“Egész évben legyél jó, mert nem hoz semmit a Mikulás!” - csengenek ismerősen az intelmek minden gyermek és szülő fülében. A figyelmeztetés, ha egész esztendőben nem is, viszont így, december derekán “működik”. Szent Miklós ünnepéhez közeledve ugyanis mindenki igyekszik megvizsgálni cselekedeteit, mérlegelni tetteit és picit jobban, elfogadóan és szeretetteljesen viselkedni.
Az ajándékokat osztó Mikulás alakjának alapja egy valós, az ókorban élt személy volt. A legelfogadottabb nézetek úgy tartják, hogy Miklós püspök i. sz. 250 táján látta meg a napvilágot Patarában, Kis-Ázsiában. A gazdag családba született gyermek már kisfiú korában elfordult a világi javaktól, később pedig egyházi pályára lépett. A vagyonát bőkezűen osztogató férfi szívesen segített a rászorulóknak, a szegényeknek, a betegeknek, mindenkinek, ki megérdemelte. A segítőkész egyházatya híre hamar bejárta a vidéket, később pedig a kontinensen túlra is eljutott. Szent Miklós Myra püspöke 343. december 6-án hunyt el. Erre az évfordulóra, valamint a nagylelkű püspökre, a gyerekek, tengerészek, kereskedők és gyógyszerészek védőszentjére emlékezünk december derekán.
Egy másik történet, egy lappföldi kedves öregembert, Nikolaust említi. Ez az idős férfi, az első nagy havazás után, december 5-én, megsajnálta a szomszéd család kisfiát, akinek még csak tüzelőre és csizmára sem tellett. A jószívű apó másnapra kiscsizmát varratott a fiúcskának és megpakolta gyümölcsökkel és édességekkel. Így ment ezt pár évig, mígnem a bácsi meghalt. Ekkor a fia vette át az adakozó piros kabátos szerepet. Mikor a fiatalabbik Nikolaus is megöregedett, a szegény fiút, pontosabban addigra már több kisgyermeket az egész falu együttes segítségével lepték meg.
A Mikulás hagyományos ajándékozási szokásnak számtalan legendája van. Az évek, évtizedek, évszázadok során faluról falura haladva az egész világot meghódította. Az apró kisgyermekek ezen csodás várakozása, éjszaka virrasztása, majd a másnap reggeli meglepett, boldogan ragyogó arcocskája tovább élteti a hagyományt. A felnőttek pedig szívesen csempésznek varázslatot a kicsik életébe, hogy az önfeledt boldogságuk őket is elárassza mágikus szeretettel. Az ez apró “hazugság” tehát hatalmas csodát hozdoz, rejt és megigéz.
A 18. századi feljegyzések szerint Magyarország területén is szokás volt december 5-én, azaz Szent Miklós napjának előestéjén, az ijesztő ruha öltése, a lányok és kisgyermekek ijesztgetése. Az adakozó, jóságos fehérszakállú püspök pedig csak a 20. század első felében szállt felénk szánjával, hogy ezen a vidéken is teret hódítson magának.
-> Klaus - a karácsony titkos története - spanyol animációs vígjáték, 2019
fotó: pixabay
