Az egyik legjobb dolog a Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozóban, hogy Komárom belvárosának peremein, sőt egészen benyúlva a lakótelepekbe hozzák-viszik hírét látványban és hangulatban annak aktív résztvevői, a néptáncosok. Idén sem volt ez másként: a Vásárcsarnok melletti kis utcából a Jókai utcára fordult három lányka, szebbnél-szebb viseletben, topánkákban. Lőttek egy széles mosolyú szelfit a református templomnál, aztán célirányosan – majdnem tánclépésekben – közelítettek a Tiszti pavilon felé. Csendesek voltak, csak egymás között beszélgettek, mégis feltűnő jelenségek. Látszódott és érződött, hogy számukra a népviselet szerelem – második bőr, a hagyományok pedig, melyek vele járnak, életformájuk.
Ha nyomukba szegődött a városban korzózó, akár céltalanul csak ténfergő nézelődő, egy egészen varázslatos világba érkezett. A Tiszti pavilon ugyanis – ezen esemény során – mintha egy nagy költségvetésű animációs film forgatási helyszínévé alakulna. Minden színes és vidám. Valahol mindig szól a zene, topognak a lábak. Ilyenkor még az udvar gesztenyefáinak zöldje is teltebb, árnyékuk simogató, az ágak közül előbukkanó napsugarak csiklandozzák a felfelé tekintők arcát. Ebben a mesevilágban zajlanak a fellépések: a szabadtéri színpadon egymást váltják a néptáncos csoportok, szemben velük, a magasba emelkedő nézőtéren pedig lelkes rajongók tapsolják bíborpirosra tenyerüket.
Az udvar pedig, mintha minden kövében, bokrában és falában életre kelt volna. Találkozik az ember a természettel, és beleolvad, eggyé válik vele. Legelteti szemét a csábító portékákon, melyekkel kézművesek készültek. Egy cseppnyi népi hagyományt, egy darabka Táncháztalálkozót lehet innen hazavinni.
„Minden évben arra törekszem, hogy minél színesebb legyen a kínálat. Természetesen a népi jelleg kiemelkedően fontos – így kerülünk összhangba magával a rendezvénnyel, hiszen a Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozó egy olyan hagyományőrző és jövőteremtő rendezvény, mely minden lélegzetvétellel eleink életét, mindennapjait, zenéjét, táncait, örömét, bánatát, eszközeit és ékeit hivatott bemutatni. Az évek során sikerült már egyfajta ranglistát felállítanom, így biztos kézzel nyúlok a telefon felé, és invitálom évről évre az árusokat. Hogy mire van a legnagyobb kereslet? Ékszerekre, abból is a fülbevalókra. Ezenkívül a gyöngyékszerek és kalárisok is jöhetnek minden mennyiségben. Csattokból és mintásabb hajgumikból is sok fogy – ne feledjük, hogy a fő vásárlói kör a néptáncos lányokból áll össze. Évente változnak az ékszeresek: szerencsére sokan foglalkoznak ezzel a művészeti-népművészeti alkotótevékenységgel, és számomra is fontos, hogy mindig másoknak adjak lehetőséget a bemutatkozásra, árusításra”
– osztotta meg portálunkkal Jámbor Mónika, aki immáron negyedik éve kapcsolódik be a Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozó fesztiválba, mint a népi árusok szervezője. Elmondta, az idei év volt eddigi munkája kicsúcsosodása, és biztos benne, hogy egy jó időre euforikus érzéseket biztosít majd számára a rendezvény.
„A Néptáncosok Kellékboltja az egyik legjobban várt sátor: itt szinte minden megtalálható, amire szükségük lehet a táncosoknak, illetve mindazoknak, akik szerelmesei e művészeti ágnak. Cipők és ruhák, ékszerek és kiegészítők, szalagok és kalapok. De megtalálhatóak a zenei hanganyagok is: népi- és világzenei albumok, valamint gazdag szakirodalom néphagyomány témában. Idén mellettük ütötte fel standját a Táncfórum relikviáinak gyűjteménye: motívumos pólók, vászontáskák és kulacsok vártak gazdára. Idén érkezett bőrdíszműves is, ruhákat és lábbeliket is kínáltak árusok. Volt nemezelő, kosárfonó és fazekas is. A látogatók vásárolhattak fajátékokat, erdélyi szőtteseket, csontból és szaruból készült portékát. A próbaszoknyák idén is nagyon kelendőek voltak a néptáncos lányok körében. Népi motívummal ellátott, lakáskiegészítőként, otthon díszként használt táblák, asztali és fali díszek is nagyon fogytak. Az ékszereseknél többször sorban kellett állni: nem csoda, hiszen minden egyes termék kézzel készült, így aztán egyediek, talán megismételhetetlenek is. Már visszatérő a vásárban Bárány Szilveszter cipészmester: standjánál néptáncos csizmák és gyönyörű cipők várnak olyan gazdákra, akik nemcsak nézegetik, hanem alaposan szét is táncolják őket. Nagyon jó és tényleg felemelő érzés együtt dolgozni ezekkel a nagy tudású, szerény és kiváló mesteremberekkel!”
– lelkesedett a kézműves vásár szervezője hozzátéve, hogy a kiváló hangulat a résztvevők szinte már családias légkörében keresendő. Mindenki örül a másiknak, a nagy találkozásoknak, a baráti kézfogásoknak, öleléseknek. A programot szervező Táncfórum, illetve annak vezetője, Gálik Gábor elégedetten dőlhetne hátra: álma valóra vált. De nem dől, hiszen néptáncos-koreográfus maga is, az ő házuk táján pedig az örökmozgás az igazi élet-élvezet.
fotó: Kalmár Csaba
