Az emberiség legfőbb álma a hosszú élet. Olyan hosszú, amennyire az lehetséges – lehetőleg örökké tartó. Korunk átlagéletkora így is jóval magasabb, mint az előttünk ezer évvel élőké. A tudomány rohamos fejlődésének köszönhetően, ez történelmi mértékekben nagyon rövid idő alatt, valószínűleg ismét jelentősen megugrik. Vannak derűlátó kiművelt koponyák, akik szerint már ma köztünk élnek azok, akik számára a halál nagyon-nagyon távoli elméletté válik. Mesterséges implantátumok, sejtméretű gépek, klónozás oldja majd meg a száz-, és ezer éveken át tartó biológiai létezés lehetőségét. Legtöbbünk számára azonban valljuk be, mindez még mindig csak a tudományos fantasztikum világa. Annak ellenére, hogy a Földön igen is vannak olyan élőlények, melyek sok száz – sőt, több ezer éven keresztül is "eléldegélnek!"
Túl összetettek vagyunk ahhoz, hogy sokáig éljünk?
A szivacsok akár évezredeken keresztül éldegélnek
A grönlandi cápa is ünnepel néhány évszázadot
A világ legidősebb egyedeit, ezer számmal fogyasztjuk
Ming, a szerencsétlen sellőkagyló
A szivacsok akár évezredeken keresztül éldegélnek
Bizonyos szivacsfélék már több mint két ezredéve léteznek a tengerek mélyén. A tudósok 2015-ben találták meg az eddig ismert legnagyobb tengeri szivacsot – ez akkora volt, mint egy kisbusz, és a víz felszíne alatt 2134 méterrel lakott. A legmasszívabb fajták, feltételezések szerint akár 2300 éven át életben maradhatnak. A gond mindezzel csupán az, hogy a szivacsok nem önálló egyedek. Aljzathoz rögzülő telepek, melyeket állatkák sokasága alkot. Az északi jeges tengerek azonban valóban rejtenek olyan fajokat, melynek tényleges egyedei rendkívül hosszú ideje vándorolnak a felszín alatti világban. Igaz nem büszkélkedhetnek több millenniumon átívelő egzisztenciával, ám az a néhány évszad, mely valóban sajátjuk is igencsak irigylésre méltó!
A grönlandi cápa is ünnepel néhány évszázadot
Híresen sokáig él a grönlandi cápa, mely rendkívül lassú állat. Alvó halnak is nevezik – számára semmi sem elég sürgős. Eddigi találkozások két-, háromszáz esztendős állatokkal történtek, de a biológusok szerint akár öt évszázadot is megélhetnek. Az eddig legidősebb ismert nőstény példány, mely ma is életben van, 1501 és 1744 között születhetett. Az északi vizek cápáinál azonban egészen bizonyosan hosszabb létezés adatott meg a sellőkagylónak, melynek számunkra ismert legidősebb darabját az Izland körüli mederből emelték ki – véletlenül.
Az Arctica islandica képviselője ekkor több mint félévezredes békés kagylólétet tudhatott magáénak. Ezt a héján található gyűrűminták alapján következtették ki az illető szakemberek. Ezek képződésének jól meghatározott mechanizmusa van, mely megbízható adatokkal képes ellátni az érdeklődőt. Amennyiben így is kétségei vannak valakinek, a rádió-karbon kormegállapítás azt bizonyosan eloszlatja. A szóban forgó kagyló-egyed a Ming nevet kapta.
Ming 1499-ben láthatta volna meg a napvilágot, ha nem a hideg tenger fenekén születik. Szerencséjére azonban ott született, hiszen fajtársait tonna számra fogyasztják emberek a világ számos táján. Nem is tudják, de matuzsálemi lényeket nyelnek és emésztenek minden tállal!
A világ legidősebb egyedeit, ezer számmal fogyasztjuk
Az Arctica islandica kevés oxigént fogyaszt. Anyagcseréje rendkívül lassú, ám feltételezések szerint a hosszú élet az állat örökléstani felépítésébe kódoltatott. Sejtjeinek ellenállóképessége és ön-javító hatása rendkívül hatékony. Az idősebb állatok 5 centiméter szélesre és 13 centiméter hosszúra is megnőnek. A legtöbbjük négy-ötszáz méterrel a felszín alatti lerakódásokban talál élhető környezetre. Élelmet a víz szűrésével találnak – algákat és aprócska, szinte mikroszkopikus szerves részecskéket fogyasztanak. Ha nagyon muszáj, kényszer esetén akár tovább kúsznak izmos végtag-képződményeikkel. Természetesen nem túl gyorsan, csak úgy komótosan, ráérősen…
Ming, a szerencsétlen sellőkagyló
Ming egyébként azért kapta e nevet, mert születésének idejében lépett trónra a kínai Ming-dinasztia. Sajnos Ming tragédiája, és a tudomány balszerencséje az volt, hogy a kutatók további megfigyelés céljából lefagyasztották. Ezt a traumát azonban nem élte túl – így nem derülhetett ki, mennyi ideig élhetne még természetesen módon. Ironikus, az emberre oly jellemző mozzanat ez: megtaláltuk a legidősebb élőlényt, rácsodálkoztunk – aztán gondatlanságból meg is öltük!
forrás: iflscience.com, discoverwildlife.com, bbc.com
fotó: unsplash.com
