Az oltások már évszázadok óta szerves részét képezik az emberi létnek. Edward Jenner, egy angol orvos megfigyelte, hogy azok a tehenészek, akik átestek a tehénhimlőn, nem kapták el a fekete himlőt. Ezt a megfigyelést felhasználva 1796-ban oltóanyagot fejlesztett ki. Orvostanhallgatóként fontosnak tartom, hogy minél többen megértsék az oltások mechanizmusát és jelentőségét.
Először is érdemes tisztázni az immunitást és fajtáit. Ennek segítségével ismeri fel szervezetünk a kórokozókat, és pusztítja el őket az immunrendszerünk által. Két részre osztható: természetes és mesterséges.
A természetes immunitás lehet passzív, amit az anya biztosít a magzatnak a méhlepényen keresztül. Aktív formája pedig a fertőző ágensekkel való természetes fertőződés.
A mesterséges immunitás passzív formájában kész ellenanyagot juttatnak a szervezetünkbe, ami azonnali hatást eredményez, mivel a szervezetnek nincsen dolga vele. Ez a fajta védekezés nem alakít ki memóriát a szervezetünkben a kórokozók ellen, így egy újabb fertőzés esetén ismételt adagolás szükséges. Az aktív formával pedig már meg is érkeztünk az oltásokhoz, amelyek magát a kórokozót vagy annak az egy részét tartalmazzák.
Ezeket antigéneknek nevezzük, amik olyan anyagok, amit szervezetünk idegenként észlel, és immunválaszt indít ellene.
A passzív, mesterséges immunitással szemben a védőoltások hosszú távú védelmet nyújtanak. Mivel antigént juttatnak belénk, a szervezetünk kényszerítve van arra, hogy beindítsa az immunrendszerünket, és felvegye a harcot a betolakodó ellen. Ellenanyag-termelést indít be, amely megtanítja a szervezetet felismerni a káros anyagot. Évekig elraktározza ezt a képességet, bármikor készen arra, hogy újra akcióba lendüljön. Ez a folyamat kicsit hosszadalmasabb, hetek kellhetnek a kialakulásához. Ehhez természetesen elengedhetetlen az immunrendszer megfelelő működése, mert az elvárt választ csak így lehet beindítani.
Éppen ezért rendkívül fontos, hogy betegen ne kapjunk oltást.
Mindenképp jelezzük az orvosunknak, hogyha az oltás beadása előtt lázasak lettünk és semmiképpen ne titkoljuk! Az immunrendszerünk ilyenkor teljesen mással van elfoglalva, és nem tud megfelelő választ indítani az oltás anyagai ellen. A terhelt szervezeten könnyebben kijönnek a mellékhatások is, mint a láz és izomfájdalom.
A védőoltások anyagai sokszínűek lehetnek. Van, amelyik olyan teljes baktériumot vagy vírust tartalmaz, amit előtte elöltek, így szaporodásra és fertőzésre teljesen képtelen lesz. Az influenzaoltás erre jó példa lehet. Gyakori még az élő, attenuált kórokozót tartalmazó vakcina. Ez olyan vírust vagy baktériumot jelent, amiket úgy tenyésztettek és válogattak, hogy teljesen legyengültté váljanak, így szintén elveszítve fertőzőképességüket – ilyen a himlő elleni oltás. A kórokozók alkotórészei is remek antigének lehetnek, mint a HPV elleni vakcinánál. Ezt egy kis zászlóként képzelhetjük el, amit az immunrendszer sejtjei könnyen felismernek.
A baktériumok képesek különböző termékeket előállítani, amik méreganyaghoz hasonlóak, ezeket toxoidoknak nevezzük. Néhány oltás - mint a tetanusz elleni – ezt alkalmazza.
Az oltások legfőbb célja az egyéni védelem kialakítása. Ez legfőképp az újszülöttek, gyermekek és idősek szempontjából fontos. A veszélynek kitett egyénekre is fokozott figyelmet kell fordítani, gondolok itt az egészségügyi dolgozókra, utazókra és katonákra.
Emellett az úgynevezett „nyájimmunitás” kialakítása sem felejthető el, ami a terjedés megakadályozására szolgál. Sőt, az emberiség már sikeresen kiirtott egy betegséget Földünkről a megfelelő vakcinázás segítségével – ez nem más, mint a cikk elején említett fekete himlő. Az utolsó természetes megbetegedést 1977-ben jelentették.
Összefoglalva, az oltások létfontosságúak a fertőző betegségek elleni küzdelemben. Segítik az immunrendszert abban, hogy felismerje a kórokozókat, és hatékonyan védekezzen ellenük anélkül, hogy a betegség súlyos tünetei kialakulnának. Az oltások nemcsak az egyének, hanem a közösségek védelmét is szolgálják, csökkentve a betegségek terjedését és hozzájárulva a járványok megelőzéséhez. Az immunizáció tehát az egyik legfontosabb eszköz az egészség megőrzésében és a jövő generációi védelmében.
fotó: Freepik
