ARCHÍV: Dunaszerdahelyen koncertezett a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Kern András. A színművésznek 1985-ben jelent meg az első saját nagylemeze, amelyet még öt követett. Ezekről a lemezekről hallhattak dalokat a koncertre látogatók. Elhangzott többek közt a legendás Lövölde tér, a Hé, ’67, a Moszkva, a Pincér-rock, a Semmi baj, és a Te majd kézenfogsz és hazavezetsz is. A koncert zenei producere és a zenekar vezetője Heilig Gábor volt, aki gitározott és énekelt is. Az est fényét emelte pár dal erejéig Hernádi Judit színésznő, akinek a népszerű Sohase mondd! című dalát is eljátszották. Humorból sem volt hiány, hiszen Kern András nem csak énekelt, hanem történetekkel is szórakoztatta a nagyérdeműt. A dalokat Gátos Iván zenekara kísérte. A fellépés előtt Kern András interjút adott lapunknak.
Mi alapján válogatta össze a dalokat a koncertre?
Több lemezem is megjelent és azokból vannak összeszedve. Olyanokat választottam, amiket szeretek, és amik sikeresek, a mondandójuk aktuális és jól szólnak az emberekhez.
Hernádi Judit is kíséri Önt a koncertekre, mint vendégelőadó. Sokszor dolgoztak már együtt, hosszú évek óta jó barátok. Emlékszik arra, mikor megismerkedtek?
A pillanatra nem emlékszem, csak arra, hogy a Vígszínházba került, mint főiskolás gyakornok. Akkoriban 4 évet tanultak a Színművészeti Főiskolán a diákok, és a harmadik évben mindig elkerültek egy színházhoz gyakorlatra, hogy ott tanulják a szakmát. Én már akkor nyolc éve ott voltam, pont annyi év köztünk a korkülönbség. Játszottunk együtt egy Kakukkfészek című darabban, ami a Száll a kakukk fészkére című regény színpadi változata volt. Nagy rokonszenvet éreztünk egymás iránt, még össze is esküdtünk abban a színdarabban, a mai napig sokat emlegetjük, hogy milyen jó színpadi esküvőnk volt nekünk. Talán ez egy meghatározó pont volt, ami megalapozta a barátságunkat. Néhány évvel később eljátszottuk Murray Shisgal amerikai szerző két egyfelvonásos színdarabját. Az egyik címe Gépírók, a másik pedig Kínaiak. Két nagyon jó darabról van szó, a Gépírók inkább sötétebb, drámaibb, a Kínaiak vígjáték. Mindkettőt nagyon szerettük és sokáig játszottuk a Vígszínházban.
A koncerten Heilig Gábor is fellép Önnel. Hol találkoztak először?
Amikor az első lemezem készült, én még a zenei szakmában egyáltalán nem értettem semmihez. Annyit tudtam, hogy szeretnék csinálni egy lemezt. A hanglemezgyár is akarta és ők jelölték ki oda zenei vezetőnek Heilig Gábort. Rögtön nagyon jóban lettünk, ami azóta is tart.
Ők ketten az Ön estjeinek állandó fellépői.
Ők hasonló gondolkodásúak, mint én, néha ugyanazt gondolják a világról. Értik azt, amit én szeretnék zeneileg kifejezni, és nem utolsósorban a barátaim.
Rengeteg előadás van maga mögött. Szokott még izgulni színpadralépés előtt?
Nem múlt el, sőt érdekes módon, ez az évek alatt nem múlik, hanem erősödik. Fiatalon az ember nem ideges ilyen dolgoktól, de ahogy idősödik, egyre jobban érzi a felelősséget, több teher is van a vállára helyezve.
Mi miatt izgul?
Nehéz pontosan megfogalmazni, hogy jó legyen az előadás, ne rontsa el az ember, ne csináljon hibát, szerencsésen alakuljon aznap este minden. Minden este más, fontos, hogy érvényes legyen az, amit az ember mond, gondol, vagy kifejezni szeretne. Számít az is, hogy jó legyen a közönség. Ezeknek mind sikerülniük kell, és ez izgalmat okoz az emberben az előadás előtt, aztán közben már kevésbé.
A színház élteti, tartja egyben Önt. Gondolkodott már azon, hogy többet pihenjen?
Gondolkodtam, főleg most, hogy elkaptam a vírust, rém gyenge voltam, az embernek ilyenkor ez azért az eszébe jut. Az egészet nem akarom abbahagyni, mert az sem jó, akkor aztán jönnek a betegségek, meg az unatkozás. Kevesebb terhet vállalni meg olyan nehéz, hiszen az ember tulajdonképpen nem maga irányítja az elfoglaltságait, hanem a színházak, filmesek, meg különböző városok, ahova hívják őt koncertezni például.
A színészetben mi a legnehezebb az Ön számára?
Az egész kicsit nehéz, minden dolog mástól nehéz, amikor meg minden rendben van, akkor abszolút nem tűnik annak.
Jelenleg hány darab szövege van a fejében? Melyiket játssza a legszívesebben?
Most 10 darab van a fejemben. Nem tudom, melyiket játszom a legszívesebben, mert ilyen „legekre” nem is tudok válaszolni, sosem csinálok sorrendet. Mindegyiket szeretem tulajdonképpen.
Miben méri a sikert?
Sok mindenben, abban, hogy az embereknek tetszik-e, hogy nekem tetszik-e, és hogy az ismerőseimnek, akik hozzászólnak vagy mondanak róla valamit, azoknak tetszik-e, ilyesmi...
Járt már Dunaszerdahelyen ezelőtt?
Dunaszerdahelyen még sosem, viszont Pozsonyban és Komáromban is sokszor jártam már. Szlovákia nem ismeretlen számomra.
fotó: a szerző
