Amikor azt a szót halljuk, hogy „vizsgadrukk”, sokunknak a gyomrunkban megjelenő szorítás, a hideg verejték vagy az éjszakai forgolódás jut eszébe. Az izgulás és a megmérettetéstől való félelem szinte mindenkit érint, legyen szó vizsgáról, szereplésről vagy bármilyen fontos élethelyzetről. Ez az a pillanat, amikor életre kelnek az egyéni stratégiák – mindenki másképp küzd meg a belső feszültségekkel.
Babonák, rituálék
A babonák gyakran mentőövnek tűnnek ilyenkor. Lehet, hogy valaki csak a szerencsezoknijában hajlandó kilépni aznap a lakásból, míg más a kabaláját szorongatva. Az ilyen kis rituálék valóban nyugtatóként hatnak, hiszen a pszichológia szerint az ismétlődő, biztonságot nyújtó cselekvések csökkenthetik a szorongást. De fontos, hogy a szerencsezokni mellett valós felkészülés is támogassa önbizalmunkat. Mindezek a rituálék ugyan segíthetnek, de a valódi siker titka az önbizalom, amit csak a valós tudás alapozhat meg.
Az izgulás pszichológiája
Az izgulás pszichológiája részben abból fakad, hogy ismeretlen helyzet elé nézünk, amit nem tudunk teljesen kontrollálni. Ezért a félelem gyakran a legrosszabb forgatókönyvet vetíti elénk. A rászánt idő és energia azonban nemcsak a tananyagot építi be a memóriánkba, hanem arra is felkészít, hogy miként kezeljük a vizsgával járó stresszt. Az, aki tudatosan gyakorol, nemcsak a tananyagot, hanem a helyzetet is megszelídíti. Ráadásul a stressz pozitív hatásai – a felfokozott éberség és a gyorsabb gondolkodás – segíthetik a teljesítményt, ha nem hagyjuk, hogy az izgulás átvegye az irányítást.
A vizsgaterem előtt
Van, aki az utolsó perces tanulásban hisz, még a vizsgaterem előtti perceket is jegyzetekbe temetkezve tölti. Ez a technika olykor csodákra képes, hiszen a frissen tanult információk jobban megmaradhatnak a rövidtávú memóriában, de hosszútávon nem biztos, hogy működő stratégia. Egy tartósabb alapozás nemcsak a vizsgadrukkot oldja, hanem a későbbi ismereteknek is biztosabb bázist nyújt.
Harc üzemmód
Fontos azonban megjegyezni, hogy bármennyire is rettegjük a nagy napot, a feszültség többnyire elillan, amint nekivágunk a megpróbáltatásnak. A pszichológia és a tapasztalat is azt mutatja, hogy az éles helyzetekben a szervezetünk átkapcsol egyfajta „harc üzemmódba”. Ekkor a külső ingerekre összpontosítunk, nem pedig a félelmeinkre. Ezért, amint elénk teszik a feladatlapot vagy fellépünk a színpadra, sokszor azon kapjuk magunkat, hogy a korábbi izgulás helyét egyfajta nyugodt cselekvési kedv veszi át.
Szóval ne féljünk a babonáinkhoz ragaszkodni, ha ezek segítenek megnyugodni.
De ne feledjük: az igazi nyugalom kulcsa a felkészülés!
Mert bármilyen módszert is alkalmazzunk, a tények előbb-utóbb szembe jönnek velünk. Az izgulás érzése teljesen normális – sőt, az adrenalintól csak még élőbbé, éberebbé válnak teljesítményünk pillanatai. Amint belevágunk, a legnagyobb drukk is gyorsan a múlté lesz!
fotó: Pixabay