Láttad-e ma a buszon ücsörgő néni ködös tekintetét, amint a távolba meredt? És a felhők mögül néha-néha előmerészkedő nap sugarát? Feltűnt-e már az utcádban lévő épületek különleges homlokzata vagy édesanyád egyre csak őszülő haja? Nem? Hát hová szoktál figyelni? Ja, hogy a telefonodra…
Színtelen valóság
Egészen szomorú látványt nyújt manapság az emberiség, ha vetünk rá egy kósza pillantást. Egymás tekintete helyett okoseszközükbe mélyednek bele a fiatalok, s a másik keze helyett azt szorongatják.
Virtuális valóságuk sokkal színesebb, mint az igazi, hol kapcsolataik egymás után fakulnak ki. A hobbik mára ismeretlen fogalommá váltak, az érdeklődési kör egyedül az internetre és a social médiára szűkült. Itt tanul, dolgozik és szórakozik mindenki, és valahogyan -észrevétlenül- véget ér az élet anélkül, hogy bárki is kinézne a képernyő mögül.
De mit tesz ez az emberrel?
Az ember megmásíthatatlanul társas lény, mit a modern világ mégis igyekszik kiölni belőle. Többen élünk a bolygón, mint valaha, és mégis, többen vagyunk magányosak, mint valaha. A virtuális térben keresünk ismerősöket, robotokkal beszélgetünk, és mindeközben monotonon pörgetjük a hálót, várva, hogy történjen valami.
Ki vagyunk éhezve az ingerekre, de ahelyett, hogy megteremtenénk magunknak az élményeket, mástól várjuk, hogy megélje őket.
Ezután persze elkap az irigység, s még izoláltabbnak érezzük magunkat, ám ekkor se lépünk ki a való világba. Visszamenekülünk az internetre, hogy oldjuk feszültségünket, ám ezzel csak egy soha véget nem érő mókuskerékbe lökjük magunkat.
Miért tesszük ezt magunkkal?
Erre a kérdésre egyedül semmiképp, csakis kollektíven lehetne őszinte választ adni, hiszen az egyik ember viselkedése generálja a másikét. Az viszont biztos, hogy a modernizáció, a technológia fejlődése és a társadalmi normák mind-mind ide vezettek. Annyira foglyul ejtett bennünket a közösségi háló, hogy teljesen elfelejtettük nélküle működni. S mivel minden egyre inkább az igényeinkre szabható, lassan nincs szükségünk senkire ahhoz, hogy kielégüljünk. Ott van a kezünkben minden, mi csak szem-szájnak ingere.
Ha nem szeretnéd elveszíteni a valósággal való kapcsolatot…
Minden változás kicsiben indul, s talán a világot nem tudod megváltoztatni, a sajátodat megpróbálhatod. Sajnos rendkívül nehéz elszakadni a képernyőtől, hiszen az élet több aspektusa is oda köt minket, időnként mégis érdemes megpróbálni. Iktass be telefon-mentes órákat a napjaidba ha teheted, és tegyél egy hosszú, nyugtató sétát. Hagyd magad meghallani a saját gondolataidat, figyeld meg a környezetedet, kapcsolódj újra a természettel. Találj magadnak olyan kreatív tevékenységeket, melyekhez nem szükséges a telefon- fess, kirakózz, horgolj vagy zenélj! Nem az a lényeg, hogy mit csinálsz, csakis az, hogy azt képernyő nélkül tedd.
Ne hagyd, hogy téged is elnyeljen a virtuális valóság - minden, ami igazi és értékes, a képernyőn túl vár rád. Utolsó óráidban nem a megszerkesztett insta-posztokra fogsz visszaemlékezni, csakis a filter nélküli valóságodra.
fotó: Pixabay