Egy maroknyi magyar nagyszerű dolgokat ért el külföldön, vagy éppen valami világraszólót alkot a jelen valamelyik jelentős kutatóközpontjában. Nagyon sokan egyszerű, de becsületes munkát végeznek olyan országban, ahol úgy vélik, a tisztességes alkotótevékenységet méltányosabban jutalmazzák. Ezek hírét azonban (a pillanatnyi szenzáció erejéig legalábbis) elmossák azoknak a nemzettársainknak aljasságai, akik címeres gazemberként jelennek meg az újságokban odaát. Ilyen az a két szerencsétlen is, akiket Salzburgban kapott betörésen egy idősebb osztrák férfi a saját házában.
Miről írunk a következő bekezdésekben?
Rosszkor és rossz helyen – sajnos önként, csirkefogóként
Önvédelem, önbíráskodás és igazságos büntetés
Mikor tűnt el hagyományaink közül a fegyvertartás?
A híres-hírhedt második módosítás. Az USA alkotmánya.
Mi célt szolgál a fegyver tulajdonlásának és viselésének joga?
Rosszkor és rossz helyen – sajnos önként, csirkefogóként
Az esetre az elmúlt héten, csütörtökön, a délutáni órákban került sor. A 29 éves magyar pár a kerten át tessékelte magát a lakótér belsejébe – feltételezhetően, nem az edények elmosogatása volt a céljuk! A bűn ez esetben gyorsan és kegyetlenül megbosszulta magát, mert a hatvanhat esztendős tulajdonos tetten érte a férfit és a nőt, és úgy érezte nem hajlandó búcsút venni értékeitől. Mikor hívatlan férfi vendége kést rántott és fenyegetni kezdte, engedéllyel tartott fegyverével agyonlőtte. Az incidenst követően kötelességtudóan felhívta a mentőszolgálatot, akik a sérült magyart kórházba szállították. Sajnos sérülései – ahogy a hivatalos szóvivők mondani szokták – nem voltak összeegyeztethetők az élettel - közli az osztrák híroldal.
Az ingatlan tulajdonosa jelenleg szabadlábon védekezik. A törvény szerint az önvédelem engedélyezett azon esetben, amikor valaki olyan helyzetbe kerül, amikor élete közvetlenül veszélyben van; adott esetben egészségét, fizikai-, vagy szexuális épségét fenyegeti bántódás. Hasonló a helyzet, ha személyes autonómiája, szabadsága, vagy tulajdona kerül kritikus szituációba. Ez azonban csak akkor érvényes, ha a bíróság úgy véli, hogy az önvédelem során alkalmazott eszközök arányosak voltak a támadás mértékével.
A betörés alkalmával állítólag három lövés dördült. Még nem tudjuk, a nyomozóhatóság hogyan minősíti majd a cselekedetet.
Hammurap törvényoszlopa
Önvédelem, önbíráskodás és igazságos büntetés
A történelem során nagyon kevesen kételkedtek az önvédelem jogosságában. Időnként akadt egy-két szélsőséges vallásos csoport, mely minden ésszerűség és természetes életösztön ellenére a vértanúságot követelte híveitől – beleértve szeretteik feláldozását is. Az emberiség által megörökölt törvénygyűjtemények azonban éppen ellenkező kihívásokkal voltak kénytelenek szembenézni. Megakadályozni azt, hogy a jogos elégtétel helyett, a sértett fél aránytalan vérbosszút esküdjön; egy maroknyi ember tragédiája az egész közösséget megosztó háborúsággá nője ki magát. A komplex társadalmak folytonosan egyensúlyoznak az egyén szabadságának megóvása, és annak mértékletes korlátozása között. Egyszerre kell megoldani az egyén szabadságának megóvását; ám elejét venni a mértéktelen önbíráskodásnak.
Kiss István, Dózsa György szobra
Mikor tűnt el hagyományaink közül a fegyvertartás?
Európai szellemiségünk alapján úgy döntöttünk, hogy biztonságunkat elsősorban az annak védelmével megbízott testületekre hagyjuk. Ez azonban feltételezi azt, hogy az adott erőszakszerv mindenféle téren felkészült és felszerelt. A rendfenntartó munkájához azonban szükséges a polgárok bizalma, a törvényi háttér, nem utolsó sorban pedig, az országban élő emberek számának kezelhetősége. Ám amikor az életüket és munkájuk gyümölcsét féltők elvesztik hitüket az előbbiek valamelyikében, igényt formálnak arra, hogy kezükbe vegyék a bíró és végrehajtó szerepét is.
Az európai nemzetek jelentős része élhetett azon lehetőségével, hogy polgára – társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül – saját eszközzel (fegyverrel, vagy akként használható tárggyal) keljen életének és vagyonának védelmére. Így volt ez az ipari forradalomig, mikor is a technológiai jelentős reformra késztette az egyre nagyobbra duzzadó közösségeket. Ekkor már a gazdasági és politikai hatalmat kezükben tartóknak is érdekében állt a tömegek lefegyverzése - hiszen a városi munkásoknak csupán fizikai létük maradt saját rendelkezésükben. Magyarországon ez jóval korábban megtörtént: a jobbágyság a Dózsa-féle felkeléssel elvesztette kardhoz való jogát. Régiónk népe számára a fegyver háborús időt jelent, parasztáldozatot, nem a nemesi büszkeség érzését. A hirtelen változás borzasztó tragédiákhoz vezetne, hiszen a lőfegyver szabadságának is megvan a maga kultúrája, egészséges beidegződései – minden vériszamos híradás ellenére.
A híres-hírhedt második módosítás. Az USA alkotmánya.
Az USA alkotmányának második módosítását 1791. december 15-én iktatták. Az utóbbi néhány évtizedben sokat vitatott alaptörvény biztosítja az amerikai polgárok jogát a lőfegyver tulajdonlásra. Szó szerint e néhány sor így hangzik:
„Az well regulated Militia, being necessary to the security ofa free State, the right of the people to keep and bear Arms, shall not be infringed” - idézi a világhálós fórum. (A szabad Állam biztonságának megőrzésének érdekében a jól szabályozott milícia elengedhetetlen; az emberek fegyvertartáshoz és fegyverhordáshoz való joga sérthetetlen.)
Kétségtelen, hogy ennek szövegezése a függetlenségért vívott küzdelem jegyében történt. Előzményei azonban már a brit jogrendben megvoltak, elsősorban a protestáns polgári önvédelem megkönnyítésének érdekében. A későbbi történelmi események (pl. polgárháború) tükrében az alkotmányi módosítás hangsúlya egyre inkább az állampolgár önvédelmi képességeire összpontosított, abban az esetben, ha annak kormányzata fordulna ellene. A 19. században, mikor az állandó hadsereg megfelelő módon kiépült, a polgári fegyverviselés célja kifejezetten az élet és a vagyon védelme lett. Ezt a 14. módosítás terjesztette tovább, tárgyalta bővebben. (Constitution Annotated.)
Mi célt szolgál a fegyver tulajdonlásának és viselésének joga?
A fegyverviselés szokása és törvényi garanciája tehát kettős célt szolgált, s e kettő egyformán fontosnak bizonyult: részben a polgár saját, valamint szűkebb közösségének védelmét biztosította; másfelől azonban lehetővé tette, hogy az minden időben készen álljon nemzetének megvédésére a külső ellenség támadásának esetén!
fotó: wikipedia, pixabay.com, unsplash.com