Amikor óvodába megy, fogalma sincs róla, hogy mi az a barátság. Leül egyedül a homokozó szélére, apró játékok hevernek körülötte. Sok a gyerek, nem ismer senkit, és még az anyukája sincs ott vele. Könnyek gyűlnek szemébe, de elmorzsolja, mielőtt bárki észrevehetné. Nem érti a helyzetet, csak a homokozó ismerős számára, hiszen az otthon is van. Belemerülve építi egyik várat a másik után, nem tűnik fel neki, hogy két szőke kislány leült mellé. Hangosan kacagnak, talán testvérek. Magánya csak növekszik, már szomorúságát sem tudja palástolni. Hangos szipogására lesznek figyelmesek a lányok, majd gondolkodás nélkül felé nyújtják az egyik lapátot. „Gyere, beszállhatsz” - hangzik el, bevonva ezzel őt a közös játékba. Hamar felszáradnak könnyei, fél órával később már önfeledten nevetgélnek együtt.
Nem fél az iskolakezdéstől, hiszen ovis barátnői vele tartanak. Hamar rájön azonban, hogy a három fős barátságok nem egyszerűek. Mindig ő marad ki a kettes sorból, párválasztásnál rendszerint egyedül marad. Néhány hét elteltével mindkét lány mással tölti a szüneteket, csak ő vár rájuk még mindig a lépcsőfordulóban. Szomorúan ül le a padra, a távolodó alakokról a földre szegezi tekintetét, amely megakad egy pár rózsaszín balerinacipőn. Ő is ilyenre vágyakozik, megdicséri hát, melyet a mellette ülő osztálytársa nagy mosollyal hálál meg. Beszélgetésbe mélyednek, majd pár nappal később már a tanórákon is egymás mellett ülnek. Telnek az évek, az egymásnál töltött délutánokat ottalvós esték követik, nyakukban lóg a barátságukat jelképező, félbetört szív alakú nyaklánc.
Különböző középiskolában folytatják tanulmányaikat, de nem aggódik. Mindkettőjüknek vannak más-más barátai is, de az igazán fontos dolgokat még mindig egymással osztják meg. A gimis évek magukkal hozzák az egyre bővülő társaságot, míg már csak azt veszi észre, hogy számon sem tudja tartani kapcsolatait. Mindenki egy kicsit más, így ő is mindenkivel egy kicsit más, személyisége formálódik, sok új tulajdonságot és érdeklődési kört sajátít el. Bár nem direkt, de eddigi legjobb barátnőjével egyre kevesebb időt tölt, másokkal már könnyebb megtalálni az összhangot. Barátnője nehezteli ezt, hangos veszekedéssel, erős indulatokkal válnak el. Ennyi év egymás mellett, és most hirtelen vége - fáj ez mindkettőnek, büszkeségük azonban legyőzi egymás iránt érzett szeretetüket.
Egyetemen felismeri, hogy a minőség fontosabb a mennyiségnél. Sok barátot vesztett, többször érte csalódás, de benne is csalódtak. Érezte magát egyedül társaságban is, máskor pedig volt ki keze után nyúlni a bajban. Valakivel a közös zenei ízlés hozta össze, mással a sport szeretete. Néha a kollégium szomszédos ágyán talált barátra, máskor pedig az ország túloldalán. Belátta, hogy nem az a kapcsolat lesz a legtartósabb, amit az alkohol és a bulik tartanak össze, hanem az, akikkel melegítőnadrágban nézi végig egymás után a karácsonyi filmeket, kakaót szürcsölve. Néhányukkal nem találkozik gyakran, de egy másodperc elég hozzá, hogy otthon érezze magát társaságukban. Talán már nem tőlük hangos minden éjszaka, de cserébe csendes támaszt nyújtanak számára, ha épp arra van szükség.
Mindig van kivel sírni és kivel nevetni, de ami a legfontosabb: mire felnőtté válik, már tudja, hogy mi az a barátság. És ami még fontosabb, már azt is tudja, hogy ez mind barátság volt a maga módján, amikkel az évek alatt találkozott, csak más-más formában jelentek meg.
fotó: Pixabay
