Nagy felháborodást kavart a hetekben Miriam Margolyes megszólalása. A színésznő Bimba professzort játszotta a filmszériában. A felháborodást az váltotta ki, hogy szerinte a felnőtt gyerekeknek túl kellene már lépni a Harry Potter korszakon, korukhoz méltóan. Hiszen az rendben van, hogy J. K. Rowling varázsvilágán nőttek fel, de benne ragadtak a gyermeki identitásban, elmenekülnek egy varázsvilágba. Szerinte jól példázza ezt a Harry Potter tematikájú esküvők vagy születésnapi partik tömkelege a 20-30 éves fiatalok körében. A minap Jessica Cave is hangot adott véleményének, aki Levander Brownt alakította a HP-univerzumban. Szerinte kolléganője csak viccelt. Jessica szerint nincs semmi baj, Rowling művével egy igazi közösséget hozott létre, ami egy elképesztő dolog. Egy generáció nőtt fel a filmeken, akik továbbadják a varázsvilág szeretetét a gyermekeiknek.
Pszichológiai szempontból úgy gondolom nem mindegy, hogy ki milyen mértékben és miért rajong. Ha a rajongás károsítja a személyiségünket, az egészséges felnőtt életünket, gondolkodásmódunkat, mentális egészségünket az semmi esetben sem normális.
Ha egészséges rajongást nézünk, a Harry Potter tele van szimbólumokkal, amelyek tudattalan énünkre hathatnak, elgondolkodtatnak. Megszeretteti az olvasást, apró sorsokat talál benne az olvasó, amelyek tanulságként szolgálhatnak számunkra.
