Hosszú idő után, több mint féltucat halasztást követően, Kapu Tibor magyar kutatóűrhajós végre elindult a Nemzetközi Űrállomásra. Az Axiom-4 expedíciója, helyi idő szerint 2 óra 31 perckor, szerdán startolt a NASA Kennedy Űrközpontjának kilövő platformjáról. A négyfős nemzetközi csapatot egy SpaceX által tervezett és gyártott Dragon kapszula és egy többször felhasználható Falcon 9 rakéta küldte útjára. Tervek szerint, az űrjármű a mai nap folyamán csatlakozik a Nemzetközi Űrállomáshoz.
Mit olvashatunk a következőkben?
Végre a világűrben!
Föld körüli lakóhely
Az űrállomás kezdetei
A Nemzetközi Űrállomás
Szomorú sorsú látogatók
Mit csinálnak odafent?
Végre a világűrben!
A hajó parancsnoka Peggy Whitson, veterán amerikai űrhajósnő; a pilóta az indiai Shubhanshu Shukla. Kapu Tibor kutatóként érkezik, társával a lengyel Slawosz Uznanski-Wisniewski társaságában. Magyarország első – és eddig utolsó – alkalommal még a szocializmus idején küldött látogatót az űrbe, Farkas Bertalan személyében. A parancsnok kivételével, mindhárom asztronauta az űrhajósok új nemzedékéhez tartozik, kiknek életében nem járt honfitársuk a Földön túl. Mindannyiuk utazásának költségeit az anyaország téríti, hiszen minden érintett ország számára a siker presztízskérdés, a nemzeti büszkeség megerősítésének eszköze. Magyarország 100 millió dollárt fizetett – olvassuk a The Guardian honlapján.
A magyar asztronauta útját nem csupán a környezeti tényezők halasztották: minden egészen másként alakulhatott volna, ha Donald Trump és a SpaseX alapítójának nézeteltérése másként alakul. Elon Musk ugyanis hirtelen haragjában, az állammal való együttműködésének megszakítását helyezte kilátásba. Rövidesen azonban visszavonta meggondolatlan kijelentését…
Föld körüli lakóhely
A világűrben létesített, nem utazásra, hanem tartós tartózkodásra berendezett szerkezet ötlete meglehetősen régi. Az első valóban hasznos és valószerű gondolatok a 20. század folyamán bukkantak fel. Az orosz Ciolkovszkij arra a következtetésre jutott, hogy a Nap energiája tökéletesen alkalmas lenni az üzemeltetésre. 1928-ban, Herman Noordung vázolta fel a kerékként önmaga tengelye és a Föld körül forgó állomás képét. A forgásnak a mesterséges tömegvonzás megteremtésében volna szerepe – bizonyosan ez a jövő megoldása!
Willy Ley szakíró volt az első, aki a 20. század közepén megidézte az űrállomásokon zajló élet körülményeit. Ebben az időszakban valóban megkezdődött a hivatalos készülődés, úgy az Egyesült Államok, mint a Szovjetunió hivatalaiban az űrállomások elkészítésére. Ezek egy része egy kissé túllőtt a célon: túlzottan magabiztos módon, a Hold meghódításának egyik megállóját jelentették volna.
Az űrállomás kezdetei
Az űrállomás amerikai kezdeményezésre, nemzetközi erőfeszítéssel jött létre. A tervezés 1984-től, 1993-ig tartott. Az USA szakemberein kívül kanadaiak, japánok és az Európai Űrügynökség (European Space Agency) államainak munkatársai dolgoztak rajta. A század kilencedik évtizedének közepén az orosz közreműködés is szükségessé vált. Az építés új fázisának során, amerikai űrsiklók csatlakoztak a Mir Űrállomáshoz, majd annak két elemét átalakították az USA űrkutatóinak igénye szerint. Az orosz bázishoz két új modul – a Szpektr és a Priroda – csatoltatott.
A Nemzetközi Űrállomás (Interntional Space Station) részeit 1998-ben kezdték sorban fellőni, azzal a feltétellel, hogy a készítők felelősek saját termékük karbantartásáért. Az egyes modulokat úgy csatolták egybe, hogy valamennyinek szüksége legyen a többi szolgálatára. Az összeszerelés Föld körüli pályán történik, robotikus eszközök igénybevételével. A fenntartók megfogalmazott céljai között van a természettudományok iránti figyelem felkeltése a fiatalok között; valamint az űr további felfedezésének szándéka és a kifejlesztett technológiák felhasználása a földi életben.
A NŰÁ tervezett működésének időtartamát már túllépte. Moduláris jellegénél fogva azonban az elhasználódó alkatrészek pótlása folyamatos. A partnerek jelenleg úgy gondolják, feladatát még öt éven keresztül képes ellátni. A space.com azonban egy kissé borongós adattal gazdagít bennünket: Oroszországnak azonban más tervei vannak! 2028-ra saját állomást kívánnak megépíteni, ezért elhagyják a NŰ-vel kapcsolatos projekteket – ezzel jelentősen megnehezítve a többiek dolgát. (Nem is beszélve a jelenlegi katona-politikai légkörről, mely kérdésessé teszi az új orosz projekt céljait és feladatait. A szerz.)
