Bár Hunyadi János kisebbik, és egyetlen életben maradt fiát a magyar rendek már 1458. január 24-én elismerték királyuknak, a Szent Korona mégis csak 6 évvel később érinthette a homlokát.
Azon egyszerű oknál fogva, hogy a szent ékszer III. Frigyes császárnál volt, ahová még 1440-ben Albert király özvegye, Erzsébet királyné vitte magával. A ravasz Habsburg nagyon jól tudta, hogy a magyarok ősi szokása szerint csak azt ismerik el teljes jogú, legitim uralkodónak, akit az esztergomi érsek koronáz meg Székesfehérváron, Szent István koronájával.
Székesfehérvár megvolt (a török időkben az sem, azért történtek a koronázások Pozsonyban), az idős Szécsi Dénes prímás is jó egészségnek örvendett, a koronázási jelvények azonban Bécsben voltak. Akik ismerik a történelmet, tudják, hogy Mátyás király addig semmilyen komolyabb hadjáratba, törvényhozói munkába vagy éppen adóreformokba nem foghatott, amíg a koronázás meg nem történt. Tisztában volt vele, hogy ezt a hiányosságot bármikor ellene fordíthatják az országon belül és kívül egyaránt.
fotó: wikipédia
Végül 1463. július 19-én megkötik a bécsújhelyi békét, amiben többek között megállapodtak arról is, hogy 80 ezer aranyért a császár visszaadja a Szent Koronát. Ez iszonyatosan nagy összeg volt akkoriban, a Magyar Királyság éves összbevételének mintegy ötödét tette ki. De mit volt mit tenni: összeszedték. Azonban volt ennek a békének még egy feltétele, amely később meghatározta történelmünket.
Mátyásnak meg kellett fogadnia, hogy amennyiben törvényes örökös (házasságból származó fiú) nélkül hal meg, a magyar trón Frigyest vagy utódait illeti. A magyar király 20 éves volt ekkor, felesége, Podjebrád Katalin pedig áldott állapotban volt, ebben tehát nagy veszélyt nem sejtett Mátyás. Tudjuk, hogy végül mégis elérte ez a végzet, de hát a jövőbe még a királyok sem látnak. A Szent Korona végül hazatért, és 1464. március 29-én fényes ünnepségek közepette tette Hunyadi Mátyás fejére Szécsi Dénes esztergomi érsek.
A főpapnak volt ebben gyakorlata, hiszen már a harmadik magyar királyt koronázta. Az ünnepség részeként, mint minden ilyen alkalommal, a prímás szent olajjal is megkente az uralkodó homlokát, így megtörtént a teljes beavatás. A király ezzel ugyan nem lett része a papi rendnek, de részévé vált az Egyháznak, és mindenki elfogadta, hogy Isten kegyelméből uralkodik.
A későbbi krónikás, Antonio Bonfini így örökítette meg az eseményeket:
„A kemény tél azonban elakasztotta a távolabbi részeken lakó főurak, nemesek, főtisztviselők és követek útját; így az ünnepséget nagypéntekre halasztották. Fehérvárra gyűltek tehát az egyházi és világi rendek, főurak, főpapok Magyarország egész nemességével, hogy a minap visszaszerzett szent ékességgel ünnepélyesen megkoronázzák a királyt, ki nagy tettekre született, s a haza ügye iránt máris korát meghaladó érdemeket szerzett.
fotó: wikipédia
A kitűzött napon Szécsi Dénes esztergomi érsek Szent István bazilikájában hatalmas tömeg jelenlétében, régi szokás szerint fölékesítette valamennyi királyi jelvénnyel Corvinust. A nép oly nagy örvendezése közepette koronázták meg és vették körül Mátyást, hogy e nagylelkű királyt különböző népek nyelvén elmondották új Nagy Sándornak, új Caesarnak, Pannónia győzhetetlen védelmezőjének; sokan szittya Marsnak nevezték, mások a római nép maradékának. Ajándékokat, pénzt, ruhát szórtak szét és más efféléket, miket ily ünnepségeken osztogatni szoktak, de most többet és bőkezűbben, mint valaha.
– Éljen Corvinus, a király! Éljen a pannon nép szabadítója! Éljen a győzedelmes Mátyás! – kiáltozták szerte a katonák és a nép. A király e napon többeket lovaggá ütött, s arany nyaklánccal vagy bíbor köpennyel ajándékozta meg őket. Mind a főpapok és főurak csodálták a király nagyszerű bőkezűségét, mellyel minden rendek lelkét megnyerte. Minden nemű és korú emberek csodás buzgósággal mondtak áldást életére. Megkoronázták tehát a Megváltó ezernégyszázhatvannegyedik évében, uralkodásának pedig hatodik esztendejében."
Fotó: wikipédia
