Díva, rocksztár, édesanya – talán ez a három kifejezés jut először eszébe a legtöbb embernek, amikor meghallja Rúzsa Magdi nevét. Magdi korunk legnépszerűbb énekesnőjévé nőtte ki magát. Dalai az évek során sok ember életének aláfestő zenéi lettek. Az énekesnő komáromi koncertje előtt interjút adott lapunknak. Őszintén és nyitottan mesélt karrierjéről, a zenéről, önazonosságról, jövőről, és a hamarosan kezdődő Megasztárról is.
Miben méred a sikert?
Alapvetően a befektetett munka gyümölcsében. Már közeledni a cél felé szerintem félsiker - amikor azt látom, hogy már ott vagyok a kapujában annak, amiért nagyon sokat dolgoztam. Ez egy olyan érték az életben, amire érdemes figyelni, és saját magadat megdicsérni érte, mert küzdöttél, nem adtad fel, nem álltál meg félúton. Abban mérem a leginkább, hogy mennyi az a gyümölcs, ami beért időközben.
Szerinted minek köszönhető, hogy ennyi korosztályt meg tudsz szólítani?
Ez egy bonyolult dolog, amire belülről is nehéz válaszolni. Családi programnak nevezném magamat, valamiért az egészen kisgyerekek is tudnak azonosulni a dalaimmal. Az mondjuk tény, hogy elég sokrétű a munkásságom, hiszen nem csak pop-rock koncerteket adok. A színházi előadások, például a Magdaléna Rúzsa is egy sokkal mélyebb, inkább középkorú korosztálynak szóló előadás volt, bár ott is láttam sokszor gyerekeket. Presser Gáborral az Angyal mellettem szintén egy zeneileg érett közönségnek szól. Rájöttek az emberek is, hogy a nagykoncertek alkalmával igyekszem egységessé tenni a szakmai kirándulásaimat, és talán pont ezért tudok több mindenkit megérinteni.
Miért fontos az emberek életében a zene? Mi történne, ha eltűnne a földről, mint ahogy a mesekönyvedben is?
Nagyon szürke lenne minden. Képzeld el, hogy milyen az, amikor egy szép pillanatot megélsz, és szól alatta például egy zongora. Miután lekapcsolod a zenét, érezni fogsz egy furcsa ürességet. Üresebb lenne a világ zene nélkül, kevésbé lenne romantikus vagy érzelgős egy-egy pillanatunk. Láttam olyan videókat a Youtube-on, melyekben bizonyos filmrészletekhez nem odaillő zenét tesznek be, vagy kiveszik alóla a zenét egy nagyon romantikus, vagy drámai pillanatban. Egyszerűen azt érzi az ember közben, hogy ez így rettentő furcsa. Nagyon fontos a zene, főként a jól választott zene. Még mindig bennem van, hogy például a ballagásom után a barátaimmal mit hallgattunk, és ha meghallom azt a dalt, visszarepít ugyanabba a pillanatba. A zene az emlékezéshez is kell, olyan, mint az illat, vissza tud vinni a múltba. A zenével szinte meg lehet fogni a pillanatokat.
A színpadon néha díva, máskor pedig rocksztár vagy. Melyik karakterrel tudsz könnyebben azonosulni?
Mindig abba a szerepbe tudok belebújni a legkönnyebben, amit az éppen adott előadás megkövetel, ez nem okoz számomra nehézséget. Alapvetően azt gondolom magamról, hogy elég laza és sokszínű ember vagyok. Olyan vagyok, mint egy szélvihar. Reggeltől estig az érzelmi skála minden momentumát meg tudom élni - ebben benne vannak különböző arcok, és karakterek is. Én egy nagyon összetett, és rendkívül bonyolult szélvihar vagyok, azt gondolom.
És mindezek mellett ott van még az egyik legfontosabb szerepköröd - háromgyermekes édesanya vagy.
Így van, ez a szerep már csak csatlakozott a történethez. (nevet)
Hogyan tudsz ennyi feladattal megbirkózni a mindennapokban?
Nem mindig tudok minden feladattal megbirkózni, de nagyon igyekszem. Próbálom a szakmai életemet nagyon különválasztani. Onnantől kezdve, hogy az embernek megszületik a gyermeke, az élet már nemcsak a szórakozásról és az én kiéléséről szól. A gyermekeim számára egy komoly biztosíték vagyok. Máshogy tekintek a munkámra, de egyszerűen csinálni kell, és úgy összerakni, hogy mindenkinek jó legyen. Néha nehéz, és nagyon fáradt az ember, de mindenkinek megvan a maga keresztje. Mindenkinek másképp kell helytállnia, vagy éppen megbirkóznia a gondjaival. Nekem ezt dobta a gép, ezt próbálnom jó keretek között menedzselni.