A Nemzetközi Űrállomás
A földkörüli pálya ma már tele van ember által készített tárgyakkal. Ezek közül a legnagyobb a NŰ. Földi tömege 400 ezer kilogramm, napelemei 735 ezer kilowattórát állítanak elő évente. Az alkotmány 109 méter széles (beleértve a napelemeket tartalmazó szárnyakat, és ötvenegy méter hosszú. Három csomópontja van: Tranquility (nyugalom), Harmony (összhang) és Unity (egység). Bolygónk körül 370 és 460 kilométeres magasságban kering. Ennek megtartására időnként rakétákkal végez pályamódosítást. Ellátását jelenleg a NASA hajói, az orosz Progressz és Szojuz rakétát, a japán H-II jármű, az európai ATV (Automated Transfer Vehicle – Automata Szállító Jármű); nem utolsó sorban pedig a magáncégek rakétái végzik. Az összeszerelés és karbantartás munkálata elképzelhetetlen űrséták nélkül – a robotikus technológia mellett még mindig elengedhetetlen ugyanis az emberi jelenlét. Ebből a célból mostanáig 260 külső tartózkodásra került sor. Az első európai, aki részt vett ilyen tevékenységben, a német Thomas Reiter volt, 2006-ban. Két esztendővel korábban, az amerikai Columbia űrsikló, tragikus módon, visszatérés közben vált az enyészet martalékává. Ezt követően az amerikaiak egy időre kimaradtak, ezért a többi asztronauta munkája jelentős módon megnehezült…
A leggyakoribb váratlan meghibásodás az ammóniarendszerrel kapcsolatos. 2013-ban, míg odakint dolgozott, az olasz Luca Parmitano sisakját öntötte el hirtelen a víz. Mivel a baleset akár halálos is lehetett volna, a szkafanderen módosításokat hajtottak végre. Ennek ellenére, 2022-ben megint hasonló baj történt. Ebben az esetben ismét az orosz gyártmányú öltözék bizonyult szívósabbnak – az Orlan szkafanderek továbbra is balesetek nélkül működtek.
Hogy embernek minél kevesebb időt kelljen az űrben töltenie, a NASA kifejlesztette a Robonaut 2 humanoid gépet, melyet 2018-ben javításra hazahívtak. Ekkor már hét éve szolgált odafönt. Ezen kívül a komplexum rendelkezik még egy amerikai, kanadai, európai és orosz manipulátorkarral is – olvassuk a space.com-on.
Szomorú sorsú látogatók
A NŰÁ egy teljesértékű mikrogravitációs laboratórium; jóval több, mint egyszerű állomáshely. A tudományos élet mindenféle területéről végeznek itt kísérleteket. Immár több mint két évtizede lakott hely. Futballpályányi területén már 260 személy fordult meg, huszonegy ország képviseletében (most már Magyarország is hozzáadja nevét a listához.) Az időbeni teljes személyzet hatvan expedíció keretében érkezett. Az első többszörösen használható űrjármű, mely az állomást életben tartotta a NASA űrsiklója volt. A flotta tagja volt a már említett Columbia, és a hasonlóan szerencsétlen sorsú Challenger is, mely 1986-ban, start közben vált a lángok martalékává.
Mit csinálnak odafent?
A NŰÁ asztronautái, átlagban hat hónapot töltenek a fedélzeten. Munkájuk során a rájuk bízott kísérleteket végzik, kutatnak és az állomás karbantartásán dolgoznak. Naponta legalább két órát töltenek fizikai erőnlétük fejlesztésén, személyesnek szánt tevékenységgel. Újabban egyre többen vannak jelen a szociális fórumokon, rendszeresen jelentkeznek különböző távolsági programokon, melyek célja elsősorban az oktatás és nevelés.
A hosszú időre érkezők szűk kis zugot kapnak az alvásra. Ezt vagy a falhoz rögzítve, vagy kedvük szerint akár szabadon lebegve töltik. Akik csupán néhány napig maradnak, saját hajójuk fedélzetén, illetve szabad zugokban pihennek.
Az emberi test, változáson megy keresztül a súlytalanság állapotában. Megváltozik csontjának sűrűsége, az izmok feszessége. Másféle működést tanúsít a keringési rendszer, és a szemek is alkalmazkodnak az új feltételekhez. Önmagában ez a tény, számos megfigyelésre ad lehetőséget. Nem ők azonban az egyedüli élőlények a fedélzeten: növényeket gondoznak, rágcsálókkal osztják meg életterüket. Az űrhajósoknak nagyon kevés szabadidejük marad. Ezt a szeretteikkel való kommunikáció, a világűr szemlélése, vagy éppen varrás és zenélés töltik ki.
fotó: wikipedia, unsplash.com, facebook
