Kedves Olvasó! Cikkemben röviden összefoglalnám, hogy mit is tudunk eddig a magyar irodalom kezdeteiről, melyet sok rejtély övez, ugyanis az írásbeliségbe való átmenet Magyarországon mintegy kétszáz évet vehetett igénybe 1000 és 1200 között. Ezen időszakból elenyésző számú Magyarországon keletkezett latinul íródott művet és szerzőt ismerünk. Az egyik ezek közül a Szent István királynak tulajdonított Intelmek, amelyben az uralkodó tíz parancsolatban foglalja össze a jó uralkodás szabályait.
Az államalapítás után évszázadokig a latin volt Magyarország irodalmi nyelve, viszont maradtak nyelvemlékek, mint a Tihanyi Apátság alapítólevele 1055-ből, melyben olvasható egy magyarul íródott töredék, mégpedig: „feheruurau rea meneh hodu utu rea”.
Mindannyiunknak eszébe jutnak az iskoláinkban tanultak, melyeket irodalom órán jól belénk sulykoltak, és úgy gondolom, hogy felvidékiként joggal vagyunk büszkék, ha a Halotti beszédet és könyörgést említjük, mely legkorábbi, már magyar nyelvű szövegemlékünk, és Deákiban találták meg. Keletkezése 1192 és 1195 közé tehető.
Első magyar nyelvű versünk pedig az Ómagyar Mária-siralom, mely 1300 körül keletkezett, műfaja siralomének, szerzője ismeretlen. Legelső ismert versünk már változatos rímekkel, tudatosan szerkesztett versformába van öntve. Latinból lett fordítva, az eredeti mű szerzője feltehetőleg egy Gotfrid nevezetű szerzetes volt, és a 12. században élt Párizsban.
Középkorban latinul írt műfajok között kell említenünk a Gestákat, uralkodók életét bemutató alkotások, melyek közül kiemelkedik a Gesta Hungarorum, melynek szerzője Anonymus. Híres szobra a Margitszigeten látogatható, kilétét rejtélyes homály fedi, műveivel viszont szellemisége ránk maradt, és mérföldkövet alkotott a magyar irodalomtörténetben.
De ott vannak a legendáink, mint a magyar nyelven íródott Margit-legenda, míg el nem jutunk Balassi Bálintig, ki a magyar nyelvű költészet első kiemelkedő művelője volt.
szerző: Mgr. László Tóth Éva
fotó: Flickr
