Életünk alatt rengeteg kapcsolódásban van részünk, amelyek általában mind más és másak. És vannak azok a kapcsolódások, amiket olyan nehéz meghatározni. Nem barátság, hiszen bőven túlmutat rajta, de nem nevezhetjük szerelemnek, hiszen nem teljesedett ki, nem a közös jövőről szól. Az intellektusok azonban annál erősebbek, annál intenzívebben jelen vannak.
Az ilyen kapcsolatok nagyon ritkák, hiszen nagyrészt intellektuálisak és sokszor megmaradnak az energetikai kapcsolódás szintjén. Nagyon különleges megtapasztalás ez. Azonban nagyon jelen kell lennünk, hiszen így az érzelmeink és a gondolataink elkülönülése megjobban kiéleződhet bennünk, amivel hatással tudunk lenni a kapcsolat dinamikájára.
Gyakran az értelmünkkel akarjuk a dolgokat meghatározni.
Rendszerezni akarunk, nevet adni mindennek, hogy helyet találjunk az érzelmeinknek, kapcsolatainknak és így megérthessük őket. Mérlegelünk, következményeket képzelünk el, felmérjük az esélyeinket. De az érzelmeink nem követnek logikát. Ők nem kérdezik meg, hogy mikor lenne a legalkalmasabb jönniük, sőt a miértekre sem adnak választ, csak megadják és betöltik a pillanatot úgy, ahogy van.
Az értelem és az érzelem pontosan ezek miatt az ellentétek miatt óvni akar minket - egyik a másiktól úgy, hogy közben együtt kell működniük. Az érzelem fellázad, felerősödik, ha az értelmünk kezdi kézbe venni az irányítást, azonban az értelem mindig figyelmeztet, hogy gondoljunk át mindent és nehogy hirtelen fellángolásból cselekedjünk. A feszültség, amit sokszor érzünk, gyakran ezen dolgok kettősségéből, összeütközéséből eredeztethető.
Van, amkor az érzelmeink győznek.
Egy hosszúra nyúló pillantásban, egy kimondatlan, de egyértelmű gesztusban, egy félmosolyban, egy apró érintésben ott lapulhatnak ezek a jelek, amiket nem lehet megkérdőjelezni. De van úgy, hogy a gondolataink átveszik az irányítást.
Kérdések merülnek fel bennünk: Tényleg így történt, vagy csak én akartam belelátni valami többet? Lehet, hogy egyedül bennem vannak érzelmek?
Ez egy nagyon különleges dinamika és kettősség bennünk. Sosem tudhatjuk biztosra, hogy egy adott pillanatban merre fog dőlni a mérleg, ha csak nem vagyunk nagyon tudatosak és nincs elég önreflexiónk. Azonban ezek a feltörő gondolatok és az érzelmeink nem ellenségeink, hiszen ők ketten együtt alkotnak egy történetet, a mi történetünk egy részét, amely így önmagában is kerek egész.
A lényeg az, hogy mindkét hangot halljuk meg és tudjunk különbséget tenni közöttük.
El kell fogadnunk, hogy az ilyen mély és megmagyarázhatatlan kapcsolatokban talán még nehezebb együtt élni velük, mégis nem szabad elbizonytalanodnunk és ki kell tartanunk a megérzéseink és a hitünk mellett.
fotó: Pixabay