A Pingvinek szerelmesek voltak, ezért különdíjat kaptak

A mérleg serpenyőjének jobb oldalába – mint mikor a szpíker teli torokból ordítja az ökölvívó mérkőzésen, hogy piros sarok! – a felfrissülés, a tüdő, a szív, a fejbéli kuszaság felszabadulása került. A másikba – kék sarok! – egy jól megtermett bika, ijesztő szarvakkal. Itt jegyzem meg, első pillantásra bölénynek néztem, amire a régi filmekben irokézek, apacsok meg sziúk vadásztak. Optikai csalódás volt, lévén a bika nem mindennapi méretekkel rendelkezett. Ketten serénykedtek körülötte, halált megvető bátorsággal. Én pedig alaposan megrágva a lehetőségeket, hajlottam, hogy a bika száraz fara mellett tegyem le a voksom. Így aztán kék sarok kiütéssel győzött.

Ugyan mi másról is szólhatna ez a ködös eszmefuttatásom, mint az idei nyárutó nagy dilemmájáról: inkább essen, és mentse az ég, ami még a földben menthető, vagy süssön a nap, legyen száraz a lég, mely kiválóan kedvez a szabadtéri rendezvényeknek? Nemesócsa különleges község, nem véletlen, hogy gyakran visszatérek oda. Az idei, a 15. Lecsó- és Gasztrofesztivál is sok kellemes meglepetést kínált. Többek között kiváló adagokban „szolgálta” fel az esőt, a jókedvet, a szórakozást és pompás ételeket.

„Mindegy, milyen étel főzőversenyéről beszélünk. A legnépszerűbbek a gulyás-, pörkölt- és halászlé készítő megmérettetések. De sok a szárnyasokból vagy vadból kreált szabad tűzi étel is. A lecsó kiváló étel, mert lehet vele kísérletezni, fantáziálni. Ahogy mondtam: nem az étel a lényeg, hanem a közösség! Az asztali örömök már évszázadok, évezredek óta összehozzák, összekovácsolják az embereket. A főzés olyan folyamat, amiből mindenki ki tudja venni a részét, nincsenek társadalmi vagy generációs különbségek. Bevallom, én ezt szeretem legjobban a főzőversenyekben!”

– lelkendezett a tápiószentmártoni Földes István, a Lecsófesztivál főzőverseny zsűrijének elnöke.

De ne rohanjunk ennyire előre, vagy – stílusosan – ne csapjunk bele azonnal a lecsóba, hogy máris az ízítészt emlegetem! Hiszen addig, míg a zsűrinek munkája akad, rengeteg víz lefolyt a Dunán. Vagy – ismét stílusosan – az ég csatornáiból, mert bizony meglepte a csapatokat egy kiváló nyári zápor. Volt némi kapkodás, mert az már mégsem járja, hogy a tökéletesre ízesített étel aromáját veszítse a bele záporozó esőcseppektől! Fedők kerültek elő, de volt, aki esernyővel óvta az ételt és a tüzet egyszerre.

„Csepereg az eső, lefolyik az arcomon. Régi barátok: veletek vagyok!”

– énekelte Jolly után szabadon Bernáth Tamás, a Komáromi Jókai Színház színművésze, és a széles felvidéki régiók legelismertebb, legkeresettebb rendezvény műsorvezetője. Tamásnak egész csokra volt a dalokból – legyen az mulatós, operett vagy popsláger –, amelyek kapcsolódtak az esőhöz. S nemcsak kapcsolódtak, hanem az égieket is megörvendeztették, mert egy kis ének és tánc után az esőben a felhők is elvonultak. Meg mernék esküdni, hogy Tamás szinte mindenféle élethelyzetre fel van készülve, dallal és improvizációval egyaránt. Ócsán éppen egy nem mindennapi feladatot is bevállalt: néhány percen keresztül vad bika-rodeót kommentált!

