Ismerős a szituáció, hogy december utolsó napjaiban megírod a szokásos listádat, hol felsorolsz sok-sok újévi fogadalmat, melyhez január elsejétől szigorúan tartani fogod magad? Többek közt egészségesen fogsz étkezni, rendszeresen eljársz mozogni, szerzel egy nyelvvizsgát és elvégzel két képzést? Majd átlépünk az új évbe, s nemhogy a terveidhez nem tartod magad, de már a listát is rég kidobtad két műanyag pohárral összefogva.
Sajnos az újévi fogadalmaknak általában ez a sorsa, tisztelet a kivételnek. Na de akkor miért készülünk ennyire az új évre, miért fogadunk meg ennyi mindent, ha néhány nappal később már nem is foglalkozunk vele? Ez a fogadalmak csapdája: ha egyszer megtörjük őket (márpedig valljuk be, megtesszük), utána már nem kezdjük őket újra. Hiszen hiába fogadtuk meg, hogy minden nap eljárunk futni, ha kimaradt két nap, akkor már úgyis mindegy, nem? Hát, nem.
Ideje megreformálni ezt a szokást, s hamar érvényességüket vesztő fogadalmak helyett egyszerűen követhető, mérhető célokat állítani magunk elé. Már maga a cél szó is egészen más érzést vált ki belőlünk: nem büntetjük magunkat, ha év elején megszakad sikerszériánk, hiszen maga a cél az, hogy az év nagy részében kitartóak legyünk. S itt a másik titok: egy fogadalmat nem élesztünk újra az év közepén, ha addig nem foglalkoztunk vele, ellentétben a célokkal- hiszen ott az a lényeg, hogy év végén elégedettek legyünk teljesítményükkel.
Fontos azonban, hogy a célok sem fogják valóra váltani önmagukat. Ha összegyűjtöttük magunknak, hogy miket szeretnénk elérni, ideje cselekvési tervet írni. Mindegyik pontnál gyűjtsük össze, hogy milyen allépésekből áll, s vezessük le magunknak minél részletesebben feladatainkat. Adjunk magunknak határidőket ezeknek az elvégzéséhez, így nem fognak a levegőben lógni. Minél járhatóbb lépésekre bontjuk le őket, annál világosabbá válik, hogy közel sem elérhetetlen mindaz, amire vágyunk.
Ha például szeretnénk idén nyelvvizsgát szerezni, akkor az első feladatok közé tartozhat, hogy megkeressük a számunkra szimpatikus nyelvvizsga-központot, melynek a próbafeladatain keresztül gyakorolhatunk. Emellett keressünk magunk mellé egy nyelvtanárt, vagy egy nyelvkurzust, térképezzük fel a választékokat. Ha ez a következő két hétben sikerül, akkor elindulhat a valódi tanulási folyamat, ahol hétről hétre beoszthatjuk magunknak, hogy miben szeretnénk fejlődni. Emellett elhatározhatjuk, hogy minden héten megnézünk egy filmet az adott idegen nyelven, s keresünk mellé olyan lehetőséget, ahol aktívan használhatjuk a nyelvet beszédszinten. Ha mindezt az apró lépést beidőzítjük és konkretizáljuk, a nyelvvizsgánk szinte már ott van a kezünkben.
Egy a lényeg: a folyamatosság. Minél átláthatóbbak és kézzel foghatóbbak céljaink, annál valószínűbb, hogy nem hagyjuk őket a feledés homályába veszni. Tegyük hát félre fogadalmainkat, és alkalmazzuk a hatékonyabb, célravezetőbb megoldást az idei évben!
fotó: Pixabay
