Majer Jázmin, a rendkívül tehetséges 16 éves komáromi színésznő már fiatalkora ellenére figyelemre méltó karriert épít. Régóta szerepel színdarabokban, sőt, mindössze 8 évesen már a Madách Színházban is láthatta a közönség. Nemrég újabb mérföldkőhöz érkezett, amikor szerepet kapott a budapesti Játékszínben, ahol olyan neves színészekkel dolgozik együtt, mint Hernádi Judit vagy Csonka András. Jázmin nagy álma, hogy a gimnázium elvégzése után a Színház- és Filmművészeti Egyetemen folytassa tanulmányait, és a színpad világában továbbra is maradandót alkosson.
Mikor jött a felismerés, hogy színésznő leszel?
A körülöttem lévőkben sokkal hamarabb jött a felismerés, mint bennem. Kiskoromtól szavalóversenyekre járok, ami a mai napig végigkíséri az életemet. Már négyévesen X-Faktorosat játszottam. Később elmentem egy televíziós meghallgatásra, ahova ugyan nem kerültem be, de a videómat továbbították a Madách Színháznak. Szirtes tanár úr meghallgatta, megtetszett neki, és elhívott a Rocksuli meghallgatására, amibe be is kerültem. Közben jött a Nyomorultak, ahova nyolc évesen válogattak be. Két évvel később a Bolyongók című darabban játszottam. Már ekkor tudtam, hogy színésznő akarok lenni. Imádtam az ott töltött időszakot, és egy hatalmas mérföldkő volt számomra. A szüleimmel nagyon gyakran jártunk színházba már kiskorom óta. A Madách Színház mindig az álomszínházam volt, és egyszer csak a nézőtérről a színpadra kerültem, ami hihetetlen volt.
Egyre több szinkronszerepet is kaptam, és hála égnek, a mai napig kapok. Amikor egy mesefigura az én hangomon szólal meg, az leírhatatlan érzés. Nemrég szinkronizáltam életem első horrorfilmét a Netflixen. Nagyon meghatározó volt számomra az első filmszerepem, ami A feltaláló című filmben volt. Nagyon élveztem a forgatást, teljesen más, mint a színház.
Ezután pedig az életembe csöppent Rúzsa Magdi mesekönyve, az Angyalkert. A mesekönyvhöz készült egy lemez, amin az én hangomon szólalnak meg Pollynak, a főhősnek a dalai. Óriási dolog, hogy ott az én nevem a lemezborítón Rúzsa Magdi, Bereczki Zoli, Polyák Lilla, Torres Dani, Nagy Edmond és Kautzky Armand neve mellett.
Nemrég elkezdtél egy színészképző drámaiskolát. Mesélnél erről?
Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdiójába járok már több mint két éve. Imádom az órákat - van énekóránk, táncóránk, és beszédóránk is. Rengeteget tanulok, és nagyon jó a közösség. Improvizációs óráink is vannak, ahol rengeteget játszunk, vannak komolyabb és viccesebb jeleneteink is. Szeretem, mikor komoly témákat boncolgatunk - voltam már öngyilkos, bulimiás, csináltam már szakítós jeleneteket. Mindent fel tudok használni, amit ott megtanulok. Például a beszédtechnikát, a rögtönzést, és sokkal jobban meg tudom magam értetni azóta. Nem úgy kell elképzelni, mint egy erőltetett menetű drámaiskolát, vagy egy drámatagozatos középiskolát. Ez egy zseniálisan jó közösség, nagyon jól tudunk együttműködni.
Idén szerepet kaptál a budapesti Játékszín egyik darabjában. Áprilisban volt a Rém rendes vendég premierje, amiben egy lázadó kamasz lányt alakítasz. Az előadás az elejétől kezdve teltházas. Hogyan jött ez a lehetőség számodra?
