A hajdina valójában egy növény, ami kb. egy méter magasra is megnőhet, és szívalakú levelei vannak. A magját lisztként vagy főzve is lehet használni, pont úgy mint a búzát. Sőt még hasznosabb is, főleg, ha valaki gluténérzékeny. Cikkünkben bemutatjuk, miért érdemes hajdinát enni!
A hajdina finom, tápláló, könnyen emészthető és rengeteg módon felhasználható. Ha egészségesen szeretnénk enni, a hajdina egy jó alternatíva.
Gluténmentes, így nem puffaszt fel: a hajdina teljesen gluténmentes. Ráadásul nincs benne lektin sem, ez egy olyan fehérje, ami a vért sűrítheti.
Tele van fontos ásványi anyagokkal: ha csíráztatjuk a hajdinát, igazi vitaminbomba lesz belőle. Rengeteg vasat, magnéziumot és cinket tartalmaz, a testünknek szüksége van mindre. Az emésztésnek is jót tesz, ha rossz a gyomrunk, vagy hasmenésünk van, segíthet helyrehozni.
Hús helyett is használható: nagyon jó minőségű fehérjét tartalmaz, a hajdina jó húshelyettesítő lehet. Sok vegetáriánus és vegán is használja főzéshez.
Szabályozza a vércukorszintet: van benne egy különleges anyag, ami segít kordában tartani a vércukorszintet. Ez főleg azoknak hasznos, akik cukorbetegek, de bárkinek jó, aki nem szeretne hirtelen vércukor ingadozást.
Jó hatása van a vérnyomásra és a májra is: a hajdinában van egy olyan anyag ami segít csökkenteni a vérnyomást, és még a visszerek ellen is jó. A koleszterinszintet is szabályozza, a májnak is jót tesz.
A párnánkat is megtölthetjük vele: a hajdina héját antiallergén párnatöltetként is szokták használni. Nem büdösödik be, nem porzik, az allergiásoknak is kényelmesebb alvást nyújt.
Hogyan használjuk?
Hajdinából tényleg szinte bármit lehet csinálni: palacsintát, salátát, kenyeret, müzlit vagy smoothie-t is feldobhatunk vele.
Mellékhatásai:
Allergiás reakciók: ritka, de előfordulhat. Ha viszketés, kiütés vagy nehéz légzés jelentkezik, akkor irány az orvos.
Túl sok rost = puffadás
Fényérzékenység: a nyers zöld részek fagopirint tartalmazhatnak, ami napfény hatására bőrpírt okozhat.
Gyógyszerekkel is reagálhat: ha vérhígítót szedünk, beszéljünk az orvosunkkal.
fotó: Freepik, Wikipedia
