Mitől függ az, hogy valaki sikereket ér el az életében és mitől, hogy valaki csak egyik napról a másikra cselekszik és talán elfogadta azt, hogy minden teljesítményében egy bizonyos szintet hoz mindig?
De egyáltalán mitől félünk?
Biztos, hogy a kudarctól félünk, és nem a sikertől? Nem csak a negatív dolgokat, de a pozitívakat is fel kell dolgoznunk. Lehet, hogy már annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy a dolgok nem a terv szerint sülnek el, hogy valahol mélyen kicsit megijeszt az a gondolat, hogy esetleg most mégis másképp lesz.
Sokan tapasztaltuk már azt az érzést, hogy történik velünk valami örömteli életesemény, és egy pillanatig megéljük az örömünket, de a következőben már az a gondolat uralkodik el rajtunk, hogy most biztos, hogy valami rossz fog történni, következni. Nem vagyunk abban a hitben szocializálódva, hogy megérdemeljük a jó dolgokat csupán a létezésünk okából eredően.
Abban a tudatban éljük le az életünket, hogy mindig mindenért meg kell szenvedni és mindenért súlyos árat kell fizetni.
...de tulajdonképpen mi vonzzuk be ezeket az életünkbe azáltal, hogy tudat alatt már „várjuk”, mikor kerül rájuk sor és nem is éljük meg miatta a csodás pillanatokat sem egészen.
Sokszor azért nem lépünk rá arra az útra, ami vonz minket és amire a belső navigációnk vezet, mert félünk, hogy akkor jobban fogunk ragyogni, mint amit eddig megszoktunk. Vagy azért, mert nem hisszük el, hogy ott van bennünk az a tehetség, az a lehetőség, ami ahhoz kell, hogy végigvigyük a dolgokat és ezért egyszerűbb az ellenkezőjét bebeszélni magunknak.
De mi történik, ha néha elengeded ezeket a rossz hiedelmeket? Ha adsz egy szikrányi lehetőséget annak, hogy ez a jó dolog kiteljesedhessen, és csak egy kicsit eljátszol a gondolattal, hogy milyen lenne, ha az eddigi rossz körforgás megtörne, és innentől a pozitív dolgokat követhetné még több pozitív, és nem egy rossz sablon szerint történne ezután az életed?
fotó: Pixabay
