Az anyagok nagy része a természetben fordul elő és azonosítható. Mások csupán laboratóriumi körülmények között állíthatók elő – nagyon ritkán pedig rendkívüli, nagy energiát mozgósító esemény hoz létre valami újat – mondhatni, véletlenül. Ilyen véletlen volt a nagyon szomorú hirosimai atombomba robbanás, mely 1945. augusztus 6-án, 580 méterrel a város felett történt. Az ezt követő hőség egészen 7000 Celsius fokig emelkedett. A keletkező plazmagömb mindent magába szívott és felolvasztott, amit elért: házakat, járműveket, vizet, magát a talajt – és sok, sok embert. Ami mindennek keverékéből keletkezett, az a milliméter töredékének méretében keletkező részecske volt, melynek összetétele főként kalcium, alumínium és szilikon volt. Ezek nagy része ma a tengerpart homokjában található meg.
Pokolszülte kristályok
A legpusztítóbb fegyver hatása által keletkezett véletlen anyagszerkezetet olasz és svájci tudósok elemezték. Ennek során egy új ötvözetet találtak, mely hat fém és szilikon összeolvadásával alkotott új kristályszerkezetet. A pokoli plazma hirtelen lehűlése során keletkezett, rendkívül hirtelen jelleggel. Ez a nagyon gyors hőmérséklet csökkenés akadályozta meg, hogy az új anyag, jóval megszokottabb struktúrává alakuljon.
A legkorábbi ötvözetek egyike a bronz
A robbanást követő események során kialakult bonyolult ötvözetnél jóval megszokottabb a bronz. Már évezredekkel ezelőtt felfedezték, és az eszközgyártás – elsősorban a hadászatban használt tárgyak – első számú alapanyaga lett. Kultúrája főként Mezopotámiában, a kisázsiai Hettita, Mittani és Asszír birodalmakban, valamint a görög Mükéné civilizációjában terjedt el. Na és ne feledkezzünk el természetesen Egyiptomról sem, mely egyedüliként élte túl az ún. Tengeri Népek pusztítását. Az eddig alig ismert eredetű (feltételezhetően a Mediterráneumból származó törzsszövetség) vetett véget a bronzkornak és engedett utat a vasnak.
Vastárgyak a bronzkorból?
A szóban forgó réz és ón ötvözet által uralt korszakban a keményebb vas kitermelése és előállításának módszere nem volt ismert. Ennek ellenére a korszak legfejlettebb kultúráiban mégis előfordulnak, ebből készül tárgyak – különösen ékszerek, adott esetben rövidebb, ám annál értékesebb fegyverek. Ilyen volt például a Tutanhamon fáraó sírjából előkerülő híres tőr is, melynek készítését a Kr. e. 14. századra teszik a régészek.
Ajándék a világűrből
De honnan vették a mesterek az ehhez való vasat? Természetesen a világűrből, meteoritok formájában. Ezt még a korai vaskorszakban is felhasználták, főként ékszerek, vagy amulettek készítésére. A legtöbb ilyen a száraz, sivatagos területen maradt fenn – Görögországban azonban ritkán, mert a klíma felgyorsítja a fém rozsdásodását. A Földön túli kövek által tartalmazott vas, nikkel nagymértékű jelenlétének észlelését teszi lehetővé. Főként magasrangú személyek temetkezési helyein bukkannak elő – sokszor arannyal, ezüsttel, vagy akár bronzzal keverve. Mükénében elsősorban gyűrűk formájában kerültek elő a földből, melyhez a nyersanyagot valószínűleg Egyiptomból szállították, kereskedelmi tevékenység során. Használata a kultúra összeomlásával, a vasérc bányászatának és feldolgozásának kezdetével megszűnt.
Mesterséges utazók a Föld körül
A világűr ma már nem csak természetes utazók helye. Legalábbis bolygónk körül tömérdek mesterséges hold, szonda kering. Mostanáig csupán a távoli sötétségből érkező veszélyekkel kellett számolniuk gazdáiknak, a jövőben azonban az emberi tevékenységnek is célpontjai lehetnek. 2022. február 24-én, több Közép-európai és ukrán szatellit modem bénult meg – nemsokára Oroszország megkezdte „különleges hadműveletét.” A kibertámadásnak nyilvánvalóan az volt a célja, hogy megbénítsa a védők kommunikációját, értesüléseket szerezzen – és akár átvegye az irányítást egyik-másik gépezet felett. A világűrben keringő műholdak, jelenleg kb. 626 milliárd dollár értékkel bírnak. Ez valóban jelentős befektetés…
Műholdak háborúja
Szakértők szerint a többnyire meghatározott pályán keringő műholdakat, irányítottakkal közelítheti meg egy ellenséges tárgy. A jövőben a reakció időn múlthat egy-egy gép sorsa. Úgy is elképzelhetjük a helyzetet, mint a repülőgépek légicsatáját: a szatellitek egymás szándékát próbálják eltalálni, és a megfelelő módon válaszolni rá. Ennek első felvonása valószínűleg már meg is történt: feltételezések szerint, az Ukrajna invázióját megelőzően, két orosz műhold „settenkedett” európai kommunikációs központok körül (Luch-1, Luch-2.) Az egymás működésképtelenségét célzó eszközök már a hidegháború idején megkezdődtek. Ezek egy része a másik számítógépeinek megbénítására, irányításának átvételére szolgál; mások a fizikai megsemmisítésre – úgy a bolygófelszínről indítva, mint egy katonai műholdról. Ezek lehetnek irányított lövedékek, lézersugarak, energiakisülést okozó fegyverek – ne feledjük, a világűrben a legkisebb tárgyak is hatalmas pusztításra képesek!
Mindenki készül rá, de már az első csapással mindenki mindent elveszíthet
Az „űrháború” úttörői nyilvánvalóan a két nagy rivális: az Egyesült Államok és Oroszország (mely úgy tűnik, lépéselőnyben van.) De Kína, India, Japán, az európai nagy államok, vagy akár Irán is szóba jöhetnek hadviselőként. Az orosz-ukrán háború kezdetén, előző kilőtte a Cosmos 2553 nevű szerkezetét, melyről az USA azt állítja, egy nukleáris csapásmérő rendszer kiépítésére szolgál. Hozzáértők azonban hangsúlyozzák: egy megsemmisítő jellegű támadás beláthatatlan következményekkel járhat. Akárki dönt is mellette, valószínűleg csak végső, kétségbeesett helyzetben teszi. Napjainkban ugyanis olyannyira sűrű felettünk az űr, hogy egy komoly katasztrófa az ún. Kessler-effektushoz vezethet. Ez egy láncreakciószerű esemény lehetősége, melynek során a törmelék tömegével változtatná űrszemétté a műholdak hálózatát.
fotó: unsplash, magnificAI, facebook