Tele van a sajtó: csökkent a templomba járók száma. Kevesebben imádkoznak Szlovákia-szerte… Hetente 26 százalék szlovákiai látogat el egy-egy templomba. Az egyik elemző azt mondja, rosszabbra számított: húsz százalékot tippelt.
Az biztos, Magyarországon rosszabb adatok születnének. Hiszen a kereszténység kisebbséggé vált Szent István király maradék-országában.
Harmadik országként Lengyelországot említeném. A valamikori mélyen vallásos országot rengeteg botrány rengette meg. Tömegesen fordultak el az emberek az egyháztól. És el kell ismernünk, ezért az elfordulásért nem csupán a liberális média vagy a politikai elit a felelős.
Éppen a lengyel egyházról akarom néhány gondolatomat megosztani. Az ottani nagy gondok ellenére, pozitívan.
Nemrég beiktatták az új varsói érseket. Olvasom, nézem a beszédeit, megnyilvánulásait, s azt kell mondjam, az ember meghatódik: Istennek ilyen csodás ember-eszközei is vannak, mint az új érsek, Józef Galbas.
Varsó főpapja beiktatási beszédében elmondta, hogy ő nem valami varázsló, nem is csodás gyógyító, s végképp nem géniusz.
Beszéde nem nyájas (hogy ne „nyálasat” mondjak). Különbözik a megszokottól. Különbözik az „Őexcellenciák” világától. Ahogyan akár Szlovákiában, akár Magyarországon van egy-egy kivétel e különbözőséget illetően. Magyarországon több, Szlovákiában kevesebb a kivétel (én is ismerek néhányat). Bár mint minden a világon, gondolom, ez is csak idő kérdése, hogy megváltozzon teljesen. Ugyanezt szoktam mondani arra a kérdésre is, hogy mikor lesz magyar püspök a Felvidéken. Idő kérdése. Biztosan lesz! Szerintem akár több is. Mégpedig akkor, amikor majd „lasszóval kell fogni a katolikusokat”. Akkor mindegy lesz, ki milyen nemzetiségű, csak legyen valaki. Úgy lesz, mint ahogyan a szlovák pártok szólongatják mostanság a magyarokat. Már nem baj, hogy magyar a szimpatizáns. Csak szimpatizáljon!
Ha Lengyelországban az egyházról érdeklődöm, az első kifogás szinte minden alkalommal ugyanaz: a püspökök istennek képzelik magukat, a papok csak félisteneknek, de ők is kimondva vagy kimondatlanul a teljes istenségre vágynak. Ahogy Ferenc pápa írta a nemrég kinevezett bíborosoknak: több legyen bennetek a szolgálat, a diakónia, mint az „eminenciásság”. Jut eszembe: az egyik már a fél világnak bezengte, hogy ő bizony püspök lesz. És hát a pileólus, az áhított, lila kis sapka valahogy elkerülte.
De vissza Lengyelországba! Varsó érseke beiktatásakor arról is beszélt, hogy szeretné, ha azok is, akik „kevésbé” hívők, hitetlenek vagy „másfajta hívők”, úgy éreznék, hogy a varsói püspök szívesen látja őket. Azokat is, akik elmenekülnek az egyháztól, mint az Emmauszba tartó két tanítvány. Azokat, akik csalódtak az egyházban, kiábrándultak belőle, akik már nem fűznek reményt az egyházhoz. Akiket az egyház megbántott és kirekesztett. Azokat, akik vártak „valamit”, s nem kapták meg, azokat az embereket, akik Istent keresve elhagyják az egyházat, mert ahogy ők mondják: az egyházban már nincs jelen az Isten - ők is meghívottak.
Karácsonyi homíliájában pedig arról beszélt, hogy Krisztus, az Úr eljön a szentekhez és az életszentségre törekvőkhöz, a jámborokhoz és a tisztességesekhez, az imádkozókhoz és az odafigyelőkhöz, azokhoz, akik közel vannak Hozzá. De eljön azokhoz is, akik sokkal távolabb vannak. A nem hívőkhöz és a hitetlenekhez, az elváltakhoz és az újraházasodottakhoz, a mesterséges megtermékenyítéssel született gyermekek szüleihez, az egy fedél alatt élő különféle párokhoz, a névtelen és a nyílt alkoholistákhoz, a bűnök által gyötörtekhez; az árulókhoz és az elbukottakhoz is.
Tény: az, hogy Jézus nem ítél el senkit, nem jelenti azt, hogy elnézi az emberi bűnt. Nem mondja mindenkinek, hogy jó életet él. Nem hagyja jóvá a bűnt, de nem is rekeszt ki senkit. Megvárja, amíg végre mindenki észreveszi és elfogadja Őt. És hozzátette, hogy egyesek csak a halál küszöbén fognak majd őszintén Istenre találni.
„Ne mondjunk ítéletet senki felett az egyházban. Mindenki úgy gyakorolja katolikus hitét, ahogyan tudja, és ahogyan a Szentlélek sarkallja. (...) Ne rekesszünk ki senkit a családjainkban. Mi van, ha a fiad nem úgy gondolkodik, mint te! Ő a te fiad, nem a te klónod. Mi van akkor, ha a lányod másképp döntött, mint te. Ő a te lányod és nem te” - mondta Galbas érsek.
A világ jövője nem elsősorban politikusokon, stratégákon, tábornokokon és pénzügyi mágnásokon múlik. Elsősorban a reményhordozóktól függ, jelentette ki Galbas érsek.
„Kezdjük tehát azzal, hogy ne rekesszünk ki senkit sem a hazában. És főleg eszünkbe se jusson valakit véglegesen kirekeszteni” - mondta.
fotó: Grok.ai