Ambivalencia, életcélok és identitáskeresés - csupa olyan kifejezés, ami tökéletesen definiálja fiatalkorunk velejáró érzéseit. Talán sokunknak ismerős lehet az érzés, amikor hirtelen kitárul a világ előttünk, észrevesszük, hogy egyre több kérdésre irányul felénk, de a hirtelen érő ingerek, a rengeteg új információ miatt szinte semmire nem tudunk válaszolni. Sokszor halljuk, hogy a sorsunkat a döntéseink alakítják. Ez a gondolat egy olyan fiatal számára, aki most áll az élete kapujában nagyon rémisztő és egyben buzdító is lehet, hiszen tudatosul benne, hogy rajta múlik a céljai megvalósítása.
Serdülőkorunkban keressük identitásunkat, gyakran csinálunk olyan dolgokat, amik a külvilág számára lázadásnak tűnik. Aztán elmúlnak a kamasz évek és a külvilág azt hiszi, hogy lenyugodtunk, vége a nehéz időszaknak, kezdődik a felnőtt élet. Azonban az igazság az, hogy a neheze valójában még hátra van. Ott állunk a nagybetűs élet elején, arra várva, hogy elhiggyék az emberek, hogy már egyedül is képesek vagyunk helytállni, de közben belül, mélyen nagyon vágyunk rá, hogy valaki fogja a kezünket az indulásnál.
Az élet kezdetével pedig ott vannak a nagy választások. Eldönteni, hogy mit szeretnénk kezdeni az életünkkel, mit szeretnénk dolgozni, hol szeretnénk élni, mi is a mi életfilozófiánk, ami szerint tudjuk alakítani a sorsunkat. Gyakran előfordul az is, hogy nem tudjuk eldönteni, mivel is szeretnénk foglalkozni. Mi lehet a hivatásunk, mit érzünk a mi saját utunknak, ami megegyezik velünk. És honnan is tudnánk, ha azt sem tudjuk még igazából, hogy mi kik vagyunk?. Ilyenkor megesik, hogy az elköteleződés gondolata megrémíthet minket és egyszerre érezzük, hogy mindenhez van kedvünk, mindent ki szeretnénk próbálni és megélni, de közben semmi nem érdekel olyan mértékig, hogy azt tudnánk mondani:
„Igen, ez az én utam, innentől kezdve ezt szeretném csinálni.”
Természetesen vannak olyanok is, akik már akár gyerekkoruktól kezdve érzik, hogy mi az ő feladatuk, mit tudnak igazán szenvedéllyel csinálni. Azonban fontos leszögezni, hogy bármelyik csoportba is tartozunk, mindegyik teljesen rendben van és teljesen természetes, Fontos, hogy tudjuk azt, hogy ahol tartunk az életben, az az a hely, ahol épp lennünk kell és nincsen egy olyan forgatókönyv sem, ami leirná, hogy pontosan merre kellene most lennünk, milyen kérdésekre kellene tudnunk már a választ.
A lényeg az, hogy tudjunk bízni a sorban, hogy minden úgy alakul, ahogy nekünk a legjobb, bízzunk magunkban, hogy bármit is érzünk, képesek vagyunk elérni és bárhol is tarunk, képesek vagyunk elinduli és továbbmenni. Az élet egy utazás, ahol a térkép bennünk van, a kormány pedig a kezünkben.
fotó: Pixabay