A művészettörténet egyik legfrissebb felfedezése egészen a kezdetekig nyúlik vissza. Olyannyira, hogy az ábrázolás legelső példáiról van szó – egészen pontosan az általunk ismert legősibb barlangrajzról. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ez nem más, mint az indonéziai Sulawesi tartományban található földalatti falfestmény, mely kb. 1100 évvel megelőzi az eddig legidősebbnek tartott spanyol leletet. A kép egy emberi kéz vöröses rajzolata, melynek ujjait karom-szerű jelenséggé dolgozták át. Hozzáértők ezt a szimbolikus gondolkodásmód kezdetleges megnyilvánulásának tartják. Feltételezések szerint 67800 esztendővel ezelőtt hagyta ott jelét a helyi művész…
Új elméletek
Az indonéz Muna szigeten talált barlangrajz más elméletet is megváltoztat: ennek alapján feltételezhető, hogy a Homo Sapiens legalább 15 ezer évvel a feltételezettnél korábban elérte a széles földrajzi értelemben vett Ausztrália-Új Guinea földtömeget. Visszatérve azonban a művészettörténeti szálhoz, az antropológusok most kénytelenek újreértékelni azt az elméletet, miszerint az absztrakt gondolkodásmód hirtelen bukkant fel, mégpedig a jégkorszaki Európában. Az elvonatkoztatás képessége a gondolatiság egy új síkjának létét igazolja. Őseink nem csupán tanúi, megőrzői voltak annak, amit környezetükben láttak – megindult az eszmék, vallás és a tudomány világának építése. Ettől az időtől fogva már nem csupán azt jelenítettek meg, amit érzékeikkel a tárgyi valóságban tapasztaltak, hanem életüket egy szélesebb összefüggésbe helyezték. Válaszokat kerestek, fontolgatták a válaszokat arra: honnan jöttünk, és mivégre vagyunk itt?
Ábrázolás és absztrakció
A BBC-nek adott interjújában Adam Brumm, az ausztráliai Griffiths Egyetem munkatársa elmondta, hogy korábbi elgondolásaink helytelennek bizonyultak azzal kapcsolatban, hogy az elvonatkoztató készség egyetlen földrajzi helyen bukkant fel. Sokkal természetesebb azt gondolni, hogy ez olyan kincsünk, mely az emberi mivolt alapvető eleme, mely már fajunk bölcsőjében felbukkant – innen vándorolt oda, ahová ember valaha eljutott.
A legöregebb spanyol barlangrajz, a Malraviesonál található vörös kézlenyomat sokak szerint 66700 esztendővel ezelőtt keletkezett, de vannak, akik kételkednek a meghatározás pontosságában. Sulaweis szigetén 2014-ben találtak előzsör vadászjelenetet, melyet 44 ezer évesnek mondanak. A legutóbb feltárt falrajz egy szóró-technikával készült kézlenyomat. Ez azt jelenti, hogy a művész szájával fújta körbe a festékanyagot saját tenyerére és annak környezetére. Eltávolítva kezét maradt a sziklán annak nyoma. A sziklarajzok korának megállapításában nagy szerepe van a festékanyagok elemzésének.
A szóban forgó, tudatosan torzított kézlenyomat nyomán, Brumm megjegyzi, hogy hasonló játékos kísérletezésre a korban őseinkkel együtt élő rokonaink – például a neandertáliak – nem vállalkoztak. Legalábbis eddigi leletanyagunk erre nem ad utalást…
fotó: facebook.com, unsplash.com