Mostanában gyakrabban nyúlsz a régebbi dalaidhoz, aminek én személy szerint nagyon örülök. Mi ennek az oka? A régebbi dalaiddal nehezebb azonosulni?
Néhány régi dallal nehezebb. Vannak olyan dalok is, amikkel újra könnyen tudok azonosulni. Rájöttem arra, hogy például a legutóbbi lemezemre, a Karmára is legalább három sláger került. Kicsit gombóc van a torkomban, amiért nem tudtam időben kijönni velük. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy valahogy szeretném letenni a közönség elé ezeket a dalokat, mert túl jók ahhoz, hogy elsüllyedjenek, és csak a keménymag számára legyenek ismertek. Tudatosítani kell, hogy az embernek van az a fajta közönsége is, aki nem tud minden nótát, aki nem is hallja a lemezedet, hanem csak az éppen aktuális slágert, ami fut a rádióban.
Nagyon töröm a fejem azon, hogy kiadok egy újragondolt, áthangszerelt kis könyvet több olyan dallal, ami nem jutott el a szélesebb közönséghez. A legutóbbi lemezemről több dal is háttérbe szorult, illetve régebbi lemezeken is vannak olyan dalok, amiken azt érzem, hogy csak minimálisat változtatnék.
Nemrég bombaként robbant a hír, hogy a Megasztárban te leszel az egyik zsűritag. Te hogy látod a magyar könnyűzene jövőjét, és hogy látod benne magadat?
Nagyon nehéz erre a válasz, mert rettentően gyorsan változik minden. Mi sem tudunk mit kezdeni a jelenlegi helyzettel. Pillanatnyilag zeneileg egy nagy kavalkád van. Nem is tudod, hogy mi éppen az irányzat. Jelenleg minden divatos, ami valamilyen szempontból szabadságot ad, de össze is zavar mindenkit.
Azt érzem, hogy most a tóban csaponganak a halak, és azt látni, hogy szinte mindegyik fuldoklik egy idő után. Valójában nem is fuldoklás történik, hanem túltoltuk a piacot. Nemcsak Magyarországra igaz, hanem ez a globális helyzet, és ezért nagyon nehéz jövőt jósolni. Én még mindig azt gondolom, hogy a maradandó fontos - aki sok mindent letett az asztalra, és sok-sok éven keresztül mindig meg tudta szólítani a közönségét, az nem fog eltűnni. Az biztos, hogy nagy változások jönnek rövid időn belül.
Annyi mindent elértél ebben a szakmában, hosszú évek óta a csúcson vagy. Van még olyan vágyad, amit szeretnél megvalósítani?
Van még nagyon sok minden, amit szeretnék elérni. Ezeknek a céloknak Magyarországon inkább anyagi korlátai vannak. Én hiszek abban, hogy szépen lassan ami meg kell hogy történjen velem, azt a Jóisten valahogy elém fogja tenni. Bízom a jövőben, nagyon pozitívan állok hozzá. Nagy dolgokra készülök, bármennyire most mindenki óva intene inkább, én óriási hitet érzek magamban újra. Annyi mindent csináltam már, de van itt még muníció, amit én még el tudok durrogtatni.
Magdi és zenekara Komáromban, fotó: Rosta Márk
Mennyire nehéz megőriznie az önazonosságot egy zenésznek?
Szerintem személyiség kérdése. Az önazonosság egy érdekes dolog, amit ma már másképp látok. Régen nagyon idegesítettek azok az előadók, akiken azt láttam, hogy jelmezszerű a viselkedésük. Már tudom, hogy ezek félelmek - ők elzárkóznak, így védik magukat. Míg egy másik előadó úgy is tudja védeni magát, hogy teljesen önazonos és természetes tud maradni. Van olyan is, akin csak zavart látsz folyamatosan, mert szeret ugyan a színpadon lenni, de közben furcsa is neki. Azt gondolom, hogy minden előadó, aki a színpadon van, rettenetes módon vágyik a szeretetre, azért csinálja az egészet.
Te is így vagy ezzel?
Persze. Én azt gondolom, hogy ezek lehetnek gyerekkori vagy felnőttkori traumák, sérelmek, nem megélt dolgok. De vannak olyan előadók is, akik hiányérzettel születnek, hogy nekik ebből a dologból sosem elég. Úgy képzeld el, mintha egy telefonnak nem lenne jó, ha leveszed a töltőről, mert mindig kell neki a plusz töltés. Én így látom az előadókat. Ha a kezünket a szívünkre tesszük, akkor mindenkinél egytől egyig jelen van ez az iszonyatos szeretetigény. Ha sokan adnak neked, te akkor is azt érzed, hogy valamiért még mindig kell, tehát nincs jóllakottsági érzés. Közben pedig folyamatosan alkotni akarsz, és próbálgatni, hogy az embereknek mi tetszhet még.
