Egy elkeserítő tendencia ütötte fel a fejét az elmúlt években mind a fiatalabb, mind az idősebb generációkban. A párok egyik tagja - jellemzően a férfi - gyermekszerepben maradva tölti mindennapjait, míg a nő irányítja, terelgeti őt, anyukaként viselkedik saját partnerével szemben. Mindezzel éppen azt veszítik el, ami a kapcsolat dinamikáját adná: női és férfi szerepeiket.
Mi lehet ennek az oka?
Sokféle indokra visszavezethető ennek az állapotnak a kialakulása. A legfőbb problémát személy szerint a társadalmi elfogadásban látom, abban, hogy mára szinte ez lett a normális. Ebbe az érintettek könnyen belekényelmesednek, hiszen ki ne szeretné, ha gondoskodnának róluk? A helyzet azonban nem ennyire idilli - ezek a férfiak, ahogyan egyik kapcsolatból a másikba kerülnek, úgy viszik magukkal a megszokásokat. Így azok a nők is hozzászoknak ehhez, akik alapjáraton egy kiegyensúlyozott kapcsolatban is jól tudnának funkcionálni.
Ha mélyebben nézünk rá, akkor ezeknek a férfiaknak a neveltetésében találjuk meg a problémát. Általánosságban beszélve akkor alakul ki ez a személyiség, ha az egyén édesanyja anno kiszolgálta gyermekét, minden feladatot kivéve a kezéből. Emellett persze az sem segített, ha vezetni próbálta őt minden döntésben, elvéve tőle a felelősséget. Ebben a bánásmódban a férfi hozzászokott, hogy mindent készen megkap: döntéseket, parancsokat, vacsorát.
De mit okoz ez a kapcsolatban?
Egy párkapcsolat akkor tud egészségesen működni, ha a két fél egyensúlyban áll, egy szinten mozog a kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy a nő megélheti gyengédségét, érzelmek általi vezéreltségét - s emellett igazán nőnek érezheti magát. A férfi ellenben határozottságot és védelmet sugall, s bástyaként jelen van párja mellett. Ha viszont ezek a szerepek felborulnak, a nőből anyuka, míg a férfiből gyerek válik, az egyensúly is megborul. A nőnek kell minden esetben határozottnak lennie, alapvető igényei sem kerülnek kielégítésre, s az összes felelősség az ő vállára szakad. A párja ruháját ő választja ki, bőröndjét ő pakolja be, döntéseit ő hozza meg és még a zokniját is ő dobja bele a szennyesbe. Eközben a férfi mindezt az erőfeszítést észre sem véve lubickol a semmittevés felhőjében, s a köszönöm szó el sem hagyja száját.
Ez egy idő után a párkapcsolat szinte minden aspektusát befolyásolja, főleg a tiszteletet és a szexualitást. Ha valakiért folyamatosan felelősséget kell vállalnunk, egy idő után kevésbé látjuk őt felnőtt férfinek, kire vágyhatunk és támaszkodhatunk. Senki sem szeretne a saját párja édesanyja lenni, mégis egyre több nő találja magát ebben a helyzetben. Természetessé tesszük azt, aminek sosem szabadott volna azzá válnia - egyenrangú partnerekkel lehet jövőt építeni, nem pedig felnőtt testbe zárt gyerekekkel.
fotó: Pixabay