Szerelem. Képes felemelni a magasba és lerántani a mélybe. De vajon előre el van rendelve, hogy ki lesz a társunk? Véletlen műve, vagy sorsszerű a találkozásunk? Érdekes kérdések, amelyek már évezredek óta foglalkoztatják az embereket.
Bizonyos hitrendszerek szerint a csillagok állása befolyásolja, hogy kik között milyen dinamika van, így ez mind hozzátehet ahhoz, hogy kibe leszünk szerelmesek.
Tudományos szemszögből megközelítve pszichológiai tényezők hatnak arra, hogy kibe szeretünk bele. Azt mondják, hogy a szerelem az agyban lezajló kémiai reakció és korábbi tapasztalataink, elkódolt érzéseink eredménye, amiért a hormonjaink felelősek. Az agyunk természeténél fogva keresi a korábbi mintázatait, a biztonságos, már ismert dolgokat, ezért is van, hogy újra és újra nagyon hasonló emberekbe szerethetünk bele.
Azonban az, hogy ki miben hisz, ki mit tekint a szerelem okozójának, az inkább az egyéntől függ.
Talán az is befolyásolja a hitrendszerünket, hogy mi okoz nekünk nagyobb boldogságot. Ha abban hiszünk, hogy a szerelem egy előre megírt sorstörténet, aminek mélyebb értelme és jelentése van, az sokkal nagyobb boldogságot tud okozni, amikor megtapasztaljuk. Talán nincs is olyan ember, aki ne érezne valami magasztosabb, karmikusabb töltetet, amikor szerelmes.
Én úgy gondolom, hogy nem az a fontos, hogy a szerelmünk meg volt-e írva a csillagokban, vagy hogy biológiai okai vannak, hanem az, hogy mi miben hiszünk és milyen jelentést tulajdonítunk az érzéseinknek, és aztán mit vagyunk hajlandóak megtenni érte.
A legboldogabb és a legmegrendítőbb élmény a szerelem, mert olyat akar, amiről tudja, hogy van - mégis lehetetlen. (...) Átéljük a találkozás semmihez fogható eksztázisát, ugyanakkor tudjuk, hogy ez nem maradhat így: itt, a Földön semmi sem örök. – Müller Péter
fotó: Pixabay
