A Föld forog. A bolygó különböző részein mindig más-más időpontban van nappal és éjszaka. Ennek pedig az az eredménye, hogy a nap mindig valahol éppen felkel a világon. Nemrégiben szembejött velem egy videó az interneten, ahol az utcán közvéleménykutatást tartottak, és arra voltak kíváncsiak, hogy a naplemente látványa milyen érzéseket vált ki az emberekből. Voltak, akik csodálatosnak vélték, viszont akadtak olyanok is, akik valamilyen negatív érzetet kapcsoltak hozzá és arra emlékeztette őket, hogy a nap lenyugvása után az éjszaka, a sötétség következik. Érdemes ezeket a gondolatokat mélyebben, és más kontextusból is megnézni.
Mindannyian (legalábbis a bolygó lakosságának nagyobb százaléka), minden nap szemtanúi vagyunk a napfelkelte és a naplemente jelenségeinek. Kevés ennél természetesebb dolog van az életünkben. Szerencsére a tudomány már a 16-17. században felfedezte, hogy a Nap esténként nem tűnik el az égről, így kialakult az úgynevezett heliocentrikus világkép.
Ha erről az oldalról nézzük, máris más megvilágításban láthatjuk az élet történéseit is. Ha belegondolunk, hogy amikor mi épp egy napot lezárunk, valakinek épp akkor kezdődik el, emlékeztet minket arra, hogy mennyire fontos az, hogy ne csak a saját szemszögünkből nézzük a dolgokat. Tudjunk örülni a másik örömének is. Hiszen jelen oknál fogva egyértelmű, hogy nem minden az, aminek látszik. A szépség ott lakozik az éjszakában is. Ha viszont nem találjuk, legalább abban biztosak lehetünk, hogy eljön majd a reggel. De ezek a dolgok túl szépek ahhoz, hogy meg akarjuk tartani magunknak, és valljuk be, elég nagy butaság lenne.
Igazság szerint az írásom közben elsősorban nem a nappalok és éjszakák váltakozására gondoltam, de talán ezzel a példával könnyebb megértenünk és elfogadnunk az élet történéseit. Hiszen, ha egyszerre jelentik valakinek a nap ugyanazon sugarai a reggel első, míg valaki másnak a nap utolsó fényeit, akkor miért ne lenne ez igaz az életünk más területére is? Ha valami ellen nem tudunk tenni, a legjobb út az elfogadás és az életben való hit, hogy minden történés valamilyen célt szolgál.
Szerintem így működik az egész élet.
szerző: Gyenese Mónika
fotó: Flickr