Az emberi elme legalább annyi titkot rejt, mint maga a világegyetem. Igazság szerint az egyik legkevésbé ismert jelensége a biológiai valóságnak, annak ellenére, hogy annak szervi hordozója, az agy mindannyiunk koponyájának természetes lakója. Amíg a megszokott módon működik, fel sem tűnik jelentősége. Nagyon sok alkalommal azonban rendellenességeket tanúsít – ezek mértéke különböző – éppen úgy, ahogy mechanizmusuk ismertsége és előfordulásuk sűrűsége. Ilyenkor azonban a legmegdöbbentőbb dolgokat képes elhitetni az emberrel. Kivételesen kevés esetben megtörténhet, hogy központi idegrendszerünk képes meggyőzni áldozatát, hogy a valósággal ellentétben teste már halott – adott esetben, hogy nem is létezik! Tudományos nevén ezt nevezik Cotard-szindrómának. A jelenséget ő maga a szorongásos melankólia kifejezéssel illette.
Madamoiselle X
Nevét Jules Cotard francia orvosról kapta, aki 1880-ban találkozott az első általa lejegyzett esettel. Paciense olyan asszony volt, aki meggyőződéssel állította, hogy nincsen sem agya, sem pedig belső szervei. A 43 esztendős, egyszerűen csak Madamoiselle X. néven említett nő többek között tagadta, hogy volnának idegei, vagy emésztőszervei. Sőt, egyenesen úgy vélte, még lelke sincs. Megszállott tévképzete elképesztően erős volt: mivel úgy vélte, táplálékra nincs szüksége, nem is evett. Ennek eredményeként valóban éhen halt. A Cotard-szindróma tünetei nagyon súlyos depresszióra és aggodalomra vezethetők vissza, más eseten megszállottság, kárhozat tévképzetére – adott esetben akár a biológiai halhatatlanság őrült gondolatára. Szinte mindig együtt jár az önkárosítás valamilyen formájával: passzívan a táplálék, az önmagáról való gondoskodás megtagadásával és elutasításával jár, rosszabb esetben cselekvő önkárosítással, öngyilkossággal is akár. A rendellenességben szenvedő határozottan hiheti, hogy bizonyos tagjait már elvesztette. Érzelmi és mentális oldaláról megközelítve jellemezheti a súlyos bűn állapotában való lét megszállott hite, nihilizmus – akár hangalapú hallucinációk is. Egyes kutatók három stádiumát különböztetik meg: a lappangásét, a virágzó állapotot valamint a krónikusat.
Az idősek és a nők fogékonyabbak
A Cotard-szindróma nagyon ritka betegség, ezért irodalma is ennek megfelelően szűkös. Főként Mexikóból és Hong Kong területéről vannak források, melyek érdekes módon különbözőségeket mutatnak. Kínában nagyobb a zavar előfordulása, és jellemzően idősek szenvedik. Abban az esetben, ha a paciens 25 esztendősnél fiatalabb, a Cotard együtt mutatkozik más bipoláris rendellenességgel is. Valamilyen oknál fogva nők fogékonyabbak rá. Nem lehetetlen, hogy kifejlődésében más, ideg-sorvadással járó betegség is hatással van. Bizonyos mértékben rokonságot mutat a Capgras-szindrómával, melynek áldozatai meggyőződéssel állítják, hogy szeretteiket imposztorok helyettesítik, megtévesztés és összeesküvés áldozata.
Kezelése
Gyógyítására különféle stratégiát alkalmaznak. Leggyakoribb az elektromos terápia – mely a rémtörténetekbe illő elektrosokk kezelésekkel ellentétben – kíméletesek és valóban hatásosak. Természetesen a gyógyszerek előkelő helyen állnak, főként, ami a hagyományos mélabús epizódok elleni küzdelmet illeti. Az antidepresszánsokat szükség szerint akár antipszichotikumokkal párosítják. Mivel a Cotard-szindróma nagy eséllyel fordulhat önkárosító cselekménybe, ezért a kezelés körülményeinél ezt is figyelembe kell vennie a kórházi személyzetnek. A betegség részletes és teljes megértésének érdekében főként az agyi idegpályák vizsgálata, a központi idegrendszerben végmenő káros elváltozások nyomon követésének – nem utolsó sorban pedig az agynak, mint vezérlő szervnek általános megismerésének van hatalmas szerepe.
forrás:
neurology.org,
bbc.com,
jneuropsychiatry.org
fotó: pixabay.com
