Hosszú évtizedek után ismét felmerült a világűrbe való visszatérés vágya. Az amerikai űrügynökség, a NASA megint "szomszédolni" indul a Hold felé – ezúttal egy állandó jelenlét nagyon hosszú előkészületének első lépéseként. Az Artemis II terv során, négy űrhajós készül a föld állandó kísérőjének közelebbi vizsgálatára. Az asztronauták a tervek szerint tíz napot töltenek majd a világűrben, különböző technológiai vizsgálatokat végezve. Az utazás azon cél elérésének aprócska lépése, mely egy későbbi Mars-expedíció kiindulópontjának megalapozását tenné lehetővé.
Az Artemis II útját egy Orion típusú űrhajó biztosítja majd. A küldetés egyik fő feladata az, hogy a legénység tapasztalatot szerezzen a rendszerek mélyűri kezelésével. Az Artemis program a jövőben főként a Hold részletes feltérképezésével foglalkozik majd, melynek nem csupán tudományos jelentősége lesz, hanem a hosszútávú űrkutatási célok optimális gazdasági feltételeit is megállapítsa.
Az Artemis I korábban egy ember nélküli repülést valósított meg, mely az SLS (Space Launch System) kilövési rendszer próbája volt. A következőkben a legénységgel ellátott űrjárműnek, az Orionnak életfenntartó képességét kell felmérnie a NASA szakembereinek, akik a jövőben egyre hosszabb világűrben való tartózkodásra alkalmas, élhető környezetet kell biztosítaniuk.
A kilövésre a derűlátóbb tervek szerint február 6-án kerül sor, ám amint azt Kapu Tibor esetében is tapasztalhattuk ehhez számos feltétel együttállásának kell teljesülnie. Amennyiben a körülmények ezt nem teszik lehetővé, a kilövés áttolódhat márciusra, legkésőbb akár áprilisra is. Mint már említettük, az Artemis program második fázisát négy űrhajós teljesíti majd, egy Orion típusú hajóval, SLS rendszerű meghajtó rendszer segítségével. A kiválasztottak: Reid Wiseman kapitány, Victor Glover pilóta, valamint Christina Koch és Jeremy Hansen űrhajósok. Első három az USA képviselője, Hansen kanadai.
A kilövést követően a világűr elérése után, a segédhajtóművek és azok tartozékai leválnak. A központi hajtómű később válik el az űrhajótól, miután az két alkalommal is megkerüli a Földet, hogy bizonyossá váljon a rendszerek tökéletes működése. Mindeközben a hajó olyan pályát épít, mely lehetővé teszi, hogy a Földtől való elszakadás a Hold irányába optimális körülmények között történjen. Az út ezen, legelső szakasza kritikus pontja lesz az Orion kezelésének kitapasztalásához. Ezt követően az űrhajósok megszabadulnak a szkafanderektől és az expedíció többi részét ezek nélkül töltik – egészen a visszatérés pillanatáig. Az elkövetkező napokban az életbentartó rendszerre bízzák magukat. A küldetés jelentős részében éppen azt vizsgálják majd, hogyan tehetik még gazdaságosabbá a fiziológiai folyamatok és a berendezések működésének összehangolását. Ezzel egyidőben a kommunikációs eszközök vizsgálata is folytatódik, összehangolásra kerülnek majd a Föld körül keringő kijelölt műholdakkal. Végül a központi meghajtó a Hold irányába löki a hajót, mely azt megkerülve, e nyolcas alakú pályán tér vissza. Megkerülése során az égitest azon részére is pillantást vetnek, melyet "sötét oldalnak"neveznek, és a számunkra kevésbé ismert. A visszatérésre a Hold gravitációs erejét használják majd.
A NASA tervei szerint, az ember 2028-ban lép majd ismét a Hold felszínére – mintegy fél évszázados szünet után!
fotó: wikipedia.org, youtube.com, pixabay.com