Azért annyira nem ijesztő a történet, nem egy pamplonai bikafuttatásra kell gondolni! Kren Arnold rendezvénylebonyolító és mindent is megoldó, a Lecsófesztiválra egy műbikával készült. Bárki kipróbálhatta, egy kicsit Texasban, egy kicsit cowboynak vagy cowgirlnek érezhette magát. Az érdeklődés hatalmas volt. Hát persze: kincses sziget a Csallóköz, de túl sok bikát azért mégsem látni!

„Nemcsak a pompás ételeket és az együttlét lehetőségét ünnepeljük ma, hanem együttműködésünket testvértelepüléseinkkel is. Idén van ugyanis tizenöt éve, hogy aláírtuk a szerződéseket a magyarországi Tápiószentmártonnal, valamint a csehországi Kolinec városával. Igazán gyümölcsöző az együttműködésünk”

– tudtam meg Válek Ivántól, Nemesócsa polgármesterétől, aki Györe László tápiószentmártoni és Pavel Princ kolineci polgármesterekkel a színpadon értékelték pár szóban az elmúlt 15 legjobb, legmeghatározóbb pillanatait. A két testvértelepülés első embere nemcsak hivatali mivoltukban látogattak el Nemesócsára, hanem főzőcsapatokat is hoztak magukkal, remélvén, hogy a vándorkupát is megszerezhetik akár.

„Azt nem mondhatja a zsűri, hogy nehéz dolguk volt, mert ez szinte mindig elhangzik, viszont a zsűri mindig tudja, mire vállalkozik!”

– adta meg a díjkiosztó előtt az alaphangot Bernáth Tamás. A zsűri azonban rögtön tromfolt, ugyanis éppen Nemesócsán fordult elő, hogy egy váratlan fordulat miatt hirtelen megalkottak egy különdíjat: a legszerelmesebb csapatnak járót. A Pingvinek nyerték el és vették át, kissé talán pironkodva, mert bizony a jelző nem véletlen. Ahogyan a mondás tartja: a nagyon szerelmes menyecske alaposan elsózza az ételt.

A helyi Móra suli csapata nyerte a legszebben feldíszített főzőhely különdíját, a legszebb tálalásért az International Team vehette át nyereményét. A legkreatívabb csapat az ócsai Cimborák lett, akik a Szabadtűzi Étkek Lovagrend különdíját is bezsebelték. Idén a lecsókirálynő Veszprémi Ildikó lett a Veszprém Csapatból, a lecsókirály pedig Ledeczky Péter, az ócsai Szupercsapatból. A legtöbb díjat, első helyezést lecsóban és egyéb ételek kategóriában azonban a Habparty nevű formáció kapta, tagjuk, Rajkovics András Péter a Lecsófeszt főzőmesterének járó vándorkupát is hazavihette.

Idén 4 országból 23 csapat mérte össze az erejét. A díjkiosztó után aztán tényleg belecsaptak a lecsóba: jól megették, amit kifőztek. Lakomázás közben az ócsai mazsorettek szórakoztatták a közönséget. Kísérőprogramban is jeleskedett a falu: kézműves foglalkozások, agyagozás várta a gyerekeket a gyönyörűen felújított tájház mellett. Volt veterán autós bemutató, valamint ugrálóvárak is. A színpad zenétől volt hangos, este pedig a kilencvenes évek legjobb magyar bandájának, a Bonanza Banzájnak tagja, Hauber Zsolt és barátai adtak fergeteges koncertet. Az eső ekkor még egyszer bepróbálkozott, hátha győzni tud a fantasztikus hangulat felett, de esélye sem volt! Akinek nem jutott talpalatnyi hely a sátrak alatt, a cseppek között lavírozva táncolta át az estét.

A kiváló szervezésért és lebonyolításért hatalmas köszönet jár Nemesócsa önkormányzatának és Komjáti László kultúrreferensnek, valamint a szervezők csapatának, akik számára nem létezett lehetetlen vagy teljesíthetetlen kérés.

fotó: a szerző

Címfotón: A különdíjas Cimborák csapat