Van nekem egy remek téli csősálam: merinó gyapjú. Szeretem mert vékony, mégis meleg. Gyapjú, mégsem szúr. Én, tudatlan (ma már tudom, hogy az voltam), arra gondoltam, ez az anyag neve. Mint a zacskónak a nájlon vagy a mikrotén. Meg sem fordult a fejemben, hogy a merinó, akinek bundájából az én csősálam is készült, valahol talán ma is vígan szaladgál mind a négy lábán. Ahogyan a többi gyapjút adó pajtikája is: a citka, a racka, az alpakka, a teve meg a bivaly. Mitől szúr az egyik bundája, s mitől puha a másiké? Hogy néz ki a rokka fejlődési görbéje? Miért jó, hogy a szeder levének foltját csak ecetes ollóval lehet kivenni az ingből? És mi lett volna, ha Csipkerózsika nem szúrja meg az ujját, hanem vállalkozást nyit?
Józsy Judit és az elektromos rokka
fotó: a szerző
Józsy Judit népi kézműves kincsek egész tárházával érkezett a Zichy-pontba. Voltak különböző színű fonalak – mindegyik gyapjúból. Finomak, még finomabbak, aztán meg olyanok is, amiről az ember gyermekkorában elképzeli, hogy abból van a felhő, és de jó lenne beleugrani, benne hempergőzni! Olyanok voltak, mint a szivárvány: minden színben pompáztak, sőt volt, amelyik több félében egyszerre. Aztán volt ott szövőszék is, ami – ahogyan Judit elmondta –, egyszerre több ballagási tarisznya elkészítésére is alkalmas. Voltak orsók. Aminek lefelé áll a feje, na az a magyar változat. Egyébként az orsó a rokka őse. Ezt sem gondoltam volna.
Csipkerózsika természetes altatószere
fotó: a szerző
Elnézve ezeket a népi rokkákat, azt gondoltam, ezek voltak a szövőmesterség legrégibb eszközei. Eleve olyan kis matuzsálemek: az ember szinte hozzájuk érni is fél, arra gondolván, érintésre sérülnek. Pedig, állítólag, megfelelő karbantartással a száz év meg sem kottyan nekik. Régieken állati bélből feszül az ín, újabbakon már szilikonszál – ha túlságosan megnyúlna, elég ollóval egy nyissz, majd öngyújtós hevítéssel már tapaszthatóak is össze a végek. S ha már itt tartunk, mármint a rokkánál: Judit hármat is hozott. Ott volt a klasszikus, amivel találkozhatunk a legtöbb tájházban. Aztán volt egy, amit talán pont neki találtak fel, aki képes még a szabadságát is szövéssel tölteni. Bizony, jól gondolják: összehajtogatható, hátizsákba pakolható, bárhová magunkkal vihető. És azoknak, akik vagy hátfájósak vagy egyéb okból nem preferálják a manuális hajtást – lévén már 2024-et írunk: elektromos rokka.
A pitypanggal festett gyapjú
fotó: a szerző
Judit mesélt még a rokka működési elvéről, az ír- vagy skót feszítőről (az orsó került megfeszítésre, hogy tartsa a fonalat. Megemlítésre került olyan szakszó is, mint a rüti. Tudják, mi ez? Én sem tudtam. A textilgyárakban nagy hengerekre feszítik fel a gyapjú anyagot, megy a vágógép, és egyenesre metéli a széleket, ahonnan kis szálak hullanak le a vágás következtében. Na, ez a rüti, amire aztán a kézműves szövők igencsak igényt tartanak.
Hogy mitől ilyen sárga a sárga? Hát a sárgarépa zöldjétől
fotó: a szerző
És végre sorra kerültek a szálak. Itt rögtön elárulom a titkot: minél magasabb egy gyapjúszál mikronszáma, annál szúrósabb lesz tapintásra. Egy rackáé körülbelül 20-30 közötti, míg a merinó a maga 6 mikronszámával igazán lágy tud lenni. Azt is megtudtuk, hogy az angóra (kecske) gyapja rendkívül értékes, de már szinte elérhetetlen áron lehet csak hozzájutni. A Himalájában él, és a globális felmelegedés miatt nincs meg számára a kellő hideg, emiatt izzad az állat. Ez a gyapjában kisebb csomók megjelenésével figyelhető meg. S hogy mégis milyen nagyságrendben kell elképzelni a gyapjából készült fonalat? Nos, egy valamire való sál bizony belekerül 100 euróba is, és az még csak az alapanyag. Tehát, ha Csipkerózsika annak idején gyűszűt használ, és nem alussza át a fél életét, mára már rég túl lenne nemcsak az első millióján, hanem milliárdján is!
Alpakka simogató
fotó: a szerző
Szó esett a fonál mosásáról. Leginkább a forró víz+mosószóda változat jött be. Azért, mert ez esetben a mosóvizet aztán növények locsolására is fel lehet használni, lévén nagyon magas a tápanyagtartalma. S hogy mitől olyan színesek? Ó a természet nagyon sok festőnövénnyel ajándékozza meg a hozzá értőket! Festőbuzér és -amarát, sárgarépa zöldje, tavaszi dió (az ebből készült festőlé aztán gombás fertőzések esetén is kiválóan használható), gyermekláncfű. Valamint minden olyan növény, ami tartósabb színt kínál, mosással sem távolítható el egyszerűen. Mint például a szeder. Volt már, ugye, hogy a nagy lakoma közben fröccsent a leve, és a ruha jó időre pecsétes maradt? Na, ilyen növények igazi kincsnek számítanak a fonálfestő kezében!
Vajon milyen lehet belemarkolni egy felhőbe?
fotó: a szerző
Erről és természetesen a szövés kipróbálásáról is szólt a Szövő-fonó népi kézműves műhely és családi workshop a Zichy-pontban. Igazán kiváló hely ez a Komárom belvárosában lévő hely! Volt ott már parfümös workshoptól egészen a tojásfestésig minden. Most épp a szövőszék gyümölcsével laktunk jól!
fotó: a szerző
