Korosztályom számára 1986 több oknál fogva is emlékezetes esztendő. Még létezett valódi tél, sőt annyi hó hullott, hogy abban az évben, ablakot is nehézkesen nyitottunk. Ezen a nyáron jutott ki utoljára magyar válogatott a labdarúgó világbajnokságra, Mexikóba. Úgy tűnik, az akkor a szovjetektől kapott hat gól a mai napig átkot hozott futballjátékunkra… A világtörténelem legrosszabb áprilisi tréfája volt a csernobili atomerőmű katasztrófája, és éppen négy évtizeddel ezelőtt történt az űrkutatás egyik legszörnyűbb tragédiája, melyet már az egész világ televízión keresztül nézett!
Mi történt 1986. január 28-án?
A "Kihívó"
A tragédia, mely elkerülhető lett volna, ha...
Mi lett volna a cél?
A legénység
A "Kihívó"
Az űrkutatás területén, minden kilövés jelentős. Különösen az volt a hidegháború végét jelentő évtizedben, melynek nyertese az Egyesült Államok lett. A január 28-án indítandó űrsikló, a Challenger azon a téren is úttörő volt, hogy hét tagú személyzetében egy teljesen civil – hivatását tekintve középiskolai tanárnő is - a világűrbe készült. A magyarul "Kihívónak" keresztelt sikló azonban most inkább kísértette a sorsot, hiszen küldetése mindössze 73 másodpercig tartott. Aki látta a kilövést, az egy életre megjegyezte a hátborzongató felvételeket. Alig emelkedett magasba a szerkezet, lángok lobbantak és mindent elborítottak. Túlélésről szó sem lehetett – minden és mindenki a fedélzeten robbanás martalékává lett!
A tragédia, mely elkerülhető lett volna, ha...
A lassított felvételek alapján az egyik oldalsó hajtómű lángsugarat bocsátott ki, mely meggyújtotta a fő tartályt. Alapos vizsgálat után kiderült, hogy a jobb oldali rakéta egyik hátsó, O alakú tömítése mondta fel a szolgálatot. Ezek feladata éppen az lett volna, hogy megakadályozzák a szivárgást; viszont azzal senki sem számolt, hogy érzékenyek az alacsony hőmérsékletre. Az előző éjszaka pedig hideg volt, a fagy pedig megszilárdította a gumit, ezzel téve törékennyé azt. A megkeményedett gumidarab, kilövésként repeszként vált el a tömítés többi részéről – ez okozta a szivárgást, mely a folyékony hidrogén és oxigén halálos keveredéséhez vezetett.
A vizsgálatot az ún. Rogers-bizottság végezte. A meghallgatások lassan, az ügyintézés szabályainak megfelelően folytak. Richard Feynman, Nobel-díjas fizikus azonban megelégelte a késlekedést: egy egyszerű szemléltetéssel bizonyította mi történt! A tömítés anyagának egy darabját jeges vízbe mártotta – ennyi elég volt ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon az anyag tökéletes alkalmatlansága a feladatra. A nyomozás során rosszabb dolgokra is fény derült: nevezetesen arra, hogy a NASA biztonsági előírásai tökéletlenek, az emberi felelőtlenség pedig bűnös mértékeket öltött. A gyártó ugyanis már 1977-ben figyelmeztetést küldött az ügynökségnek arról, hogy termékük bizonyos körülmények közt felmondhatja a szolgálatot! Ezt követően a NASA mintegy két milliárd dollárt költött az ellenőrzési és javítási munkálatokra, és négyszáz újítást vezetett be a biztonság érdekében. A szigorításoknak köszönhető, hogy 1995. augusztus 5-én, nem történt hasonló katasztrófa az Endeavor nevű űrsiklóval!
Mi lett volna a cél?
A Challenger küldetése az lett volna, hogy a Halley-üstököst tanulmányozza, és pályára állítson egy követő-információgyűjtő műholdat. Az amerikai űrügynökség ezelőtt huszonnégy űrsikló-kilövésen esett túl sikeresen. A huszonötödik egy ambiciózus sorozat következő állomásaként került volna a történelembe, ezért a kevésbé eszmei időjárási viszonyok ellenére, a Challenger megkapta az engedélyt a felszállásra. A kilövésre 11 óra 38 perckor került sor, délelőtt. A parancsnokkal való kommunikáció hanganyaga arra utal, hogy az utolsó pillanatban vált nyilvánvalóvá, hogy baj van, de a teljes és hirtelen pusztulás elkerülhetetlenné vált. A katasztrófát a helyszínen is sokan látták – hozzátartozók, gyerekek, családtagok.
A legénység
A Challenger űrsikló legénysége és áldozatai:
Francis R. Scobee, parancsnok. Az amerikai légierő pilótája volt, korábban hajtómű-mechanikus. 1965-ben az Arizonai Egyetemen szerzett diplomát repülés-, és űrmérnöki szakon. 1966-tól repült aktívan, részt vett a vietnámi háborúban. Felesége, két gyermeke volt. Több tesztprogramban vett részt, ezek során több mint 45 féle repülő alkalmatosságot irányított. Több mint 6500 repült órát tudott maga mögött.
Michael J. Smith, pilóta. A tragédia idején az Egyesült Államok Tengerészetének parancsnokaként működött. Tengerészeti akadémiát végzett, majd 1968-ban szintén fokozatot szerzett repülés-, és űrmérnöki téren. Pilótaként és instruktorként is dolgozott. Délkeletázsiában állomásozott egy ideig, ő is számos gépfajtát vezetett életében. 4300 órát töltött a levegőben, 1980-ban választották űrhajóssá.
Judith A. Resnick, különleges feladatokért felelős legénységi tag. Végzettségét tekintve elekro-mérnökként működött. Doktorátust szerzett, számos helyen dolgozott. Többek között tapasztalatot szerzett neurofiziológiából, majd 1984 augusztusa és szeptember hónapja között a második amerikai nő volt, aki időt töltött földkörüli pályán. Ezen a küldetésen három műhold útra bocsátásában vett részt, és biológiai megfigyeléseket végzett.
Ronald E. McNair, különleges feladatokért felelős legénységi tag. Korai tanulmányait – tekintettel színesbőrű mivoltára -szegregált iskolákban végezte. Fizikus volt, aki kvantum-elektronikára és lézer-technológiára szakosodott. Ez utóbbi téren úttörő tanulmányokat készített. 1978-ban lett a NASA űrhajósa – egy a három első feketebőrű amerikai közül. 1984-ben, a második feketeként jutott a világűrbe.
Ellison S. Onizuka, különleges feladatokért felelős legénységi tag. Hawaiin született, amerikai japán szülőktől. 1970 és 1978 között az ország légierejénél szolgált aktívan.
Gregory B. Jarvis, a szállítmányért felelős legénységi tag. Őt nem a szövetségi kormány megbízásából küldték, hanem két, repüléssel és kommunikációval foglalkozó cég embereként. Mérnökként ezek kötelékében dolgozott, 600 kollégája közül választották ki a feladatra. Ironikus módon, feladatai közé tartozott volna a folyadék alapú hajtóanyaggal működő rakéták megfigyelése és az azokkal kapcsolatos tapasztalatok feljegyzése.
Christa McAliffe, az első tanár lett volna, aki a világűrbe megy. Több mint 11 ezer fő közül választották ki. A start előtt egy esztendei felkészülésre vonult vissza.
forrás: ebsco.com, aps.org, airandspace.si.edu
fotó: wikipedia.org, facebook.com, youtube.com
