Királyaink sorában alig találunk valakit, akinek törvényes házasságán kívül is ne született volna gyermeke. Persze ne felejtsük el, hogy nem mindent jegyeztek fel a krónikások, így nem látunk bele a múltba teljesen. Ezért aztán uralkodóink életéből is annyit tudunk, amit megörökítettek az akkori írástudók.
Ebben a történetben első Anjou uralkodónkhoz, Károly Róberthez nyúlunk vissza, bár a történészek szerint a helyes megnevezés I. Károly lenne. Akárhogyan nevezzük is, ennek a királyunknak nem volt irigylésre méltó sorsa, ugyanis még kisgyerekként egyszerűen elküldték Nápolyból, hogy menjen Magyarországra, hiszen őt illeti a trón. Ekkor még élt III. András, az utolsó Árpád-házi uralkodónk. Végül sok viszontagság és sok szerencse segítségével fejére kerülhetett Szent István koronája.
fotó: wikipédia
Egy királynak az is fontos feladata volt az ország védelme és gyarapítása mellett, hogy utódokat biztosítson, ezért nagyon ritka az olyan uralkodó, aki ne kötött volna házasságot. A magyar történelemben nincs is ilyen. Károly Róbert királyunk ebben sem volt nagyon szerencsés, ugyanis 4 alkalommal nősült meg, feleségei korán elhaláloztak, és nem születettek gyermekek.
Végül az utolsó nejétől, Piast Erzsébettől lettek utódai, köztük a híres lovagkirály, akit Nagy Lajosként tartunk számon. Mindeközben azonban 1317 körül Károly Róbert király az országot járva Csepel-szigetén egy szép kun leányba is beleszeretett, és ennek a szerelemnek a gyümölcse lett Kálmán, a törvénytelen királyfi.
Azért gondolom, hogy nem a király futó kalandjáról lehetett szó, mert a krónikások még egy leányt is számon tartanak ebből a kapcsolatból. Természetesen szó sem lehetett róla, hogy a kisfiú trónörökösnek számítson, de egyáltalán nem feledkezett meg róla az édesapja. Egyházi pályára lépett, tanult, először esztergomi nagyprépost lett, majd 1337-től 1375-ben bekövetkezett haláláig győri püspök.
Fotó: wikipédia
