A svéd főpásztor határozottan fellépett a lefebvristák ellen: Anders Arborelius bíboros szerint a Szent X. Piusz Papi Testvérület (SSPX) nincs egységben az egyházzal, szentségeik „érvényesek, de nem megengedettek". A stockholmi nyilatkozat ismét ráirányítja a figyelmet a párhuzamos egyházi struktúrák veszélyeire, különösen a jubileumi év kapcsán és a niceai zsinat évfordulója küszöbén.
Miről olvashatnak a cikkben?
Mi is az a Szent X. Piusz Papi Testvérület (SSPX)?
Ki volt Marcel Lefebvre, és miért került szembe Rómával?
Mi történt most Svédországban, és miért figyelmeztetett Arborelius bíboros?
Mit jelent, hogy a szentségek „érvényesek, de nem megengedettek"?
Veszélyt jelentenek-e a párhuzamos egyházi struktúrák a katolikus egységre?
A lefebvrista mozgalom gyökerei
A Szent X. Piusz Papi Testvérület (SSPX) évtizedek óta az egyik legtöbb vitát kiváltó közösség a katolikus világban. A mozgalmat 1970-ben alapította Svájcban Marcel Lefebvre érsek, aki a II. Vatikáni Zsinat reformjai – különösen a liturgia megújítása – ellenében kívánta megőrizni a hagyományos egyházi gyakorlatot.
A szakadás 1988-ban vált nyilvánvalóvá, amikor Lefebvre a pápa engedélye nélkül négy püspököt szentelt, amit II. János Pál pápa „szakadár cselekménynek" nevezett, és amely kiközösítéshez vezetett. Bár XVI. Benedek pápa 2009-ben feloldotta a büntetést, az SSPX máig nincs teljes közösségben a katolikus egyházzal, kánonjogi helyzete pedig továbbra is tisztázatlan.
Arborelius bíboros nyilatkozata Stockholmban
Most újabb hullámokat vetett a lefebvristák tevékenysége, ezúttal Svédországban. Anders Arborelius bíboros, Stockholm püspöke augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén kiadott nyilatkozatában figyelmeztette a híveket: Bernard Fellay püspök, az SSPX egykori vezetője az egyházmegye tudta és engedélye nélkül végzett püspöki szolgálatot Stockholmban.
A bíboros emlékeztetett arra, hogy a kánonjog szerint egy egyházmegye liturgikus életéért kizárólag a megyéspüspök felelős. Más püspök engedély nélkül nem végezhet semmilyen egyházi cselekményt a területén. Fellay lépése ezért nemcsak szabálytalan volt, hanem – Arborelius szavaival – „megosztást és viszályt" szült.
Érvényes, de nem megengedett
Az egyházmegye hivatalos közleménye keményen fogalmaz: az SSPX papjai által kiszolgáltatott szentségek érvényesek, de nem megengedettek, vagyis bár szentségtanilag érvényesek, az Egyház törvényeivel ellentétes módon történnek. Emiatt a híveknek tartózkodniuk kell ezektől, és az így kiszolgáltatott szentségeket nem is jegyzik be az egyházmegye anyakönyveibe.
Arborelius bíboros a történtek kapcsán XIV. Leó pápa tanítását idézte, aki pápasága kezdete óta az Egyház belső egységének erősítését szorgalmazza. A bíboros szerint csak így, a belső egységből kiindulva tud a Katolikus Egyház hitelesen hozzájárulni az ökumenikus párbeszédhez.
Nem véletlenül hangsúlyozta azt is, hogy 2025 különleges év: a jubileumi szentév és a niceai zsinat 1700. évfordulója egyszerre hív az Egyház hitének és közösségének megújítására.
„Az Eucharisztia az egység szentsége" – mondta a stockholmi püspök, aki Szűz Mária közbenjárását kérte, hogy a katolikusok hűségesek maradjanak ahhoz az egységhez, amelyet Krisztus az apostolokra és utódaikra bízott.
Veszélyesek-e a párhuzamos egyházi struktúrák? Azaz, hogyan tovább?
A mostani eset jól mutatja: minden olyan kezdeményezés, amely a hivatalos püspöki struktúrák megkerülésével próbál működni, óhatatlanul feszültséget kelt. A katolikus Egyház életének alapja az egység a püspökkel és a pápával. De mi van akkor, amikor a „hivatalos egyházi struktúrák” alkalmatlanok a párbeszédre? Mi van akkor, ha ezek a struktúrák nem is hajlandók párbeszédet folytatni?
A párhuzamos egyházi struktúrák – még ha a hagyomány ápolásának szándékával jönnek is létre – végső soron gyengítik ezt az egységet, és a hívek számára bizonytalanságot szülnek a szentségek érvényessége, illetve törvényessége körül. Ez az egyház hivatalos álláspontja, ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy számos egyéb probléma is van, a „hagyomány ápolásáért” vívott harc mellett jelen van a „másik oldal” is, azaz újból és újból előtérbe kerülnek a „modernisták”, illetve azok, akik az egyházat demokratikusabb közösségként szeretnék látni. Ferenc pápa ez utóbbiak felé nagy nyitottságot mutatott, míg Benedek pápa a tradicionalisták számára volt elfogadhatóbb. XIV. Leó pápasága gyakorlatilag még semmilyen konkrét állásfoglalást nem hozott.
A kérdés nyitott: vajon sikerül-e az SSPX-nek valaha teljes közösségbe lépnie a Katolikus Egyházzal, vagy továbbra is a periférián marad, fenntartva a vélt vagy valós megosztottságot?
Mindenesetre Arborelius bíboros nyilatkozata arra hívja fel a figyelmet, hogy a jövő kulcsa nem a párhuzamos struktúrákban, hanem az egységben keresendő. Emellett meg kell jegyeznünk: nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy az Egyház keretén belül a különbözőségek is szolgálhatják az egységet, persze, nem minden áron és nem minden helyzetben. A feltett kérdésre nem egyszerű választ adni mindaddig, míg ki nem alakul az a gondolkodásmód, mely nem katolikusokra és katolikusabbakra, illetve liberális meg ultraliberálisra osztja az igencsak megcsappant hívek csoportosulásait, hanem észreveszi, sőt „kívánja” a különbözőségeket, s a különbözőségekben keresi és felfedezi az egységet.
fotó: wikipedia.com