A szeretetről sokszor úgy beszélünk, mintha egy habos-babos, gondmentes világ lenne tele unikornisokkal és cuki kiskutyákkal, ahol mindenki kedves, és boldogan él, míg meg nem hal. A valóság pont nem ilyen, sőt meg sem közelíti ezt, talén egy két fontos pillanatban. A szeretet nem mindig kellemes, nem mindig hálás, és nem mindig könnyű.
A szeretet az, amikor a férjed hazajön egy stresszes nappal a háta mögött, morogva ledobja a táskáját, és rád se néz, de te mégis kirakod elé a vacsorát. A szeretet az, amikor a kamasz gyerekeid épp a „te semmit nem értesz, hagyjál békén, mert ciki vagy" korszakukat élik, szemeiket forgatva átnéznek rajtad, és úgy beszélnek veled, mintha egy idegen lennél. De te ennek ellenére is segítesz nekik, megkérdezed, hogy telt a napjuk, és ott vagy nekik, amikor azt szeretnék, hogy este 10-kor kenj nekik egy szelet kenyeret.
Az az igazság, hogy a szeretet nem mindig szép és nem mindig igazságos. Mégis ez az, ami nélkül az életünk üres és értelmetlen lenne. Az igazi emberi kapcsolat (legyen az párkapcsolat, anya-szülő viszony, vagy bármi más) az, amikor törődsz a másikkal akkor is, amikor ő éppen az ördögi arcát mutatja, amikor csúnyán viselkedik, tiszteletlenül beszél. Ha minden egyes konfliktusnál feladnánk, akkor semmilyen kapcsolat nem tartana tovább pár hónapnál.
A szeretet felelősség, döntés és kőkemény meló.
Nem elég azt mondani valakinek, hogy szeretlek, ha a tetteink mást mutatnak. Igen, néha rohadt nehéz szeretni. Néha a másik kiakaszt, megbánt, csalódást okoz. Néha legszívesebben otthagynánk az egészet.
A világ tele van felszínes kapcsolatokkal és emberekkel. A valódi szeretet az, ami a nehéz napokon is érezhető. Nem kell mindig mindent elviselni, de ha valakit igazán szeretsz, azt nem csak akkor mutatod ki, amikor könnyű. Hanem akkor is, amikor baromira nehéz.
Ha szeretsz valakit, akkor mondd el neki, mutasd ki, de ne csak addig, amíg kényelmes!
fotó: Freepik