Ahány ház, annyi szokás - tartja a mondás, s ez bizony a nevelésre is igaz. A szülők nagy része saját gyermekkorából merít technikákat és alapelveket, mások pedig éppen azokat igyekeznek újraírni. Az eltérő tapasztalatok eltérő módszereket eredményeznek, ám bizonyos minták még így is felismerhetőek a szülői viselkedésben. Személyiségünk gyökerei megkérdőjelezhetetlenül gyermekkorunkban vannak elásva - érdemes hát mélyebbre nézni, hogy megérthessük azokat.
Mi az a parentifikáció?
Parentifikációnak hívjuk azt a jelenséget, amikor a gyermeknek túl korán kell felnőnie, s másokról gondoskodnia. Ebben az esetben a szülői felelősség részleges, vagy teljes áthárítása történik, megfosztva a gyermeket saját gyermekkorától. Ilyenkor túl korán kerül túl sok felelősség a kiskorú vállára, folyamatos teljesítményre és fókuszáltságra ösztönözve őt. Sokszor a szülő nincs tudatában tettének- ez fakadhat alapvető kompetenciák hiányából, legyen szó a gondoskodás vagy stresszkezelés módszereiről, de függőségből is.
Krízishelyzetek is kiválthatják ezt az állapotot - egy hirtelen betegség, válás, munkahely elvesztése vagy haláleset mind-mind ide vezethet, ha alapvetően sem rendelkezett stabil mentális egészséggel az illető.
A parentifikáció típusai
Sokféleképpen megjelenhet ez a nevelési stílus a családokban. A parentifikáció egyik típusa, amikor a gyermeknek kell saját magáról és családjáról gondoskodnia, mivel a szülő képtelen rá akár érzelmi, akár értelmi akadályozottságnak köszönhetően. Ilyenkor a gyermek maga felel az étkezésért, ruházatért, radikális esetekben a lakhatásért és alapvető szükségletekért is. Ez magába foglalhatja a számlák befizetését, a pénzügyek kezelését, valamint a testvérekről való gondoskodást. Ezt az állapotot a család általában igyekszik titkolni a külvilág elől, hiszen, ha kiderülne a szülő inkompetenciája, a gyámügy gyorsan közbeavatkozna.
A parentifikáció egy másik fajtája a szülő folyamatos érzelmi támogatása, lelki támaszaként való funkcionálás. Ilyen esetekben a gyermeknek sokszor háttérbe kell szorítani saját igényeit és érdekeit, mindent megtéve, hogy szülőjét boldoggá tehesse. Saját felelősségének érzi a szülő érzelmi megtartását, mely elvárás lehet kimondott vagy kimondatlan. Meghallgatja a problémákat, legyen szó házastársi, életvezetési vagy munkahelyi konfliktusokról, felnőtt módjára tanácsot ad, s támaszt nyújt minden esetben.
A gyermek ekkor nem gyermekként, hanem barátként, rosszabb esetben terapeutaként van kezelve, megfosztva őt ezzel az ártatlanságtól és gyermeki tudatlanságtól.
Mit eredményez mindez?
Természetesen nem marad lenyomat nélkül az így átvészelt gyermekkor a felnőttkori életben sem. A parentifikált gyermekek később fokozott perfekcionizmussal küzdenek, hiszen gyermekként nekik kellett helyt állni a világban, s felelősséget vállalni mind magukért, mind másokért. Emellett önértékelési problémák is megjelenhetnek, az egyén a segítésben találja meg egyedüli értékét. Ez kimondottan sokszor vezet a segítő szakmák felé való orientálódásban, azonban a motiváció így nem teljesen egészséges. Ilyenkor valójában nem másokon szeretne segíteni az illető elsősorban, hanem az a vágya dolgozik benne, hogy bár neki segítettek volna gyermekkorában. A kényszeres segítés mellett pedig párkapcsolati problémák is felléphetnek, hiszen az így szocializálódott gyerekek a későbbiekben is hajlamosak olyan partnert választani, akikről gondoskodni kell.
Ezzel újból belekerülnek az ördögi körben, hol minden felelősség rájuk szakad, s megismétlik ezzel az egyszer már átélt forgatókönyvet.
Mit tehetnek?
A parentifikált gyermekeknek rendkívül sok önismereti munkára van szükségük ahhoz, hogy feloldhassák mérgező mintáikat. Fontos, hogy megtanulják a határhúzást alkalmazni- tudjanak nemet mondani, tudjanak felelősséget másoknak átadni, és elengedni a kontrollt. Az is lényeges, hogy meglássák saját értéküket, mi nem teljesítményükből, csupán lényükből fakad. Ehhez egészséges kapcsolatok kialakítására van szükség, ahol nem a gondoskodás határozza meg elismertségüket.
A legfontosabb azonban a helyzet felismerése - ha tudja az egyén, hogy mivel áll szemben és mit kell leküzdenie, máris könnyebben megtalálja ellene a fegyvert.
fotó: Pixabay