz egy közeli pince, Czékus Péter portáján. A saját maga által készített kolbász, sonka és téliszalámi kóstolóját követően lebotorkálunk az életet jelentő lépcsőkön, és régi jó barátként üdvözöljük a tartályok illatos tartalmát. Kóstolunk vegyes fehéret meg olaszrizlinget, könnyed rozét és testes vöröset. Péter csomagol is otthonra, mi pedig szentül megígérjük, hogy hamarosan visszatérünk. Még szép: két hét múlva fogják díjazni a legjobb borászt és annak legfinomabb borát.
fotó: Kalmár Csaba