Egy nagyon kedves ismerősöm küldött nekem egy casting felhívást. Késve küldtem be az anyagot, meg az önéletrajzot, de ennek ellenére a második körös meghallgatásra még befértem. Rengetegen voltak, és úgy mentem be, hogy gondoltam, mindent megteszek, de ez csak tapasztalatnak lesz jó. Sosem felejtem el, mikor az iskolában megtudtam, hogy engem választottak. Hihetetlen érzés volt. Február közepén volt a meghallgatás, nem sokkal később már az olvasópróbán találtam magamat, majd elkezdődött a próbaidőszak. Arra a másfél hónapra az életem is fenekestül felfordult, felköltöztem Budapestre anyukám barátnőjéhez. Délelőttönként próbáltam, délutánonként tanultam, de azért a városnézésre is szakítottam időt. Sajnos, pont a monitor előtti időszakra esett, de az iskolából küldték nekem az anyagot, én pedig egyedül készültem rá.
Milyen együtt dolgozni ilyen elismert színészekkel?
Egy kamasz fiú és egy kamasz lány karakter van a darabban, összesen négy gyerekszereplő játssza őket. Markó Zengő és én felváltva játsszuk Rosie szerepét. A fiú szerepét Czombál András és Neuhauser Emil Béla játsszák. Az előadás főszereplője Hernádi Judit, további szereplők pedig Nagy Sanyi, Horváth Lili, Csonka András és Barabás Kiss Zoltán. Nagyon élvezem a közös munkát, rengeteget tanultam, mikor figyeltem őket, ahogy próbálnak. Örömteli a csapatmunka, a színészektől kezdve a háttérdolgozókig mindenki rendkívül kedves és befogadó. Már a próbák alatt nagyon összekovácsolódtunk.
Mennyire tudsz azonosulni a karaktereddel?
Az én karakterem Rosie, aki egy igazi kamasz. Az előadás elején elvetemült - erős fekete sminkje van, és hatalmas feltupírozott haja. A rém rendes vendég hatására egy hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül, a teljesen lázadó kamaszból a végén egy kimért, hasonló habitusú lány lesz, mint az anyukája. Vannak nagyon jó tulajdonságai is. Kicsit hisztis, de csak azért, mert szeretné tudni, hogy mi folyik körülötte, nagyon jól átlát a szitán, mindenre rájön.
Magadra ismertél Rosie néhány tulajdonságában?
Igen, vannak hasonló tulajdonságaink. Bármit játszom, mindenben találok valamit, ami kicsit hasonlít rám, vagy közel áll hozzám. Csak úgy őszinte minden, ha egy része belőled ered. Nagyon jó szövegei és beszólásai vannak. Szerintem, ha bármelyik kamasz kicsit jobban megfigyeli magát, akkor talál olyan jellemvonást, ami egy picit Rosie-ra is hajaz.
Kinek a véleményére adsz leginkább?
Nem tudnék egy személyt kiemelni. Már példaképem sincs. Aki ebben a szakmában dolgozik, és láttam őt színpadon, vagy dolgoztam vele együtt, mindegyikükre nagyon felnézek. A szavalóversenyeken mindig odamegyek a zsűrihez, és megkérdezem őket, mert érdekel, hogy mit gondolnak. A barátok és a család véleményét is kikérem, mert ők azok, akik nem szakmai szemmel hallgatnak. Fogadom a rossz, és a jó véleményt is. A kritika előrevisz. Hozzájárul, hogy minél jobb legyek, és minél inkább higgyek abban, hogy van jövője annak, amit csinálok.
Milyen jövőbeli terveid vannak?
Most a színházon van a fókusz, mellette a tanulásra is keményen összpontosítok. Gyakran kapok szinkronmunkákat Pesten. Fontos a tapasztalatszerzés, mert a színészettel akarok foglalkozni. Szeretném minél jobban csinálni, a tanácsokat, véleményeket viszem magammal. Minden lehetőséget igyekszem megragadni, sosem lehet tudni, mit hoz az élet. A gimnázium után nagy álmom a Színművészeti Egyetem.
fotó: a szerző, Játékszín archívuma
