Általános igazság, hogy az ünnepek alatt sokkal könnyebb szomorúnak lenni, mint az év bármely más időszakában. Itt mindenki törekszik a tökéletességre, és várja, hogy az ő lelkét is átjárja valamilyen karácsonyi csoda- ám ez többször marad el, mint azt szeretnénk bevallani magunknak.
Bár mindenki maga teremti meg a saját ünnepi hangulatát, a környezetünk is igen nagy hatást gyakorol ránk. Egy frusztrált légkörben nehéz fenntartani a csilingelő jókedvet, vagy éppen ízig-vérig átérezni a varázslatot. De sokszor stressz sem szükséges ahhoz, hogy minden idilli legyen- csak hiányzik egy érzés, melyet igazán beazonosítani sem tudunk.
Egy régi emlék, illat, vagy személy hiánya ilyenkor még égetőbben tud fájni, mint máskor. Általában mindannyian a gyermekkorunkból idézünk fel képeket, ha legkedvesebb karácsonyi emlékeinkről faggatnak bennünket, hiszen gyermeki lelkünk mindent sokkal szebbnek látott, mint amilyen valójában volt. Nem csoda hát, hogy újra és újra azt szeretnénk átélni, mi sok évvel ezelőtt jelentette az ünnepet számunkra, azonban ez ahogyan telik az idő, annál kevésbé lehetséges.
Azt visszakapni már sose fogjuk, mi rég elmúlt. Ebbe nehéz beletörődni, de minél hamarabb elfogadjuk, annál hamarabb válunk nyitottá az új érzések, új szokások befogadására. Nem egyszerű megbirkózni az ilyenkor megjelenő nehéz érzésekkel, főleg, ha azok még az ünnepek végével is kitartanak. Magunkban, a környezetünkben s döntéseinkben keressük a hibát, holott ilyenkor általában csak a változás elfogadásával küzdünk ennyire.
Talán sosem lesz már olyan idilli a karácsony, mint gyermekként éreztük, de attól még törekedhetünk arra, hogy jó legyen. Itt áll előttünk az egész év, hogy megtanuljuk lezárni mi már elmúlt rég, s befogadni, mi kopogtat ajtónkon. Sikerünket egy év múlva tesztelhetjük- vajon szebb lesz-e úgy az ünnep, ha nem ragaszkodunk halványuló emlékeinkhez?
fotó: Pixabay
