A földrengések a tektonikus lemezek mozgásának, és azok találkozásának köszönhetően alakulnak ki. Két ilyen határán állandó a feszültség, hiszen egymásra tolódnak, gyűrődnek, tömörülnek. Azok az országok, melyek területe ezek felszínére esik, minduntalan veszélyben élnek. Szerencsére a földmozgással foglalkozó tudomány, a szeizmológia fejlett már annyira, hogy az esedékes katasztrófákat előre jelezze. Az érintett régiók építészeti megoldásai és infrastruktúrájának fejlesztése is a károk csökkentésének szem előtt tartásával alakulnak. Ennek alapján azt hinnénk, hogy földrengések tehát csupán itt történnek, így minket csupán a híradásokon keresztül érintenek. Természetes, hogy Japánban, az Egyesült Államokban, vagy bárhol a távoli Keleten veszélyeztetnek életeket – számunkra mindez csupán borzongató esti történet. Ha így is gondoltuk, a szombati csallóközi földmozgások talán nem csupán a talpunk alatti köveket ingatták meg, hanem biztonságérzetünket is…
Miről lesz szó írásunkban?
Aktív gócok, nyugodtnak vélt régiók
Gyűlő stressz a föld alatt
Geológiai hibák
Aktív gócok, nyugodtnak vélt régiók
A tudósok számára nem jelent újdonságot, hogy földrengések nem csupán a lemezek érintkezésénél történnek. Kisebb rezgéseket a határoktól távoli, egyébként szeizmikusan nem különösebben tevékeny területeken is érzékelnek. Minden földrészen mocorog a mély, valóban romboló erővel azonban főként a tektonikus gócpontokban hatnak. Jobbára… Időről-időre azonban a történelem feljegyez olyan eseteket, melyek pusztító erővel hatnak, nem kifejezetten szeizmikusan „izgága” pontjain a Földnek. Az USA területén 1811 és 1812 között dokumentáltak négy, hetes magnitúdójú földrengést. (Az idevágó Richter skálán a nyolcas már hatalmasnak számít – ennél nagyobb a gyakorlatban csak történelmi léptékben is nagyon ritkán fordul elő.) Nem olyan régen – 2017-ben – Botswanában nyílt meg a földi pokol, ahol senki nem számított rá. A tudósok 6,5 erősségűnek ítéltek az eseményt. 2019-ben a Rhone folyó völgyében történt 4,9-es erősségű földmozgás, melyre a modern tudomány történetében nem volt még példa. Itt 1962 és 2018 között viszonylag kevés (csupán 39) rezgést jegyeztek fel, ezek nagysága sohasem haladta meg a hármast. Geológusok szerint a régió, mostanáig húsz millió évig nyugodott!
Gyűlő stressz a föld alatt
Eric Calais párizsi szeizmológus szerint 1974 óta, húsznál alig több; hatos, vagy annál nagyobb erősségű, nem tektonikus határon zajló földrengést jegyeztek fel világszerte. (Világméretű, rendszerszintű földrengésmérés a 20. század, hatodik évtizedétől működik.) A korábbiakra történelmi feljegyzések, vagy maga a kőzet és a környezet utalnak. A földlemezek közötti, és a földlemezek határától távol történő földrengések közül tehát egyértelműen az előbbiek okoznak tragédiákat. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ezek ismétlődésére számítani lehet. Ezzel szemben az utóbbiakra nem utal semmi. Az adott régió mélye évmilliókig szunnyadhat, míg egyszer csak valami történik odalenn és megtörténik a váratlan! Az egyik elmélet szerint a földkéregbe szivárgó nedvesség (eső, folyóvíz, világméretű olvadás) okoz néhány ezer-, tízezer évenként nagyobb „megrázkódtatást.” Az említett szakértő hangsúlyozza, hogy a földalatti stressz állandóan növekszik. A gyülemlő feszültség hirtelen felszabadulását mindig egy kiváltó ok, gyújtó szikra okozza. Ezek a robbanásra készülő gócok akár évmilliókig is képződhetnek, míg végül valami drámai történik. A jó hír az: miután a Föld gyomra megkönnyebbült, a következő felfordulásra újabb milliókat kell várni…
Geológiai hibák
Az Utrechti Egyetem munkatársainak megállapítása szerint a föld sekélyebb mélységeiben hibák alakulhatnak ki, melyek kezdetei lehetnek egy későbbi feszültséggóc kialakulásának. Amennyiben a rétegek lassan mozgásnak indulnak, a hibák megszűnnek, az esetleges üregek eltömődnek. Elméletileg ez megszilárdítja a régió földtani rétegződését, biztosabbá teszi azt. Ennek ellenére mégis tapasztalunk felszín alatti nyugtalanságot. Ennek okát ők is az évmilliók során lassan halmozódó feszültségben vélik megtalálni. Meglepő módon, ez éppen azért lehetséges, mert a hiba körüli talajrétegek mozdulatlanságukban megszilárdulnak – amennyiben ezeket kisebb „csúszkálással” nem simítja el az idő, egyfajta gyűjtőmedencét képeznek. Baj akkor történik, amikor valaminek a hatására láncreakció indul be, és a folyamatot tápláló erők nagyobbnak bizonyulnak a hosszú korszakok alatt megülepedő kőzetnél. Mivel korunkban az emberi tevékenység ipari méreteket öltött, és ettől sem a vizek, a levegő, sem pedig a talaj nem marad érintetlen; földcsuszamlásokat ez is kiválthat.
fotó: pixabay