Ez nem fárasztó egy idő után?
De, szerintem az előadók nagy része önmagától is nagyon ki tud fáradni egy idő után. Annyira benne vagy a mindennapokban, a koncertekben, a show-ban, hogy az élet már csak megy és visz. Ez nem azt jelenti, hogy nem szereted, amit csinálsz, mert valójában imádod csinálni. Amikor mindig adni akarsz azért, hogy téged szeressenek, abban nagyon el lehet fáradni. Sok ilyet láttunk már, kezdhetném akár Elvis-szel is. Ma már felnőtt fejjel azt mondom, hogy ők egyszerűen csak elfáradtak ebben az állandó „akarok még”-ben.
Te személy szerint megkapod a közönségtől azt a szeretetet, amit elképzeltél, amire vágytál?
Abszolút igen. Csak tudod, egy idő után ez olyan, mint a drog, hogy mindig többet akarsz belőle.
Egyfajta függőség is lehet?
Biztos, hogy függőség. Ez egy eufórikus érzés. Most egészen másképp beszélek erről, mert van három gyerekem. Amikor nem a koncerteken vagyok, akkor velük vagyok, és ők rettentően töltenek, ahogy én is őket, ezért ez egy más állapot, amiben most vagyok.
Ha visszagondolok koncertek nélküli időszakokra, akkor egy idő után nagyon hiányzott nekem. Régebbi időszakokról tudok csak beszélni, és szerintem majd jó pár év múlva újra normalizálódik ez az állapot, és lehet, hogy megint ezt fogom érezni. Emlékszem arra, hogy régen egy hónap kihagyás esetén már remegett a lábam, akartam, hogy menjünk már, csináljuk már, mert kellett.
Közben meg vannak olyan pillanatok, amikor a színpadon állsz, és úgy érzed, hogy annyira fáradt vagy, hogy mindjárt elájulsz, és egyszerűen nem tudod tovább csinálni. Amikor vége a koncertnek, rájössz, hogy akkor se tudnád soha abbahagyni, ha teljesen kimerült vagy.
Mi visz téged tovább, mikor elfáradsz? Hogy tudsz felállni, mikor van egy rossz napod, vagy akár időszakod?
Valahogy mindig az, hogy nem szeretem a földön fekvést.
A semmittevést?
Nem csak a semmittevést. Nem szabad a saját gondolatainkban megragadni, önmagunkat börtönbe zárni, és onnan nem próbálni kitörni. Ezzel nem tudok mit kezdeni. Én általában három napig szenvedek, utána megrázom magam, és csak azért is előre. A dac segít, engem mindig az vitt előre.
Mi a legfontosabb dolog, amit zsűriként szeretnél átadni az új tehetségeknek?
Én csak szárnyakat akarok nekik adni. Szeretném megerősíteni őket a jelenlétemmel. A zsűri többi tagja is zseniális, elképesztő tehetségek. Olyan embereket válogattunk össze együtt, akik akkora tehetségek, hogy innentől kezdve már elég, ha a Jóistenre bízzák magukat. Aki dolgozni fog, az előtt nagyon komoly jövő áll.
Otthon érzed magad ebben a szerepkörben?
Igen, sőt, talán túl intenzíven élem bele magamat az ő jövőjükbe. Nem gondoltam volna, hogy ennyire küzdeni akarok majd értük. Nem sejtettem, hogy ilyen módon meg tud érinteni mások élete, és tehetsége. Az a helyzet, hogy amióta anya lettem, egészen másképp látom mások gyerekeit.
Üzennél valamit a közönségednek?
Általában csak a dalokon keresztül szoktam üzenni. De most azt üzenem, hogy legyenek kíváncsiak az újdonságokra, amikkel hamarosan érkezem.
Mivel készülsz a közeljövőben?
Jelenleg leginkább a februári Aréna koncertemre összpontosítok. Jön a Megasztár, ami egy nagyon-nagyon izgalmas szerep. Szerettem a válogatókat is, és már várom az élő műsorokat. Nagy meglepetéseket fog tartogatni az ősz. Maradjunk annyiban, hogy most sok mindent fog kapni a közönségem, és úgy érzem, hogy pont jókor.
Újat?
Igen, újat is.
Ha megjelenne itt az Aladdinból Dzsinn, és lehetne három kívánságod, mit kívánnál?
Mit kívánnék? Húha! Szép, egészséges, hosszú életet mindhárom gyerekemnek. Nem kívánnék többet, csak ezt.
