Biztosan mindannyian hallottuk már azt a mondatot, hogy „minden akkor érkezik meg hozzánk, amikor készen állunk rá”. Sokszor gondoljuk klisének, főleg, amikor nagyon vágyunk valamire és hosszú időn keresztül nem kaphatjuk meg azt. Legtöbbször csak utólag látjuk be, hogy mennyire rá voltunk görcsölve az adott dologra, sokkal inkább taszítva azt, mind vonzva.
Hányszor akartunk egy lehetőséget, egy munkát vagy egy kapcsolatot megragadni, és mégis úgy éreztük, hogy kifolyik a kezünk közül, bárhogy kapaszkodnánk bele. Vagy éppen hányszor vártunk ezeknek a felbukkanására, miközben úgy éreztük, hogy már mindenhol kerestük, mégse vár ránk sehol. Szépen lassan beletörődtünk, tovább léptünk, majd egyszer, talán évekkel később arra lettünk figyelmesek, hogy minden a miénk, amiről régen csak álmodoztunk. Sőt, még annál jóval több és jobb is.
Igaz lenne hát, hogy több múlik ilyenkor rajtunk, mint gondolnánk?
Hiszem, hogy minden az időzítésen múlik. Hiába akarunk valamit és kutatjuk azt mindenhol, ha mélyen belül még nem állunk készen annak érkezésére. Ameddig feloldatlan traumáink, rossz berögződéseink vagy eltemetett félelmeink vannak, akár magunkkal, akár a vágyott dolgokkal kapcsolatban, addig nem férhetünk hozzájuk szabadon. Mindig jön egy akadály, ami további fejlődésre késztet minket, hiszen minden bennünk dől el. Hiába dobnák elénk a régen vágyott lehetőséget, ha végül belső harcaink miatt nem tudnánk mit kezdeni vele onnantól kezdve, hogy megszereztük azt.
Fel kell nőni az adott feladathoz lélekben, ami sok tanulást és tapasztalatot igényel. Ha erre fókuszálunk, és nem külső tényezőket kergetünk, észre sem vesszük: máris kezeinkben tartunk mindent, amire vágytunk. Talán nem abban a formában, vagy nem pontosan azt, amit elképzeltünk magunknak, hanem sokszor valami annál is jobbat. Csak bíznunk kell az időzítésben, miközben dolgozunk önmagunkon. Nem érdemes annál jobban rágörcsölni, minél régebb óta szeretnénk elérni valamit, hiszen ezzel folyamatosan csak távolabb lökjük magunktól. Önmagunkban kell stabilitást találni, és utána - mintegy varázsütésre - utolérnek bennünket álmaink.
fotó: Pixabay
