A hazai és a magyar médiumokból rendkívül sokat hallunk az Ukrajnában besorozott férfiak sorsáról, a családok tragikus küzdelméről frontra hurcolt szeretteikért. Az utcákról elragadott polgárokról, a fronton szenvedő és elhulló névtelen sokaságról. Mindig csak az ukrán kormány áldozatairól – soha nem hősökről, az életüket önként feláldozó katonákról. Köztük nagyon sok magyar nemzetiségűről, akik nem egy megkérdőjelezett történelemmel rendelkező szláv államért ragadnak fegyvert és nem Zelenszkij elnök nevével az ajkukon hanyatlanak a lövészárkok sarába. Ők családtagjaikért, szomszédjaikért, munkatársaikért küzdenek. Azért, hogy rokonaik a nagyvárosban ne fagyjanak halálra a romok között, és hogy ne jussanak a vörös csillag jegyében „felszabadítottak” általános sorsára. Mert az oroszok nem csupán az ukrán katonákat ölik, hanem egymást is! Hiszen a front azon oldalán sem magas a harci erkölcs, nem úr a bajtársiasság – az erről szóló tudósításokat azonban csupán nyugati lapok oldalán olvasni. Mint például az angol BBC portálján, mely a közelmúltban közölt beszámolót az orosz tisztek brutalitásáról, orosz katonákkal való interjú alapján…
Miről olvashatnak az alábbi a cikkben?
Orosz tényfeltárók a fronton: hősökként tisztelt gyilkosok nyomában
Bajtársak ellen elkövetett bűncselekmények
Állatias mészárlás: a tisztek senkit sem kímélnek!
Lenullázva…
Meddig tűrnek az oroszok?
Orosz tényfeltárók a fronton: hősökként tisztelt gyilkosok nyomában
A The Moscow Times már az elmúlt évben is cikkezett arról, hogy a támadó csapatok parancsnokai brutális módon kínozzák saját beosztottjaikat és nem éreznek lelkiismeretfurdalást, amikor azok kivégzéséről van szó. A legszigorúbb megtorlásokra már az invázió kezdetén voltak példák. Míg azonban azok kezdetben parancsmegtagadásért és részegségért jártak, mára már kicsinyes zsarolás, személyes ellentétek megoldásává váltak. A Verstka nevű száműzött tényfeltáró médium tudomására több száz hasonló eset jutott, és eddig 101 személyt azonosított, akik hasonló gyilkosságok elkövetésével gyanúsíthatók. Ezek többsége szakasz-, zászlóalj-, illetve hadosztályparancsnok – átlagéletkorukat tekintve alig negyven esztendősök. Sokan közülük kitüntetéssel rendelkeznek, beleértve öt katonát, akik az Oroszország Hőse címet is kiérdemelték feletteseiktől.
Bajtársak ellen elkövetett bűncselekmények
A vérengzéseket nem mindig személyesen követik el. A büntetés egyik bevett formája a tömeges támadás, az élőerő szándékos húsdarálóba való küldése. Ennek végkifejlete vagy az egység teljes felszámolása, vagy a létszámfölényből adódó, hatalmas vérveszteséget követelő területfoglalás, melynek katonai értéke alig van. Ilyen hadicselekmények előtt, a parancsnokok gyakran elkérik az abban résztvevők bankkártyáit, és a hozzá tartozó PIN-kódokat – mondván, ha elesnének, azt majd „továbbítják” a hozzátartozóknak… A hagyományos módon kivégzettek testét sokszor jeltelen, rejtett sírokba temetik. Máskor a terepen hagyják és a holttestekre leadott lövésekkel, hadi áldozatoknak álcázzák azokat. Természetesen ezeket a nyilvántartásokban eltűntként jelölik, vagy más hamis statisztikai adatba veszejtik. Az orosz fő katonai ügyészség irodáiban több mint 12 ezer bejelentést tartanak számon, melyek 2023-óta egyre nagyobb ütemben szaporodnak. Nyilván nem áll az érintett hadvezetés érdekében, hogy a hadseregben történő bűncselekmények még rosszabb hírét vigyék az orosz erőknek, ezért az ügyek nagyrészét szőnyeg alá tolják. A Verstka tudomása szerint csupán tíz büntetőpert nyitottak és öt tisztre bizonyítottak gyilkosságot. Az általuk megszólított tanúk azt mondják: nem bíznak az igazságszolgáltatásban, ezért ha eljön az ideje, maguk veszik kézbe az ügyet. Hiszen a háború nem tarthat örökké, minden tanú nem marad a csatatéren, és a civil életben kiegyenlítődnek az esélyek…
Állatias mészárlás: a tisztek senkit sem kímélnek!
Ugyanerre a forrásra hivatkozik a lengyel TVP televíziós csatorna is. Ez a fentiekhez hozzáteszi azt is, hogy az ügyekben a helyszínen eljáró tiszteket nem hivatalosan figyelmeztetik arra, hogy megállapításaik orosz katonai érdekeket sérthetnek – így jól teszik, ha óvatosan járnak el. Pedig lenne okuk igazságot tenni: névtelenséget kérő túlélők arról számoltak be, hogy katonákat cellákba zárva éheztetnek, vernek halálra – időnként egymással kell megverekedniük a túlélésért. Vannak olyanok, akiktől jogos járandóságuknak egy részét egyszerűen elveszik – például a sebesülésekért járó kártérítését. Sokan beszélnek arról is, hogy akik nem vállalják az öngyilkos rohamokban való részvételt, közvetlen közelről lelövik. Egy „Bely” kódnéven illetett tiszt állítólag mesterlövészeknek adott parancsot, hogy a visszavonulókat lőjék agyon. Neki köszönhetően legalább hatvan orosz katona vesztette életét. Mások egyszerűen drónokat használnak e célból!
Lenullázva…
A BBC interjúalanyai közvetlen tanúi voltak társaik kivégzésének. A riporterekkel titokban, egy ismeretlen helyen találkoztak, valahol Oroszországban. Egyikük azt mondta egy gödörben legalább húsz bajtársának holttestét látta, melyeket „lenulláztak.” A „nullázás” az orosz hadi szlengben a saját katona kivégzését jelenti. Elmesélték azt is, hogy az ukrán védelmi állások kimerítését célzó öngyilkos támadásokat „húsviharnak” nevezik – büntetésből ezekben sokszor fegyvertelen katonákat is belekergetnek.
A négy fiatalembert kényszerítették a frontra. Nem volt szándékukban megölni senkit – főként nem bajtársaikat. Ennek ellenére elborzadva tapasztalták, hogy a csatatéren a bajtársak kivégzése egészen hétköznapi, megszokott jelenség. A háború velejárója.
Meddig tűrnek az oroszok?
Nagy Britannia hadügyminisztériumának becslései szerint, eddig mintegy 1,2 millió orosz katona halt meg, vagy szenvedett sebesülést 2022. február 24-től – a teljeskörű invázió kezdetétől. Tudvalévő, hogy nagy az orosz nép tűrőképessége – még nagyobb az ország lakossága! Ukrajna egyik reménye lehet, ha előbbi mégiscsak megroppan, a vérveszteség pedig a 21. századi modern orosz polgár számára is túlzottnak találtatik…
fotó: pixabay, vecteezy
