Mi volt előbb, a zene vagy a tánc? A zene mozgásba hozza az ember egész lényét, elindítja képzeletét, alkotó kedvét, mozgásba lendíti a testét, ugyanakkor a képzelet, gondolat és érzelem, valamint a mozgás létrehozza a zenét. Ez a varázslatos kölcsönhatás évszázadok óta működik az emberek életében, hiszen a zene és a tánc gyógyítja a testet és lelket, segít megélni a nehéz és vidám érzelmeket.
A zene és tánc összekapcsolja az embereket, nemcsak a partnereket, hanem mindenkit, aki egyidejűleg a táncparketten mozog, vagy csak a széléről vizslatja a táncolókat. Hányszor és hányszor látjuk, hogy aki csak a bárpultnál italt szürcsölve nézelődik, még annak is dobog az ujja, vagy az asztalnál ülőnek jár a lába a ritmusra.
A társadalmak fejlődésével a zene és tánc a különböző társadalmi rétegekben más és más volt ugyan, ám minden rétegben megvolt annak rendje. Alacsonyabb osztályba tartozók, munkától megfáradtak sokszor énekkel vigasztalták magukat, és az énekszóra tánclépéssel válaszoltak. A zenét ilyenkor vagy egy jobb hallású és furulyát, hegedűt, nagybőgőt, dobot létrehozni és használni tudó falubeli szolgáltatta, vagy ha a közelbe tartózkodtak éppen az úgynevezett „vándor muzsikus cigányok", akkor ők húzták a talpalávalót.
A táncnak megvolt a rendje, mit tehetett meg fiatal és mit egy idősebb, mit és milyen lépéseket járhattak az eladósorban lévők, és mit a már házasok. Meg volt annak is a rendje, mikor lehetett nagyobb táncmulatságokat tartani, ami legtöbbször egyházi és családi ünnepekhez kötődött. A magasabb osztályhoz tartozó urak és hölgyek gyakran társasági eseményként rendeztek házibálokat, ahol alkalma volt ismerkedni a magasabb körökhöz tartozó ifjúságnak, valamint eladósorba lévő lányaiknak előkelő házastársat szerezni. Itt a zenét legtöbbször tanult zenészek szolgáltatták, s a táncrendet a táncmester dirigálta.
Úri társaság ide vagy oda, mindkét esetben a férfiaknak kellett felkérni a leányokat, és asszonynak már nem illett mással táncolnia, mint családja tagjaival, vagy asszonytársaival - így alakultak ki a körtáncok. Bár leírva kicsit feszélyezettnek tűnik a sok betartandó szabály miatt, mégis szerte világon, mindenki izgalommal várta a lehetőséget, hogy részt vegyen az első bálján, ahol kultúránkként változóan különböztették meg azokat, akik ekkor lettek először hivatalosan bemutatva annak a közösségnek, ahova tartoztak, s ahova házasodtak.
Talán ennek utódja lehet a középiskolai szalagavatókkor megrendezett bemutatótánc és bál. Alkalom nyílt persze táncmulatsággal ünnepelni az aratást, a szüretet, a vadászatból, a harcból visszatérőket is.
Mi a különbség a régi és a mai zenés táncos estek között?
A modern világ és városiasodás ugyan elválasztotta az egyházi és családi, vagy a munkához köthető eseményektől a táncmulatságokat, ám a farsangi időben mégis szerte a keresztény világban bálokat szerveznek még ma is, hogy elűzzék a téli hideg és sötét napok színtelenségét és melankolikus hangulatát, vagy hogy egy- egy szakma képviselői, mint például az orvosok, jogászok, tisztviselők, vadászok, stb. kötetlen időt tölthessen egymással.
A bálokhoz köthető divat sokat változott, bár még van olyan réteg, ahol számít a frakk vagy a szmoking és estélyi ruha, ám sok helyen már nincs előírt ruhaviselet. A bálon szervírozott ételek és italok, a zene és teremdíszítés ugyan más lett, de mégsem változott semmi, hiszen az emberek azért jönnek össze, hogy jól érezzék magukat, kikapcsolódjanak, kitáncolják örömüket/bánatukat magukból, új kapcsolatokra tegyenek szert, és egy estére legalább úgy érezzék magukat, hogy ők a királyok és királykisasszonyok, akik uralják, ha mást nem is, de a táncparkettet – ez az érzés pedig felbecsülhetetlen.
fotó: Freepik