Az európai horgászhal, más néven atlanti ördöghal a csontos halak főosztályán belül a sugarasúszójú halak osztályába tartozik. Ez a faj a horgászhalalakúak rendjébe és a horgászhal-félék családjába sorolható. Testének hátsó része jelentéktelen, ezért erősen lecsökkent, míg hatalmas feje és óriási szája a zsákmányszerzést szolgálja. A rendszertelenül elhelyezkedő húsos bőrlebenyek miatt kontúrja elmosódik, így tökéletesen beleolvad a tengerfenék környezetébe. Érdekes szaporodásának is köszönhetően nem egy átlagos hal.
Az európai horgászhal szinte az egész európai és északnyugat-afrikai partvidéken előfordul, beleértve a Földközi-tengert is. Elsősorban 30-50 méteres mélységben, de akár 550 méter mélyen is megtalálható. Bár nincs különösebb kereskedelmi értéke, évente jelentős mennyiséget halásznak ki belőle. Fogyasztásakor figyelni kell, mert a nyers vagy nem megfelelően hőkezelt húsban előfordulhatnak Anisakis simplex lárvák, amelyek az emberi szervezetbe kerülve problémákat okozhatnak.
A horgászhal jellemzően egy méternél rövidebb, de akár két métert is elérhet. Maximális testtömege kb 40 kilogramm. Egyik különlegessége a hátúszóból kialakult csalibot, amelynek végén egy kis bőrlebeny található, ez a mozgásával egy kishal illúzióját kelti. A horgászhal magányosan él a tengerfenéken, elsősorban kisebb halakat eszik. Képes lassan felúszni a víz felszínéhez, és ott vadászni úszó madarakra, megragadva azok lábát vagy fejét.
A nőstények ikráikat hosszú, nyálkás, ibolyakék szalagokra helyezik, amelyek akár 10 méteresek is lehetnek. A szaporodási folyamat rendkívül szokatlan. A hím, amely méretben az ötvenede a nősténynek, beleharap a nőstény testébe, és életének hátralévő részében vele marad, míg teljesen eggyé nem olvad vele. A hím harapása során a spermiumok automatikusan a nőstény testébe jutnak. A tudósok úgy fedezték fel, hogy a nőstény testén megjelenő kidudorodások valójában a hímek maradványai.
Fotó: Flickr, Wikipédia
